2010. november 29. - Van egy ember, aki nélkül az egykori szovjet államférfiak nem tudták megértetni magukat külföldön. Ez az ember az Oroszország-szerte ismert tolmács, Viktor Szuhodrjov, aki most a régmúlt időkről vallott.Szuhodrjov sok mindent megélt Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev tolmácsaként. E két politikus évtizedeken keresztül meghatározta az ország életét, és nagy hatást gyakorolt a nemzetközi helyzet alakulására. Hruscsov 1953-tól 1964-ig a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkáraként, egy ideig kormányfőként is, főszerepet játszott Sztálin bűneinek leleplezésében és a szovjet űrprogram elindításában éppen úgy, mint az 1956-as budapesti katonai beavatkozásban és a kubai rakétaválság kirobbantásában. Brezsnyev 1964-től 1982-ig a párt első embereként, majd államfőként is egy ellentmondásos korszak megtestesítője volt. Olyan képet rajzol most róluk Szuhodrjov az Argumenti i Fakti című moszkvai hetilapban, amelyre csak olyan ember képes, aki közvetlen közelről ismerhette meg emberi gyarlóságaikat.
Egy tolmács kulcsfigura volt a szovjet időkben, hiszen Andrej Gromiko külügyminiszter kivételével a legfőbb vezetők nem beszéltek idegen nyelven. Szuhodrjov mindössze két olyan esetre emlékszik, amikor Hruscsov és Brezsnyev megszólalt angolul. Hruscsov 1959-ben egy Fehér Házi ebéd alkalmával megkérdezte tolmácsát, hogy van angolul, hogy "barátom". Ezzel akart kedveskedni vendéglátójának, Eisenhower elnöknek. Brezsnyev pedig 1973-ban, Kaliforniában Nixontól köszönt el angolul.
Tolmácsa szerint Hruscsov műveletlen ember volt. Gyerekkorában mindössze egy egyházközségi iskola néhány osztályát járta ki, a szovjet érában pedig a pártelit képzetlen tagjainak felzárkózását szolgáló ipari akadémiát végezte el. Ráadásul teljesen kiszámíthatatlan reakcióival hozta zavarba környezetét. Hollywoodban például azon akadt ki, hogy tiszteletére egy kánkánt rögtönöztek az amerikai színésznők. Üvöltve kérte ki magának, hogy előtte mutogassák a feneküket. Pedig ezért a látványért ki sem kellett volna tennie a lábát az országból, kánkánt a moszkvai operettszínházban is láthatott volna.
Az ENSZ-közgyűlésén azzal okozott botrányt, hogy tiltakozásul cipőjével hadonászott. Mint tolmácsa elmondta, általában karóráját verte az asztalhoz, hogy ezzel hívja fel magára a figyelmet, csakhogy amikor a csapkodástól órája leállt, nem akarta tovább rongálni, ezért a cipőjét vette le... Elégedett csak akkor volt, amikor elvitték az IBM üzemi önkiszolgáló éttermébe. Annyira megtetszett neki, hogy otthon is bevezettette az önkiszolgáló rendszert.
Brezsnyevet a nyakkendők széles választéka hozta lázba Amerikában, Gromiko külügyminiszter viszont vadászfegyvert vásárolt. A vadászat Hruscsov idejében virágzott, de Brezsnyev sem vetette meg. Ráadásul élete utolsó szakaszában már csak arra volt ereje, hogy az etetőknél gyülekező vaddisznókra célozzon.
Brezsnyev különösen utolsó éveiben rajongott a kitüntetésekért és ajándékokért. Gyerekként tudott örülni nekik, és megsértődött, ha elmaradtak. Hruscsov viszont ajándékozni szeretett. Bécsben, amikor találkozott Jacklyn Kennedyvel, az amerikai elnök felesége az űrbe küldött kutyákról érdeklődött. Hruscsov felajánlotta, hogy megajándékozza az egyik kutya kölykével. Nem sokkal később el is küldte a Fehér Házba.
Bankárkalapban
A nyugati és a szovjet életforma közötti égbekiáltó különbségről soha nem illett beszélni a moszkvai vezetők társaságában. De azért a nyugati technikát és ruházatot előszeretettel megvásárolták. Viktor Szuhodrjov tolmács maga is vásárolt számukra kalapot, inget, nyakkendőt. A Vörös téren megrendezett nagy parádékon a vezető politikusok nem egyszer ugyanolyan típusú kalapokban díszelegtek a Lenin Mauzóleum mellvédjén, mint amilyeneket a nyugati bankárok viseltek.Barabás Péter
