2010. május 25. - Az utóbbi évtizedben, amióta a fosszilis
energiahordozók ára rohamosan kúszik felfelé, és a magyar lakosság
életszínvonala ugyanilyen mértékben lefelé, egyre inkább előtérbe kerül
az alternatív energiahordozók felhasználása. Ebbe a körbe sorolják a fát mint tüzelőanyagot. Magyarország erdőállományában azonban hatalmas pusztítást végeztek a „tervszerű" erdőgazdálkodók és a fatolvajok, akik hektárnyi területű, egybefüggő erdőrészeket vágnak ki folyamatosan. A 15-20 évvel ezelőtt még egybefüggő erdőállomány a legtöbb helyen úgy néz ki a tarra vágott erdőterületekkel, mint az ementáli sajt. Ebben a folyamatban a lakossági energiaszükséglet mellett egyre nagyobb szerepet kapott az országunkban elavult erőműveket üzemeltető magántőke, ami a hazai szénbányászat leépítése miatt az „olcsó" állami erdőket szemelte ki tüzelőanyagnak.
Elgondolkodtató, hogy egy erdő kiirtása és elégetése már önmagában sem környezetvédő tett, függetlenül attól, hogy azt milyen szándékkal végzik. A szegényebb és fejletlenebb régiókban, és sajnos ide tartozik Magyarország is, olcsó fűtőanyagnak használják fel a kivágott fák egy részét. A tetszetős megújuló energiaforrás elmélete pedig nem foglalkozik olyan dologgal, mint az időfaktor, ami az erdők megújulásához szükséges. Egy hektár erdő kiirtása néhány láncfűrésszel pár nap alatt véghezvihető, de amíg ott újra erdő lesz, az minimum 40-60 év.
A magyarországi erdők regenerációjának további problémája a globális éghajlatváltozás és annak prognosztizált hatása a Kápát-medencére. A következő évtizedekre egyre csökkenő csapadékmennyiséget jósolnak az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók, és ez a csapadékmennyiség is egyre szélsőségesebb formában és mennyiségben várható. Már az elmúlt években is többször tapasztalható volt, hogy a nyári időszakban akár több hétig sem esik eső, majd egyszerre özönvízszerűén hullik le egy nap alatt hatalmas mennyiség. Ez a szélsőséges eloszlás a növényzetnek, főleg a fiatal, kis gyökérzetű fáknak nagyon kedvezőtlen.
Látni kell: az erdők megújulási folyamata nem tudható le egyszerűen azzal, hogy a „kivágott erdő majd újranő", mert ez nem ilyen egyszerű. Ha mi megbontjuk az erdőket, és tarvágásokat hozunk létre bennük, az erdők fokozatosan elvesztik a megújulási képességüket, és nem lesznek képesek ellenállni a klímaváltozás hatásának. Az egyszer kiirtott erdők helyén sokszor nem nő magától új, csak nagyon nagy munkával és energiabefektetéssel lehet úja létrehozni azt, amit a gazdasági kényszer vagy a profitnövelés céljából kiirtottak. Ha a mai felfogás szerint folyik tovább az erdőirtás, néhány évtizeden belül Magyarország erdeinek nagy része eltűnik, és a helyükön a legjobb esetben is bozót és rekettyés marad. Ez pedig semmilyen szempontból nem azonos az erdővel.
Sajnos néha a politikusok is szándékosan próbálják meg környezetvédő magtartásnak beállítani a tudatos környezetrombolást, mert bizonyos gazdasági, pénzügyi érdekek vagy társadalmi kényszerek ezt kívánják meg, és ezeket előbbre valónak ítélik. A magyar kormánynak fel kellene ismernie azt, hogy az ország természeti kincseit, amelyek között az erdők is szerepelnek, nem a haszonelmélet alapján kell kifosztani. Arra, hogy az országba benyomuló profitérdekelt tőke a magyar társadalmat kifosztotta, és az embereket olyan anyagi helyzetbe hozta, hogy nem tudják megfizetni a gáz és a villamos energia árát, nem az a-megoldás, hogy kivágjuk az erdőket, mert az még mindig olcsóbb, és még ideológiát is adunk mellé. Ilyen hozzáállással a természeti értékeinkből ugyanúgy nem marad semmi, mint az iparunkból és a mezőgazdaságunkból. Addig, amíg a világot és országunkat a profitérdekelt neoliberális pénzügyi rendszer irányítja, nem várható, hogy ebben a folyamatban gyökeres változás áll be. Csak akkor leszünk képesek túlélni a következő századokat, ha nem a saját hasznunkra fosztjuk ki a természetet, hanem újra egyensúlyba kerülünk vele, és csak annyit veszünk el belőle, amennyit adni tud. Pálfalvi Antal
