Zalai terület is felkerülhet az UNESCO listájára (Zalai Hírlap)

2010. május. 30. - Bár senki sem tudja, hogy az UNESCO mikor dönt, de biztosnak látszik, hogy harminc esztendő után végre ismét magyar értékekkel gyarapodhat a nemzetközi szervezet listája, és létrejöhet a Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (az UNESCO) 1971-ben indította el az Ember és a Bioszféra elnevezésű programját, melynek fő célja az ökológiai rendszerek épségének megőrzése. Ennek jegyében a nemzetközi szervezet a Föld számos területét bioszféra rezervátum rangra emelte, csodálatos természeti értékeik megóvása érdekében, ugyanakkor lehetőséget biztosítva azokon olyan fejlesztésekre, amelyek az ember és környezetének harmonikus együttélését szolgálják.
Talán a legismertebb projektek ezek közül Ausztráliában az Ayers-szikla, Afrikában a Wadi Allaqi, Dél-Amerikában Közép-Amazónia, északon pedig a Niagara, Európában az Olümpusz hegy. Jelenleg 107 ország 551 térségét jelölték ki bioszféra rezervátumnak - a sor a Mura-Dráva-Duna folyók magyar és horvát szakaszaival folytatódhat. Ezzel Magyarország hasonló ranggal bíró területeinek száma hatra emelkedne; Aggtelek, Hortobágy, Kiskunság és a Fertő-tó 1979-ben, a Pilis 1980-ban került az UNESCO listájára.
A Mura és a Dráva őrtilosi összefolyásához látogatókat lélegzetelállító panorámával várja a két folyó. Ez a terület is bekerülne a bioszféra rezervátumba, mely a Duna dél-magyarországi szakaszára is kiterjedne.
- A tervezett bioszféra rezervátum magyarországi területét is három zóna alkotná. A legszigorúbban védett magterület hazánkban 30658 hektárt jelentene, az ezeket övező pufferzóna további 26708 hektárt, míg átmeneti zóna címet kapna egy jóval nagyobb, 178297 hektárnyi terület - magyarázta Parrag Tibor, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetmegőrzési osztályvezetője. - Mindebből a már országos jelentőségű védett természeti területek jogi helyzetét, tulajdonosi és kezelői viszonyait a rezervátum hazai szinten nem változtatja meg. A most nem védett területek esetében pedig még nincs részletes jogi szabályozás arra, hogy milyen tevékenységek végezhetők vagy tilosak a bioszféra rezervátum területén - a kezelési tervet a létrehozás után a két országnak közösen kell majd megalkotnia.
A leendő rezervátum Zalából az amúgy nem túl régóta tájvédelmi körzetté vált Mura közeli térséget érinti, a határfolyó magyarországi szakasza teljes egészében bekerülne a programba. Arról azonban, hogy mindez konkrétan mit jelent az ott élők számára, egyelőre nem sok információval bírnak az illetékesek.
- Közvetetten vagyunk érintettek, hiszen folyóparttal nem rendelkezünk, de területünk rendkívül erdősült - magyarázta Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. - Egyelőre meg sem kerestek bennünket a rezervátum ügyében. Mindenesetre túl nagy változást nem hozhat, hiszen a beleznaiak rég felismerték a természettel való együttélés fontosságát, mindenki igyekszik ápolni és szépíteni a környezetét. Soha nem is jött jelzés felénk, hogy valakit bántanának a védettséggel kapcsolatos előírások.
- Próbálunk odafigyelni a környezetvédelemre, például a helyi horgászok rendszeresen szerveznek tisztasági akciókat - ezt Tislér Istvántól, Tótszerdahely polgármesterétől hallottuk. - Látjuk a védettség hátrányát is: a 60 kavicszátony mindegyikét élőhelyként tartják számon, és nem engedélyezik ezek kotrását, pedig 4-5 közülük jégzajláskor torlódást okozva veszélyezteti a településeket.
 Az illetékesek a terület bioszféra rezervátum rangra emelésével lehetőséget teremtenek az ökoturizmus fejlesztésére.
A Mura menti község polgármestere ugyanakkor örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy a határfolyó rendkívül szép magyar szakasza is bekerül a rezervátumba. Szerinte van fantázia az UNESCO-programban, hiszen annak révén forrásokhoz juthat a térség. Erre alapozva, a szükséges fejlesztéseket elvégezve, magasabb szintre emelhetnék a vadvízi és a gasztronómiai turizmust, amiből a helyiek profitálhatnának.
- Nem tudni, hogy mikor születik meg a döntés, de óriási lehetőségek nyílnak meg a terület előtt, ha bekerül az UNESCO listájára - szögezte le Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őre. - A Mura védelme egyébként nem tartozik a problémás esetek közé, a folyó védi magát, a csalán és a szúnyog a legjobb őr - de ha valaki vadvízi turizmusról, kerékpárutakról álmodik, ebből a szempontból a lehető legjobb a bioszféra rezervátum létrehozása. Óriási reklámot, pályázatokban előnyt jelent majd a cím a területnek - ezt pedig illene majd kihasználni.
Magyarország és Horvátország kormányai tavaly szeptember 17-én, Barcson állapodtak meg arról, hogy a Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum létrehozására közös pályázatot nyújtanak be a nemzetközi szervezethez, az UNESCO-hoz. A dokumentációban hosszan sorolták az érintett területek természeti értékeit: a listán szerepelnek például az ártéri erdők, a fekete gólyák, a rétisasok, a felpillantó küllők és a mocsári kosborok is. Szalabán Attila

A szó kevés, tettek kellenek (Szalabán Attila jegyzete)
Első hallásra kicsit idegenül hangzik: bioszféra. Hivatalosan a szerves élet elterjedésének terét, hétköznapi nyelven a minket körülvevő világot, a bennünket éltető természetet – a fényt, a meleget, az állatokat, a növényeket és még oly sok mást, még magukat az embereket is – jelenti ez az egyetlen szó. Mindazt magába foglalja, amire nem vigyáz az emberiség. Mert egyszerűbb a használt papír zsebkendőt laza csuklómozdulattal a földre dobni, a fölösleges nejlonszatyrot szélnek ereszteni, a kártékonynak ítélt állatokat kipusztítani, a százéves platánfát hatalmi szóval kivágatni, mint megtanulni együtt élni a körülöttünk élő világgal. Szerencsére vannak, immár nem is kevesen, akik rájöttek a folyamat önpusztító mivoltára, és végre nemzetközi szintre emelték a természet védelmét. Magyarországon a természetvédelmi területek száma és nagysága az ország nagyságához viszonyítva jelentős. Talán harminc év után tovább bővülhet a hazai bioszféra rezervátumok száma is. Ez azonban még mindig édeskevés. Ahogy mondani szokás, az ördög a részletekben rejlik: abban, hogy minden ember felismeri-e a környezetvédelem fontosságát, és hajlandó-e ténylegesen tenni érte. Sokan ugyanis csak beszélnek arról, hogy milyen fontos megőrizni az erdők, mezők, vizek tisztaságát – ám amikor lehetőségük nyílik cselekedni, akkor hirtelen más dolguk akad, nem érnek rá szemetet szedni a parkerdőben. Egyik ismerősömről tudom biztosan, hogy rászól azokra, akik az utcán hanyagul eldobják a szemetüket. Ezt sokan furcsállják. Tényleg különös... Mármint az, hogy felnőtt emberekre egyáltalán rá kell szólni ezért.