2010. augusztus. 28. - Már nehezen kezelhető méretű nagyvadállomány, az
emiatt szaporodó vadkár, s nehezen fülön csíphető orvvadászat - ezek
árnyékolják be a megyeszék- helyi évadnyitóval szombaton ünnepélyesen
megkezdődő vadászati szezont. - Évről évre többet, tavaly közel 250 millió forintot fizettek ki a vadásztársaságok vadkárra, mely kapcsán a mezőgazdasági termelők és a vadászati szakemberek felelőssége közös - bocsátotta előre bajfeltáró beszélgetés gyanánt dr. Nádor László, a Zala Megyei Vadászkamara elnöke. - Sok helyütt felhagytak a zártkertek művelésével, ahol nem, ott pedig előszeretettel töltik meg a gazdák területüket takarmánynövényekkel, amelyek természetesen, a vad kedvenc csemegéjének számítanak. A szakma felelőssége pedig abban ragadható meg, hogy hagytuk elszaporodni a nagyvadat, különösen a vaddisznót. Ebből a fajból a megye egyes részein szinte már kezelhetetlen méretű populáció él. Az előbb említett tényezők miatt egyfajta mókuskerékbe, ha úgy tetszik, bevételkényszerbe kerültek a vadásztársaságok. Ugyanis a kívánatosnál nagyobb vadlétszám és a megváltozott mezőgazdasági, különösen zártkerti hasznosítás miatt növekvő mennyiségű vadkár költségeit valamiből finanszírozniuk kell - ez a valami pedig általában a vadászat. Mindenki maximalizálja a kilőtt állatok számát, hogy a tervezett bevétel befolyjon. Én viszont úgy vélem, ki kell lépnünk ebből a körből, addig, amíg össze nem borul a rendszer. Ehhez hozzá kell kezdeni a nagyvadállomány drasztikus, akár 20- 25 százalékos gyérítéséhez, miáltal csökkenhet a vadkár - vélekedett.
Igazából csak becsülni lehet, de a hozzáértők szerint jelentős méretű az orvvadászat a megyében. Ennek oka az is, hogy az orvvadászat, mint büntetőjogi kategória máig nem létezik - s ez bizony, a jogalkotók felelőssége. Az orvvadászatnak csak szabálysértési alakzata van, ami gyakorlatilag a jogosulatlan vadászati tevékenységet takarja. Amennyiben a vad elejtésére is sor kerül és tetten érhető az elkövető, csak lopás miatt vonható felelősségre. Nádor László szerint a vadászati érdekképviseleti szervezeteknek kell elérniük, hogy az orvvadászat önálló büntetőjogi tényállás legyen, megfelelő súlyú szankcióval, hasonlóan a környező szlovén, osztrák, német büntetőjogi megoldásokhoz. Most komolyabb büntetésre csak az számíthat, akit fegyverviselési engedély nélkül kapnak rajt, mert a visszaélés lőfegyverrel, vagy lőszerrel már szigorúbban szankcionálható.
Hozzá kell tenni azonban, az orvvadászok jelentős része nem ebből a körből kerül ki, hanem a vadászati és fegyverviselési engedéllyel rendelkező vadászok közül, akik más területén, nem engedélyezett időszakban, nem engedélyezett vadat lőnek.
- Ma még nagyon kevesen buknak meg, hihetetlen kifinomult, jól szervezett a rendszer - ezt már Lázár Attila, a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal vadászati felügyelője mondta el. - Ezek az emberek, mint a tenyerüket, úgy ismerik a területet. Éjszaka is nagy biztonsággal közlekednek, tudják, hol vannak a nyiladékok - de nem is kell ezekre a helyekre elmenni, hiszen a vadak a közutakon is átvonulnak. Elég csak ismerni az ilyen szakaszokat, s várni az út szélén...
Lázár Attila hozzátette: ha teljes mértékig nem is, de legalább részben megoldást jelenthetne nálunk is kanadai mintára az erdők bekamerázása, a nagyobb ellenőrző tevékenység.
Szakemberek szerint az is elképzelhető, hogy az éves szinten legálisan elejtett 15-17 ezer darabos nagyvaddal egyező számú az a vadállomány, amit az orvvadászok kapnak puskavégre. Pedig a vadőrök járják az erdőket, s e munkában a rendőrség is segítségükre van.
Szakál Ferenc alezredestől, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályvezetőjétől megtudtuk: munkatársaik nemcsak a fegyverviselési engedély kiadását megelőző vizsgáztatásban töltenek be fontos szerepet, hanem a szakemberekkel közös őrjáratokban is részt vesznek.
