2010. augusztus 12. - „Ha nem bosszantasz fel senkit azzal, amit írsz,
akkor szerintem nincs sok értelme az írásnak" - mindjárt ezzel a
Kingsley Amis-idézettel kezdi Venetianer Pál professzor a génmódosított
növényekről írott kötetét (Génmódosított növények. Mire jók?), majd
hozzáteszi, hogy nem akar igazságot osztani, de azért a szűk százötven
oldalon csak kibújik belőle a természettudós. Objektív tájékoztatást ígér, és tisztességgel igyekszik objektíven tájékoztatni. Elismeri a zöldek által hangoztatott problémák jogosságának egy részét, olykor empatikus is velük, de azért mégis átüt a mondatokon, fejezeteken, hogy a szegedi kutató a tudomány szemüvegén keresztül nézi, értelmezi a folyamatokat. Mondja, hogy kívülálló, hiszen molekuláris biológus, aki sohasem foglalkozott növényi vagy állati biotechnológiával, de a génmódosított növényekkel szembeni általános elutasítást nem osztja.
Fogalmakat tisztáz, tendenciákat elemez. Példákkal illusztrálja, hogy miért hasznosak a rovarrezisztens növények - a vetőmag ugyan drágább, de nem kell permetezni, ráadásul a hozam is nagyobb. Finoman jelzi, hogy a világ az Egyesült Államokat utálja a GM-növények elterjedése miatt, miközben a technológiát lehetővé tevő alapkutatások zömmel Európában születtek, írja, hogy Európában egyetlenegy GM-kukoricafajtát lehet termelni, nálunk még azt az egyet sem. Nem követeli, hogy mi is álljunk be a termelők sorába. Inkább kérdez. Például azt, hogy akkor is hasonlóan ellenzők leszünk, ha megjelenik a kukoricabogár elleni védettséggel rendelkező kukorica? A bogár elleni védekezésre évente négymilliárdot költenek a gazdák. Vagy akkor is nemet mondunk, ha megjelennek a szárazságtűrő példányok? Az ő válasza egyértelmű. Éppen ezért biztosan sokakat felbosszant gondolataival. Bevállalta. Ötvös Zoltán
