2005. február 19.
A gyors népességnövekedés veszélyezteti leginkább a vadvilágot - állapítható meg az IUCN (Világ Természetvédelmi Unió) új Vörös Listájáról.
A veszélyeztetett fajok listáját most először vetették össze népességnövekedési rátákkal és térképekkel. A próba egyértelműen kimutatta, hogy a biológiai sokféleséget fenyegető legnagyobb veszély nem más, mint az emberi populáció növekedése - hangsúlyozza a New Scientist című brit tudományos hetilap. A kihalóban lévő fajok száma a népességgel együtt óriási sebességgel nő például Kamerunban és Indiában, de nem jobb a helyzet Brazíliában, Ausztráliában, Indonéziában, Mexikóban és Kínában sem.
Ausztrália vagy az Egyesült Államok a riasztó jelek hatására egyre több pénzt fordít természetvédelemre, azok az országok azonban, ahol az emberek a puszta életben maradásért küzdenek, ezt nyilvánvalóan nem engedhetik meg maguknak. Az élőhelyek elvesztésén túl éppen ezeken a helyeken jelenik meg a másik súlyos probléma, a nagymértékű dzsungelhús-fogyasztás. Mostanáig nem lehetett biztosan tudni, hogy például Afrikában a majomhús fogyasztása vajon a szükséglet, vagy a kulturális hagyományok miatt ilyen elterjedt szokás-e. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy az előbbi.
Bizonyíték erre, hogy Afrika nyugati partjainál, Ghánában a vadászat ugrásszerűen azokban az években nőtt meg, amikor a mértéktelen halászat miatt gyengült a fogás. A hal olyan drága lett, hogy a vidéki lakosság nem tudja megfizetni, így nem tehetnek mást, vadászattal próbálják megszerezni a nélkülözhetetlen fehérjeforrást. Úgy tűnik, a vadvilág sorsa itt azon múlhat, hogy találnak-e az egyre növekvő népesség számára másik elérhető és megfelelő fehérjeforrást. Egyesek szerint az lenne a leggyorsabb orvosság, ha a külföldi halászhajókat korlátoznák. Afrika nyugati partjaira ugyanis sok halászhajó például az Európai Unió tagállamaiból érkezik.
A népesség és a fajok elvesztése közötti összefüggés felismerésének mindenesetre az a legfontosabb hozadéka, hogy megjósolhatóvá teszi, hol várható a közeljövőben jelentős pusztulás. Ilyenek például a most még gazdag élővilággal rendelkező Bolívia, Pápua Új-Guinea és Namíbia. Ezekben az országokban azonnali intézkedésekkel, ha megállítani nem is, de legalább mérsékelni lehetne a bajt.
Márta Kriszta