2010. december 2. - Ez az egyik legősibb jelkép. Az ősanya szimbóluma,
majd Isten hírnöke, amely utat mutat királyoknak és nemzetüknek. Az amerikai indiánoktól a közép-ázsiai népeken át a görögökig és a keltákig megannyi nemzet totemállata. Napjainkban viszont kultikus jelentőségét csak kevesek előtt őrizte meg. Mi közöttük vagyunk. Számunkra hungaricum. A Csodaszarvasunk. De a hazai gím és a dám világszerte is híres, hiszen a legnagyszerűbb trófeák listáján az első tízből öt-öt Magyarországon került terítékre.
Hunor és Magor még sehol sem volt, amikor a szarvas már központi szerepet játszott a jégkorszaki ember mindennapjaiban. A hal mellett a legfőbb eledel, s ebből fakadóan isteni erő birtokosa volt e nemes vad, amely évezredeken át őrizte kultikus jelentőségét - tudjuk meg Jankovics Marcelltól. Az Ének a csodaszarvasról rendezője, számos könyv szerzője szerint nem véletlen tehát, hogy megannyi nép emlékezete őriz a magyarságéhoz hasonló történeteket. A görögök vagy a kelták leszármazottai ugyanakkor már nem tartják számon a szarvast úgy, mint mi vagy finnugor nyelvrokonaink. E nemes vad számukra a múlt egy lezárt fejezetének szereplője, míg idehaza máig élő szimbólum, a nemzeti tudat meghatározó eleme - folytatja Jankovics, majd emlékeztet: a történelmi Magyar Királyság központjában Géza fejedelem óta város állott, a neve Szarvashalom volt, ma egyszerűbben csak Szarvasnak nevezik. De a váci templom alapítása is az állat nagy tiszteletéről, különleges helyzetéről árulkodik. A legenda szerint Szent László király egy győztes csata után vadászni indult, célba vett egy szarvast, amely, akár csak Szent Hubertus történetében, végül az Isten üzenetét hagyományozta rá; megmutatta, hol építse fel az Úr házát.
A legendákat Pechtol János, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára és társai is ismerik, ám nem csak a szimbolikus értéke miatt kezdeményezték, a dél-dunántúli gím- és a kelet-magyarországi dámszarvas hungaricummá nyilvánítását. Ez a két vad alighanem a legnemesebb, amely hazánkban puskavégre kerülhet; nincs olyan komoly vadász a világon, aki ne ismerné őket - szögezi le rögtön a kamara tisztségviselője. Való igaz, ha a trófeák világranglistáira tekintünk, mindkét fajjal öt-öt helyet foglalunk el a legjobb tíz között. De elég ennyi ahhoz, hogy az agancsosainkat nemzeti védjeggyel címkézzük fel?
- Mitől lesz, a kalocsai paprika vagy a téliszalámi hungaricum? -kérdez vissza Bartucz Péter, a gúthi erdészet vezetője, hogy aztán maga feleljen meg rá: ahogy az előbbiek, úgy a szarvas sem alapvetően magyar „találmány", ám a haza környezet, a magyar spiritusz mégis a legjobbat hozta ki belőlük - ettől lesz különb a többiekétől, s ezért vallhatjuk a magunkénak.
Ezt erősíti meg kérdésünkre Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora is. Mint mondja régi totemállatunk, a gímszarvas őshonos vad; a Dél-Dunántúlon, a kivételes klíma, a flóra minőség- és mennyiségben gazdagsága miatt pedig kivételessé fejlődhet. Szemben a dámmal, amely bizonyíthatóan csak az Anjou-korban került hazánkba, a gím egy „történelmi" hungaricum - szögezi le Faragó Sándor. Ugyanakkor a keleti országrészben, Gúthon például viszonylag új, alig néhány évtizede elterjedt dám olyan viszonyokat talált, amelyek között többet képes
kihozni magából, mint eredeti élőhelyén - ebben a tekintetben utóbbi vad is hungaricummá vált - teszi hozzá a szakértő.
