2010. június 29. - SOPRON A hétvégén rendezett erdészjuniálison
köszöntötték azokat a soproni szakembereket, akik a szakma legmagasabb
elismeréseit vehették át az országos egyesület legutóbbi, pécsi
vándorgyűlésén A Roth-szakközépiskola Fáber-réti motorfűrészes tanpályáján tartotta erdészjuniálisát az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) soproni szervezete. A jó hangulatú összejövetelen nemcsak Sopronból és környékéről, hanem egész Nyugat-Dunántúlról érkeztek vendégek, akiket a régióképviselő Nagy Imre, a helyi csoport elnöke, dr. Kárpáti László, a Taeg vezérigazgatója, dr. Jámbor László, az egyetem rektora, dr. Faragó Sándor és az OEE főtitkára, dr. Ormos Balázs köszöntött. Külön méltatták a szakma legmagasabb elismeréseiben részesült Kaán Károly-díjas dr. Bartha Dénest és dr. Folcz Tóbiást, illetve a Decrett József-emlékérmes Ábrahám Gábort és Princzes Józsefet.
- Édesapám is erdész volt, jómagam 1966-ban kezdtem el dolgozni a Hegyvidéki Erdészetben. Negyven évvel ezelőtt vettem át apámtól a harkai kerület vezetését. Örülök, hogy munkám során olyan kollégákkal: hozott össze a sors, akik szintén alázattal viseltettek az erdők iránt. Ez meghatározta a közös, munka eredményét is - mondja Princzes József, aki erdész-aranygyűrűt is kapott már munkája elismeréséül.
„Ha Princzes Józsefet mint erdészt szeretnénk jellemezni, akkor azt mondhatjuk róla, ő az, akinek semmi más nem volt az életében, csak és kizárólag az erdő és az erdőért dolgozó emberek sora. Ebből is sejthető, úgy ismerte kerületét, mint a tenyerét, csak egy kicsit jobban - áll többek között a kitüntetésére tett javaslatban. Pedig a soproni nagy lucfenyőpusztulásnak ő volt az első szenvedő alanya, mert az ő kerületében történt a '80-as évek végén a teljesen tönkrement fenyőállományok kitermelése. Rá várt a meglehetősen mostoha talajviszonyokkal rendelkező terület erdőfelújításának feladata, amelyet sikerrel látott el. Három éve vonult nyugdíjba.
- Az erdő szélén lakom, mindennap járom az erdőt, de egyre inkább bebarangolom, a közeli osztrák erdőket és felfedezem azok szépségét is. Látom, amint az öreg egyedeket ritkítják, hogy több fényt biztosítsanak a fiatal csemetéknek. S ez így van rendjén... GOSZTONYI MIKLÓS
