2010. november 26. - Kedves Zoltán, tudom, hogy a levegőrontás és a levegőjavítás
világháborújában egy oldalon állunk, és köszönöm, hogy igyekszel
megnyugtatni: hazánkban nincsenek veszélyben az erdők. Pár éve egy vezető hazai építész nyugtatgatott e hasábokon hogy az általa tervezett Gellért téri kőkút lábazata nem fog fagykárt szenvedni – ahogy gyanítottam –, aztán a következő tavaszra mégis szétfagyott. Tudom, hogy az erdőket is meglehet újítani, azt is, hogy ma több erdőterület van Magyarországon, mint pár évtizede volt. Pontatlanul szóltam az idegen eredetű akác arányáról, ám ha nemi s alkot többséget, a többi honos fafajtával szemben, mégis belőle van a legtöbb nálunk. Szakmai szemmel nézve valóban nem helyes egybemosni az újratelepítést az erdő felújításával, abban azonban te tévedsz, hogy „alig-alig volt rablógazdálkodás, például a Keleti-Kárpátokban, ugyanis tény, hogy XIX. századi építési és közlekedési konjunktúra idején a haszonbérlőknek, majd a Trianon utáni új uraknak és elvtársaknak kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint hogy megújítsák az erdőket. A Tisza vízgyűjtő területéről lezúduló áradásoknak az Észak-Erdélyben és Kárpátalján még jelenleg is tartó, most éppen „privát" tarvágás az okozója. Azt írod, az erőművek kazánjába szánt rönkökért az olcsó tűzifánál 7-10-szer több pénzt adnak az erdőgazdálkodóknak. Ez igaz, mégpedig készpénzben, és azonnal fizetnek, a bakonyi erdőgazdák éppen ezért döntik ki és adják el háborgó, lélekkel majd a kocsmában sírva fakadva az ajkai felvásárlónak. Bútornak, szerszámnak való fát ma senki sem vesz, pénz viszont kell a megélhetéshez, a magántulajdonban levő erőműink termelte villany megfizetetésére.
Végül, bár nem akarok az Economist prókátora lenni, megjegyzem, hogy azok a közkeletű hasonlatok, miszerint például a Budai-hegyvidék Budapest, a Wienerwald Bécs tüdeje stb. éppúgy szemléletesek, helytállók, mint az, hogy az oxigént termelő erdők a Föld tüdejeként szolgálnak. Nem ostobaság, nem is szamárság – amint írod -, a fákat az ember tüdejéhez hasonlítani, még ha közben szén-dioxidot bocsátanak is ki. A tüdő nem él önálló életet, viszont azon keresztüljutunk mi emberek friss oxigénhez. Üdvözöl: Ludwig Emil
