2010. június 28. - ERDŐGAZDÁLKODÁS. „Uniós összehasonlításban nagyok a
fa-alapú biomassza hasznosításával kapcsolatos lehetőségeink" -
jelentette ki egy minapi konferencián Nagy Dániel, a Mezőgazdasági és
Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője. Mint emlékeztetett, már Mária Terézia is szabályozta az erdőgazdálkodást, például utasításba adta a kivágott fa pótlását. Míg az 1990-es évek elején a kivágott, évi mintegy 7,4 millió köbméter fa feléből (3,5 millió köbméter) lett biomassza, 1993-94-ben már csak 40 százalékot (2,7 millió) használtak fel hasonló célokra, a mostani hétmillió tonna körüli mennyiségnek pedig mindössze a 35 százalékát (2,3 millió). Húsz év alatt a hazai erdőterület 1,8 millióról kétmillió hektár fölé nőtt. Ráadásul az erdősítés 2004 előtt nemzeti önerőből történt, s csak azt követően kaptunk hozzá uniós forrást is.
A fentiek mellett azért is érzi úgy Nagy Dániel, hogy növekszik a faállomány biomasszacélú hasznosításának a lehetősége, mert esik az ipar faigénye. „Számos érv szól a fa energetikai hasznosítása mellett. Eladható a feldolgozóipar szempontjából rosszabb minőségű is, biztos az ellátás, csökken a szállítási, költség a helyi értékesítéssel, ahol az energiatermeléssel munkahely is teremthető" - sorolt fel néhány példát a főosztályvezető.
A fenti trendet jól érzékelteti az Ipoly Erdő Zrt. példája. Hatvankétezer hektáros területe, illetve nyereségessége alapján a társaság a 22 hazai erdészet felső, árbevétele alapján pedig a középső harmadába tartozik.
„Társaságunknak életmentő hogy 2002-03-ban megnyílt a fa erőművi értékesítésének a lehetősége. Addigra ugyanis leállt a hárosi, majd az újkígyósi falemezgyár, holott addig éppen a furnéripar fizetett a legjobban a fáért, köbméterenként mintegy 60 ezer forintot. Csökkent s még mindig esik a fűrészipar kereslete is, amelynél azonban már csak felső határként lehet 30 ezer forintos árat elérni, a gyengébb minőség köbméterenkénti ára 12 ezer forint körül mozog. Közben a nagy szállítási költségek miatt leállt, s azóta sem indult újra olaszországi és ausztriai exportunk" - mondta lapunknak a cég innovációs és kereskedelmi főmunkatársa. Mizik András jelezte, hogy míg tíz esztendeje az évente kivágott mintegy 150 ezer köbméter fából 20 ezret vett meg a furnér- és a fűrészipar, ma már csak 8 ezerre van igény; 142 ezer köbméter fa tehát biomasszaként hasznosul. „El szeretném oszlatni azt a tévhitet, hogy az erdészetek a bútorgyártásra alkalmas faanyagot adnák el a biomassza-tüzelésű erűműveknek. Szívesen értékesítenénk a fát a faiparnak is, de nincs rá kereslet. A hazai erdők 20 százaléka egyébként cser, ebből csak parketta és küszöb gyártható, de arra sincs komolyabb igény. Pedig a biomasz-szának eladott fáért kapjuk a legalacsonyabb árat" - mutatott rá Mizik András.
A biomasszaként eladott faanyag egyébként három fő vevőkörhöz jut el. Az első a papíripar, ahol a szlovákiai megrendelők közül a párkányi vevő már leállt, szerencsére a rózsahegyi még vásárol. (A társaságnak e területen korábban volt olasz és osztrák exportja is.) A második iparág a darált fát hasznosító laplemezipar. Vásárosnaményba és Szombathelyre szállít az Ipoly Erdő, a mohácsi vevője már nem működik. Magának a laplemeziparnak az eladásai is esnek, mivel pang a fő vevőjének számító építőipar is. A laplemeziparnak ráadásul inkább fenyőre, nem pedig a társaság által nagyobb bőségben kínált kemény fára van szüksége.
A biomasszacélú felhasználáson belül harmadik, de növekvő igényű terület az „égetés". Ezen belül a legnagyobb pénzt - jó esetben köbméterenként 12 ezer forintot - a lakossági tűzifa értékesítése hozza. Igaz, e piacon erős versenyt támaszt a szürkegazdaság, amely a magánerdők faanyagából, illetve a Szlovákiából és Romániából származó behozatalra alapoz. (Az Ipoly Erdőt évente mintegy ezer köbméter fával rövidítik meg a tolvajok.)
A társaság az AES-nek és a Vértesi Erőműnek adja el a nagyüzemi energiatermelésre szánt biomassza-alapanyagot. „Bár ezzel alacsonyabb árbevételhez jutunk, mint a furnér- vagy fűrész-ipari értékesítésnél, de legalább az országon belül hasznosul a faanyag, és itt teremt munkahelyet is" - magyarázza Mizik András, akinek cége egyébként folyamatosan nyereséges, pluszban lesz ebben az évben is. A bevételek mintegy 80 százalékát adja a fa-eladás, a többi vadásztatásból, vadgazdálkodásból, a cég erdei területén folyó kőbányászatból származik. A lakosság azt is egyre inkább elfogadja, hogy ára van az erdő használatának, azaz az erdőtársaság közjóléti tevékenységének.
Az Ipoly Erdő 13 millió köbméteres élőfa-állománya évi 210-220 ezer köbméterrel bővül, ez megint csak cáfolja, hogy a biomassza-tüzelés miatt csökkenne a hazai faállomány. A telepítés mintegy 40 százalékát uniós támogatásból fedezik.
Korábban 19 erdészeti társaság a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium ellenőrzése alá tartozott, hármat pedig a Honvédelmi Minisztérium felügyelt, május óta az összeset a Magyar Fejlesztési Bank ellenőrzi. A többi cég gazdálkodása, értékesítési lehetőségei például
földrajzi okokból és faállományuk összetétele miatt is eltérnek az Ipoly Erdőétől. A határ közeli társaságok számára például nyilván adottabbak az exportlehetőségek, de jobban ki vannak téve az import diktálta versenynek is.
Ismert, hogy uniós vállalásunk szerint 2O2O-ra a mostani 5,8-ről 13 százalékra kell növelni a felhasználáson belül a megújulóalapú energia arányát. Ennek egyik fő eszköze a biomassza-alapú energiatermelés. „Mégis kérdés, hogy a helyi ellátásban hasznosított megújulóalapú áramtermelést rá kell-e kötni az országos villamosenergia-hálózatra" - vetette fel a minap németországi példa alapján Drucker György, az Energiainfó vezető elemzője.
Németországban ugyanis nagyjából ugyanannyi biomasszás áramtermelő kapacitás működik, mint Magyarországon, csak éppen nem tucatnyi, hanem 246, adott településeket ellátó áramtermelő egységben elosztva.