- Körzeti megbízottjainknak kimondottan jó a kapcsolata a területükön működő vadásztársaságokkal, vadőrökkel - mondta. - Nemcsak az orvvadászatra fordítanak figyelmet, hanem más jellegű bűncselekményekre, például falopásra is. Kollégáink az első fél évben hat hatósági ellenőrzésen vettek részt. Érdekes egyébként, hogy tapasztalataink szerint az orvvadászat elsősorban a megye azon területeit érinti, amelyek nem szerepelnek a hagyományos járőr-útvonalakban, mert más bűncselekmények vonatkozásában kevéssé fertőzöttek. Hozzá kell tennem: nem könnyű felvenni a harcot a vadorzókkal, mert ritkán derül ki, ha eltűnik egy-egy állat. Persze, a vadásztársaságoknál nagyjából sejtik, kik azok, akik szóba jöhetnek elkövetőként - de ez a sejtés még nem azonos a bizonyítással, a tettenéréssel meg pláne.
Kiefer Károly, a nagykanizsai Hubertus Vadásztársaság elnöke Bekő Gábor vadászmesterrel és Dénes Sándor vadőrrel még pár magaslest készített elő a szezonra a napokban a Cserfő-hegy közelében. Az utolsó simításokat végezték területükön, így most már minden készen áll a sikerhez. Amire minden esély meg is van, annál is inkább, mert a tavalyi szezonban a társaság 12 ezer hektárnyi erdejében lőtték ki az ország legnagyobb szarvasbika-trófeáját, amely 16 kilogrammot nyomott.
- Azt nem merem jósolni, hogy idén is majd hasonló eredménnyel büszkélkedhetünk, de bármi előfordulhat - mondta Kiefer Károly. - Nem lőhetünk évente 16 kilós bikát, akkor sem keseredünk el, ha pár kilóval könnyebb akad puskavégre...
Sokan gondolják azt a vadászatról: nem olcsó hobbi. És nem is tévednek.
- Egy nulláról kezdő vadásznak körülbelül 5-600 ezer forintba kerül egy megfelelő minőségű induló felszerelés - tudtuk meg Endrődy Rolandtól, a nagykanizsai Harmónia Vadászbolt tulajdonosától. - Az öltözéket illetően viszonylag tág határok közt lehet játszani az árakkal, csizmát például tudunk adni 60 ezer és 8 ezer forintért is. Persze, ami jó, nem olcsó, de a felszerelésre úgy kell gondolni, hogy hosszú távú befektetés. Ráadásul annál komolyabb költség is felmerül: ez pedig a vadásztársasági taggá válás. Itt, a zalai térségben egy-másfél millió forintba kerül a - mondjuk úgy - belépődíj , amihez még hozzáadódik a háromezertől 15 ezerig terjedő havi tagdíj. Ha nem vagyok tag, külön meg kell fizetni a vad kilövésének díját is, ami például a szarvasbika esetében a trófea súlyától függ - ez alsó hangon 150 ezer forint, a felső határ pedig akár több millió forint is lehet.
Az idei szezon első bikája
Egy osztrák vadász a csapi erdőben, a Kis-Balaton Vadásztársaság területén lőtte meg az idei szezon első gímszarvas bikáját 25-én hajnalban. Hartwig Fumits Dél-Burgenlandból jött, s immár tíz éve rendszeres visszatérő. (Képünkön Perjési Tamás fővadász, ifjabb Fülöp István és Hegyi Árpád kísérővadászok, valamint Nagy András a szép trófeás állatot készíti elő szállításra. Az 5200 hektáron gazdálkodó vadásztársaság osztrák, német, belga, olasz és svájci vendégvadászokat vár zalakarosi vadászházukba. A szezonban 28 szarvasbikát, 37 őzbakot és 120 vaddisznót terveznek kilőni.
Szerintem (jegyzet)
A vadászat, az erdő kapcsán számos gyermekkori emlék tolul fel, de mind közül egy nagyon él bennem. Nagyapámmal néha-néha kirándultunk a rengetegbe, s egy alkalommal (miután az anyjuk után szaladó csíkos hátú kismalacok megbabonáztak, s elfogott a vakbuzgalom) makknak néztem valamit, amit nem kellett volna. Helyre kis kupac volt az avarban, s én egyet kézbe vettem a tucatnyi „makkutánzat” közül – legnagyobb meglepetésemre puszta kézzel sikerült kettétörnöm. Mint kiderült, amit én a tölgyfa termésének néztem, az valójában szarvas ürülék volt... Soha nem felejtem el: mikor nagyapám látta iszonyatomat és döbbent arckifejezésemet, tiszta szívből elkezdett kacagni, s percekig hahotázott ott, az erdő közepén. Még a könnye is kicsordult. Azóta óvatosabban járok-kelek a rengetegben, s százszor is meggondolom, mit nézek meg testközelből. Mert aki nem ismeri az erdőt, azt még meglepetés is érheti, ugyebár... Horváth-Balogh Attila