Az állami tulajdonban lévő magyar vadállomány, ezen belül a gímszarvas olyan érték, amely mindenképpen védelmet érdemel. Ebben Buzgó József is egyetért a többiekkel, a hungaricummá nyilvánításról azonban másként vélekedik. A Kaposvári Egyetem oktatója szerint ahhoz ugyanis nem adottak sem a jogi, sem a szakmai feltételek, a vadgazdálkodásban ráadásul nagyobb, égetőbb feladatok is megoldásra várnak. Úgy véli, a magyar gímszarvas azért tudott korábban több világelső trófeát produkálni, mert a kiváló génkészlet a világ egyik legjobb élőhelyével és szakszerű vadgazdálkodással párosult, mára azonban teljesen elfiatalodott az állomány. A vadászatra jogosultak többségénél az anyagi érdekek előnyt élveznek a felelős gazdálkodással szemben. A bérvadászat a bevételi kényszer miatt fétis lett, s ennek eredménye, hogy sok szép, ígéretes fiatal bikát engednek kilőni azelőtt, hogy kihozhatta volna magából a legtöbbet, esetleg kapitális, netán világrekord agancsot fejleszthetett volna. Amíg a jogi és szakmai körülmények nem változnak meg, ez a helyzet nem is fog érdemben megváltozni - teszi hozzá Buzgó József. Mások sem tagadják, hogy a megváltozott helyzet miatt a szarvas általában túltartott, s a legjobb példányok a bevétel reményében - hamar kilövettetnek. Bartucz Péter ugyanakkor arra int, ne essünk át a ló túlsó oldalára, ne keseregjünk. A magyar dám és gím színvonala töretlen, az állatok nem változtak meg, továbbra is a világbajnoki cím legesélyesebb várományosai. Az elkövetkező három-öt évben azonban önmérsékletre lenne szükség: csupán selejtezni kellene az állatokat - vélekedik a gúthi erdészet vezetője. Mint mondja, hiú ábrándnak tartja azokat az elképzeléseket, amelyek a szarvasállomány szándékos „feltornászásától" remélik a nagyobb árbevételt, ugyanis az egyedszámmal együtt nőnek a vadkárokból fakadó és egyéb járulékos költségek, ráadásul, amiből sok van, az elértéktelenedik - a hungaricummá nyilvánítással talán ellentétes hatást lehetne elérni.
Páll Tamás, a Zalaerdő Zrt. vadászati felügyelője azon kevesek közé tartozik, aki úgy véli, területeiken az utóbbi két-három évtizedben csökkent a szarvasok száma. Ám rögtön hozzáteszi: a minőség és a mennyiség nem feltétlenül függ össze. A rendszerváltozást követően csökkent a vad élőhelye, idővel intenzívebbé vált a mezőgazdasági termelés. A fellépő munkanélküliség és csekély kereseti lehetőség következtében az emberek gyakrabban látogatják az erdőket, és gom-bászással, agancskereséssel próbálnak egy kis pluszhoz jutni. A települések is mind jobban kiépültek, javult a területek feltártsága. Az a természeti környezet tehát, ahol alapvetően minden adott lenne ahhoz, hogy a szarvasok ideális életkörülményeiket találjanak, kedvezőtlen településszerkezettel és körülményekkel párosul - közli a felügyelő. Páll Tamás szerint a vadkárok mérséklése, a vad védelme érdekében szükséges lenne egyfajta rezervátumrendszert létrehozni, ezt azonban véletlenül sem szabad összekeverni a vadaskertekkel. Ez utóbbi már közel sem feltételez természetes állapotot, voltaképpen zárttéri vadtenyésztés.
A tápokkal etetett, granulátumokkal doppingolt állatokat és a természetes körülmények között felnövekvő vadat nem lehet azonos mércével mérni - helyesel Pechtol János. A vadászkamara főtitkára arról tájékoztat: az Európa-szerte divatos tartási forma hazánkban sem ismeretlen, a dámot a húsa, a gímet a gyógyszergyártásban felhasználható részei miatt tenyésztik, ám szándékuk szerint hungaricumok csak a már említett dél-dunántúli és a kelet-magyarországi régió szarvasai lehetnének. A hogyan kérdésre viszont még ő sem tudja a választ. Folyik a jogszabály-előkészítési munka, készül a törvény, amely szabályozza, mi és milyen feltételekkel nyerheti el a nemzeti védjegyet. Bízunk benne, hogy e két vad trófeája, amely már eddig is sok nemzetközi elismerést szerzett hazánknak rákerülhet a listára - ad hangot a kamara reményeinek Pechtol János. Aztán hozzáteszi: ha egy „termék" hungaricum lesz, attól kezdve másként kell kezelni, védelmet élvez, támogatásra jogosult. Ez megmentheti az ígéretes, fiatal egyedeket az idő előtti kilövéstől, megkövetelheti az állomány szakszerű kezelését, egyszersmind keretet adhat ahhoz, hogy a XXI. században ismét világelsők legyünk! NAGY ÁRON
