2010. november 16. - Gazdasági értelemben ma már kevés racionális érvet
lehet felhozni a mellett, miért kellene életben tartani az uniós
állampolgárok magyarországi termőföldvásárlásait tiltó, jövő májusban
lejáró moratóriumot. Bár a kormány változatlanul a három évre szóló meghosszabbításra törekszik, a moratórium pillanatnyilag a legnagyobb gátja annak, hogy Magyarországon valódi földpiaci viszonyok alakuljanak ki, miközben szakértők szerint a tilalom feloldása egyáltalán nem járna sokkszerű külföldi vételi dömpinggel.
A kormány a moratóriummal a 190-200 ezer regisztrált agrártermelő közül az egyéni és családi gazdálkodóknak kedvezne, de náluk várhatóan a következő években sem képződik elegendő forrás a látványos földvételekre. A tiltás ugyanakkor ma kizárja a vásárlásokból a hazai jogi személyeket (társas vállalkozásokat) is, amelyek a földtulajdonlás révén szintén magyar munkaerőt foglalkoztatva igyekeznének versenyképesebbé válni. És akkor még nem beszéltünk a több mint kétmillió hazai földtulajdonosi háztartásról, amelyek elaprózott területeikkel potenciális (kényszer)eladóként jöhetnek szóba, vagyis számukra egyáltalán nem mindegy, hogy ingatlanaiktól milyen árakon válhatnak meg.
Lehet, hogy a hazai földárak az elmúlt tíz évben megkétszereződtek, de az árnövekedés jóval nagyobb lehetett volna, ha a földvásárlási moratórium 2004-ben nem lép életbe. Az utóbbi években ráadásul az ésszerű földpiaci intézkedéseket a nagy parlamenti politikai csoportosulások szavazatoptimalizáló ideológiával és demagógiával helyettesítették, miközben a földárak leszorításával több millió tulajdonos érdekeit sértették, az átfogó birtokpolitika megalkotásáról elfeledkeztek, és - a hazai termelők megvédése címén - leginkább a belföldi spekulánsokat segítették olcsó földekhez. HAZAFI LÁSZLÓ
