2010. május. 30. - A zajos utcáról belépve, mintha hűsítő, nyugtató
permet hullana ránk. Mélyet szippantunk a tégla, a mész és az agyag
jófajta borospincéket idéző kipárolgásából. A belső zaj elcsitul, a
pupilla kitágul. Van is mit nézni Németh János keramikusművész új,
egerszegi állandó kiállításán. Kíváncsian feszíti előre az orrát a Bika, ahogy büszkén felvezeti a tarka állatseregletet. Követi az Oroszlán, a Pávián, a Kecske, a Varjú, mellettük a Faun és a Sellő, mint két határeset. Mögöttük duzzadó idomú aktok, Poszeidón is megvillan a maga szigonyával, a falakon frízek, tálak, domborművek. A másik, ugyancsak boltíves teremben szakrális munkák, a Göcseji korpusz, Szent Ferenc, a Pieta. Mintegy 70 mű, amit most egy régóta dajkált terv fog keretbe, hiszen megvalósult Németh János Munkácsy-díjas érdemes művész állandó kiállítása. Ami e két teremnél is több, hiszen a további munkák sora a látványraktárban tekinthető meg polcokon, üveg mögött. Mindez a zalaegerszegi Göcseji Múzeum pincéjében kínálkozik a látogató szeme elé.
Németh János állandó kiállítása keresztmetszetet kínál a gazdag életműből. Láthatjuk szakrális munkáit, állatszobrait, aktjait s edényeit, táljait ugyancsak. A terem Németh János nevét viseli, mint arról a bejárat melletti támfal jellegzetesen formált agyagbetűi is üzennek. A vezetéknévben két madár is fészkel.
- A név eleji É betű ékezetét egy kedves madárka, egy kisrigó adja, az életfát szimbolizáló T-n pedig egy bagoly gubbaszt - fűz ornitológiai kiterjesztést a látványhoz maga az alkotó, amikor páterdombi műtermében felkeressük. - A madár sok mindent jelképez számomra, magát az életutat is. A nevemben szereplő madárka is megröpülte a maga ívét, mire bagollyá bölcsült...
Az állandó kiállítás gondolata régóta formálódik. Leginkább azóta, hogy a művészt kis híján kiszorították műterméből az egyre gyűlő kerámiaszobrok. Aki járt nála, tudja, micsoda pompás sereglet kísérte figyelemmel az alkotó minden mozdulatát.
- Már botladoztam köztük, de emellett az sem hagyott nyugodni, hogy mi lesz a sorsuk - említi. - Múzeumi raktárban nem éreztem volna őket jó helyen, az a lényegük, hogy éljenek, lássák őket. Az én vágyamhoz persze kellett a város és a múzeum pártoló támogatása, enélkül sosem jött volna létre a kiállítás. A helyszín is szerencsésen alakult, a rusztikus, téglaboltíves tér igen jó keretet ad a terrakotta munkáimhoz.
A vállalkozás mintegy 33 millió forintból valósult meg, aminek oroszlánrészét - több mint 15,5 millió forintot - a város állta, de a megyei önkormányzat is hozzájárult a célhoz 5,2 millióval. A fennmaradó mintegy 12 milliót a múzeum nyerte el pályázaton, a minisztérium állományvédelmi programja keretében.
Németh János nemrég ünnepelte 76. születésnapját. Hat évtizedes, minden ízében Zalához kötődő életműve nem csak alkotásokban testesül. Ennél többet is tett: személyében olyan művészt ismerhetett meg népes közönsége, akit mindvégig földijének, közülünk valónak érezhetett. Kályhások, fazekasok leszármazottjaként agyagszagú műhelyekben nőtt fel, ahol ropogott a tűz az égetőkemencében, s nagy mesélőkedvvel folyt a szó. Itt szívta magába azt a szellemet, életélményt, ami máig ellátta munícióval, s amivel kiérdemelte az utolsó fazekas megtisztelő címet. Korongozott formákból, kubusokból építkező alkotói módszere teljesen egyedi, holott generációk tradícióit sűríti magába. Húsz köztéri munkája áll Zalaegerszegen, 70 önálló tárlata volt, művei megtalálhatók Ausztráliától Lengyelországon és Indián át Finnországig. És persze mostantól az állandó kiállításban is...
Tudakoljuk, milyen érzés, hogy a szobrok kirepültek? Hiszen, ha zavarta is a zsúfoltság, a hiány is fájó lehet...
- Kicsit valóban nyomaszt ez a nagy szellősség, s állandó késztetést érzek, hogy újra benépesítsem a műtermet. Csak az a gond, hogy ma már nem tudom úgy belevetni magam a munkába, mint régen.
Persze nem ürült ki egészen a műterem, itt várakozik a 14 darabos Stáció is, ami a Mária Magdolna templomba kerül a freskók restaurálását követően, a művész ajándékaként.
A kiállítás megnyitóján több százan vettek részt, művésztársai, barátai, tisztelői gyűltek köré e fontos alkalomból. Helybeliek és távolról érkezők egyaránt.
- Volt, akivel évtizedek óta nem találkoztam, nagy érzelmi töltést adott ez a nap. Nem tudom, egyáltalán megérdemlem-e, hogy ennyien éreznek közel a szívükhöz... - csóválja a fejét.
Vajon látogatja-e az elvándorolt gyűjteményt? Hát persze, ha csak dolga akad a városban, benéz hozzájuk, hogy újra maga körül érezze teremtményeit. A kollekció egyébként a tervek szerint folyamatosan bővül majd, s az újabb munkák mellett később grafikái, érmei is gazdagíthatják. Régóta foglalkozik ugyanis mindkettővel.
- Még főiskolás koromban biztatott a mesterem, Borsos Miklós, hogy abba ne hagyjam az éremvésést, tetszett neki, amit csináltam. Egyszer behívott a műtermébe, s pillanatok alatt táncoló alakokat vésett egy pecséthengerre. Kigurította, s azon magyarázta el a fríz lényegét: az alakok, fejek, lábak elhelyezkedésének ritmusát. A zenéből hozott párhuzamot (ő maga is jól hegedült), Kodályra hivatkozva, aki azt mondta, a zene lényege a szünet. Ugyanez a kompozíciókra is igaz. Most újra kedvet érzek az éremkészítéshez, pihentet.
Németh János életútjáról az állandó kiállítás mellett egy új album is képet kínál. Látjuk benne Elvis-frizurás fiatalemberként az egerszegi uszoda fríze előtt; Borsos Miklós társaságában a páterdombi műteremlakásnál 1970-ben; vagy éppen Juhász Ferenc költővel (aki föld-embernek nevezte őt) koccintva egy pesti kiállítás megnyitón. Az elegáns kiadvány néhány családi szálat is felvillant, mint például édesapja két tanulmányrajzát 1922-ből, amikor az Iparművészeti Főiskola felvételijére készült. Föl is vették volna, de rá hárult a családi kályhásműhely vezetése, az ipar továbbvitele.
- Jó érzés, hogy legalább e módon egy kötetben szerepelhetünk. Kicsit meg is borzongat, ha lapozom az albumot. Benne van egy életút... Amúgy nagyon elégedett vagyok vele, örülök, hogy ilyen küllemű művészeti albumban szerepelhetek. A kötet és a kiállítás óhatatlanul azt az érzést is magával hozza, hogy valami lezárult. Talán megcsináltam, amit akartam, ami rám lett bízva. S hogy mit akarhatok még? Csiszolgatni, alakítani, telítettebbé tenni a rám jellemző stílust. Hűen önmagamhoz és a gyökereimhez. Magyar Hajnalka
