2010. augusztus 5. - Libéria 2003 végén elkezdett kilábalni az előző két
évtized brutális katonai kormányzásának és a polgárháborúnak a
borzalmaiból, melyek nyomán az országban megszűnt minden
közszolgáltatás, óriási mennyiségben hordták szét a gyémántot és a
faállományt, és az egekbe szökött az külső adósságállomány. Libéria most, Ellen Johnson-Sirleaf elnök asszony vezetése alatt, mérföldkőhöz érkezett: egy átfogó, a külföldi adósság több mint 90 százalékát leíró adósságcsökkentési csomag történelmi lehetőséget kínál az ország újjáépítésére. Libéria ezzel csatlakozik 22 másik szubszaharai országhoz, amely az elmúlt évtizedben jelentős adósságkönnyítésben részesült.
Libéria azon néhány ország egyike, amely a kormányzás újjászervezésével és a jogállami rend helyreállításával jelentős mértékben úrrá tudott lenni a hosszú, vészterhes korszakban felhalmozódott súlyos bajokon.
Libéria pénzügyminisztereként 2006 elején ezzel az átfogó adósságkönnyítési kérelemmel kezdtem meg Johnson-Sirleaf kormányának képviseletét. A Nemzetközi Valutaalap afrikai osztályának igazgatójaként világbanki kollégáimmal együtt Washingtonban tanúja voltam az eljárás történelmi jelentőségű záróaktusának.
Libéria példája az egész térség számára fontos, mert megmutatja, hogy erős nemzeti vezetéssel és összehangolt nemzetközi katonai, humanitárius, műszaki és pénzügyi segítséggel igenis ki lehet emelni a gödörből egy összeomlott államot, képessé lehet tenni arra, hogy csatlakozzon a nemzetközi pénzügyi és politikai szervezetekhez, s aztán élvezhesse a világgazdaságba való bekapcsolódás minden előnyét.
Libéria a belviszályok két évtizede alatt több mint négymilliárd dollár adósságot halmozott fel. Ez az állam bevételeihez mérten háromszor-négyszer akkora eladósodottsági szintnek felel meg, mint a legsúlyosabban eladósodott európai országoké. Kivételes erőfeszítésekre, több mint száz ország bevonására volt szükség ahhoz, hogy különböző alapok mobilizálásával ebből az adósságból több mint 800 millió dollár visszafizetését az IMF számára fedezni tudjuk. A piaci hitelezők, a kormányok és más nemzetközi szervezetek szokatlanul nagyvonalúak voltak, elengedték a hatalmas tartozás több mint kilencven százalékát.
Libéria mára a gazdasági újjáépítésben fordulóponthoz érkezett. Már nem függ a hitelezők jóindulatától, e függőségből kilépve a növekedés és a fejlődés magasabb szintjére emelkedhet.
Libéria azzal érte el tartozásai nagy részének leírását, hogy mélyreható változtatásokra vállalkozott a kormányzásban és a gazdaságpolitikában, hogy megteremtse a prudens adósságmenedzselés intézményi feltételeit, és a rendelkezésére álló forrásokat bölcsen használja fel a jövőben.
Az ország kialakította az adósság kezelésének szigorú rendszerét és politikáját, új törvényeket hozott a pénzügyekről, a felvásárlásokról és az auditálásról, országszerte növelte az egészségügyi központokra szánt összegeket. Törekszik arra is, hogy képzett és megfelelően fizetett tanárokat alkalmazzanak minden állami iskolában. Bizottságok felállításával megkezdte a küzdelmet a mindent átható korrupció ellen. Pontos és hitelesített jelentés készül a bányászatból és a fakitermelésből befolyó minden fillérről, és felszámolják a színfalak mögötti adóügyi alkudozásokat.
Az adósságkönnyítés megnyitja a kapukat a kulcsfontosságú beruházások előtt a villamosenergia-iparban, az út- és kikötőépítésben. Erre igen nagy szükség van, mert a nyomorúságos infrastruktúra visszafogja a fejlődést, a beruházásokat a mezőgazdaságban és a többi szektorban is.
(...) A béke és biztonság fenntartása a gazdasági fejlődés feltétele, ezért a következő néhány évben még rendkívül fontos lesz az ENSZ jelentős békefenntartó erőinek jelenléte. Új munkahelyek teremtése – különösen a fiatal és nyugtalan városi lakosság számára – visszaszorítja majd a bűnözést, amelynek gyökere a szegénység és a munkanélküliség.
Libéria stratégiája – nagyarányú külföldi befektetések megnyerése a bányászatban, a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban – elősegíti majd az infrastruktúra újjáépítését, a foglalkoztatás és az adóbevételek növelését. Máris több világhírű cég fogott bele libériai beruházásokba Amerikából és a feltörekvő piacokról. Tárgyalások folynak jelentős brazil és orosz vállalatokkal is. Kormányzati vezetők bátorítják a libériai diaszpórát, különösen az Egyesült Államokban, hogy segítsenek újra felépíteni a kkv-szektort az országban.
A szegénység Libériában mély és széles körű. De az ország számára a jelentős gazdasági fejlődés elérhetőbbnek tűnik most, mint korábban bármikor. Antoinette M. Sayeh A szerző az IMF afrikai osztályának igazgatója, 2006–2008 között Libéria pénzügyminisztere
