2010. december. 04. - A fél országot ellátják fenyőfával a zalaiak Surdon immár másfél hete szakadatlan munkában vannak a helybeliek. A dél-zalai községből naponta több ezer fenyőt szállítanak a teherautók az ország minden szegletébe. Elkezdődött tehát az idei fenyőszezon!
Fenyőzéssel ma már viszonylag sok helyen foglalkoznak, ám olyan nagy számban, mint a dél-zalai Surdon, sehol az országban. A 620 fős községben csupán pár család él, aki ilyenkor nem a környező hegyhátakon dolgozik, s nem próbál némi fizetéskiegészítésre szert tenni. Merthogy a fenyőzés bizony még manapság jó pénzt hoz, igaz cseppet sem könnyű naphosszat fát vágni, kötözni, rakodni a tűlevelűeket a metsző hidegben.
- Pedig az idén nincs is rossz idő, volt, hogy térdig érő hóban kellett kivágni a fenyőket - mesélte a 68 éves Vass István, aki éppen többedmagával dolgozott.
- Sokan nem is tudják elképzelni, mennyi munka van a csemetékkel, kezdve a talaj előkészítésétől, az évenkénti háromszori-négyszeri permetezésen és gyomirtózáson keresztül, a csemeték folyamatos alakításával bezárólag. És ezek csak az évközbeni teendők, a karácsonyi időszakban a kitermelés szintén nem sétagalopp.
A család egyébként többnyire maga adja el a fenyőfát, a kitermelést követően fuvarost fogadnak, majd irány valamelyik budapesti piac.
- A fenyő ára amúgy nem sokat változott az elmúlt évtizedekben, a költségek viszont a sokszorosára nőttek - folytatta Vass István. - Már 15- 20 évvel korábban is 3000 forint volt métere az ezüstfenyőnek, de akkoriban csak 15 ezer forint volt a helyfoglalás a piacon. Na és tudja, most mennyit kell fizetni pár négyzetméteres placcért? Közel 300 ezer forintot!
Persze ha nem hozna még most is tisztességes hasznot a fenyőzés, vélhetően nem foglalkozna vele az egész falu, beleértve a védőnőt, a kőművest, a pedagógust, sőt még a polgármester is.
- Magam is több ezer csemetét nevelek a földjeimen, igaz amióta polgármester vagyok, kevesebb időm jut maszekolni - így Kanász János, aki úgy tartja, hogy Surd a fenyők települése, hiszen a falu kül- és belterületein cirka 2 millió tűlevelűt - csemetétől az óriásig - telepítettek a helyi gazdák. - Itt aztán senkivel nem történhet meg az a csúfság, hogy karácsonyfa nélkül marad. Ennyi tűlevelűvel az egész fővárost el lehetne látni, de visznek Debrecenbe, Győrbe, Oroszlányba, s ki tudja még mennyi helyre. Surdon tényleg mindenki fenyőzik, évekkel ezelőtt sok helyen még a szőlőt is kivágták a tulajdonosok, hogy csemetéket telepíthessenek. Ha jobban belegondolok talán már nincs is szabad földterület a település határában, ugyanis már minden talpalatnyi földet hasznosított a lakosság.
Kanász János egyébként amondó: az önkormányzatnak is jó, ha minél többen tudnak megállni a lábukon, szociális segélyt például alig-alig kell osztani. Másrészről persze van némi kiadása a községnek a fenyőzés kapcsán, így többek közt fontos, hogy járhatók legyenek a hegyi utak, illetve, hogy a kitermelést megelőző időszakban valahogy megakadályozzák a lopásokat.
- Szerencsére az idén már nem volt falopás, ehhez persze szükség volt a 40 fős polgárőrség folyamatos figyelőszolgálatára, valamint a kanizsai rendőrkapitányság áldozatos munkájára - említette a polgármester, aki azt is elárulta: némi benzinpénzzel hozzájárultak a zsaruk többszöri járőrözéséhez. - Emellett a közelmúltban teljesen bekameráztuk a települést, a be- és kivezető utakat folyamatosan figyeljük, s rövidesen a hegyi szakaszokra is kamerákat telepítünk.
November közepétől, karácsonyig Surd leginkább egy nagybani piachoz hasonlít, a családi házak udvarán százszámra állnak a bekötözött, behálózott fenyőfák. A kapubejároknál eközben hatalmas teherautók várakoznak, melyek aztán az ország minden részébe, sőt még külföldre is szállítják a fenyőt. - Ilyenkor mindenki dolgozik, gyermek, asszony, rokon, de még a közeli barátok is be vannak fogva - mondta Horváth János, aki ugyan tanult szakmáját tekintve kőműves lenne, de néhány éve úgy döntött: téglafalak építése helyett, inkább fenyőfákat nevel. - Mit mondjak, az árak nem nagyon változtak az elmúlt években, a lucfenyő méterét idén is 600 forintért vette meg a kereskedő, az ezüstfenyőért 1300 forintot, a nordmann fenyő méteréért 2000 forintot adott. Amit nem vásárolt meg a kereskedő, azt pedig mi magunk adjuk el, hamarosan mi is elindulunk piacozni. Talán sikerül annyi fenyőt eladni, hogy kitartsunk belőle egy ideig.
János bácsi azért bizakodó, mert úgy véli, hogy az emberek többsége nem spórol a karácsonyfán, ha már egyszer vásárolnak, akkor szépet, nagyot szeretnének. Ennek tükrében talán nem is véletlen, hogy a surdi gazda idén főként nordmann fenyőkkel készül a budapesti piacokra.
- Bármennyire is furcsa, az idén nem fenyőzök - közölte a meglepő hírt Vajda Lajos, aki mint kiderült: kizárólag azért jött ki a hegyre, hogy egy kicsit alakítsa az ifjú fenyők ágait. - Az elmúlt évben sokat adtam el, most pedig kevés olyan van, ami piacképes. Amúgy egy kicsit elegem is lett a tűlevelűekből, fiatal korom óta nem volt nyugodt karácsonyom. Vagy jóval karácsony előtt be kellett faragnom a fát, vagy csak 24-én késő este tudtam beállítani és feldíszíteni. Az idei karácsonyt nem is idehaza, hanem a fiaméknál, Budapesten töltjük, a karácsonyfát természetesen én viszem, de ez lesz az egyetlen, amit kivágok.
A surdi születésű, de már Nagykanizsán élő férfi azt is elmesélte: ameddig dolgozott, télen kellett kivennie a szabadságát, hogy karácsony előtt legyen ideje a fenyőkkel foglalkozni.
- Az árakat amúgy mindig az időjárás határozza meg, ha nagy a hó, hideg és kemény tél van, akkor drágább a fenyőfa, hiszen kevesebb fát tudnak kitermelni - magyarázta Vajda Lajos, aki szerint a piacokon idén átlagos fenyőárakra lehet majd számítani. Azaz, a lucfenyő méterét 1500 forint körül, az ezüstfenyőt 3 ezerért, míg a nordmannt 4-5 ezer forintért lehet majd megvásárolni. Pásztor András
Tévhitek, érdekességek
A nordmann fenyőt gyakran tévesen „normann”, illetve „normand” fenyőként írják és mondják, pedig se a normannokhoz, se a róluk elnevezett Normandiához nincs köze. A tűlevelű nevét Alexander. von Nordmann finn zoológusról kapta
A köznyelvben ezüstfenyőkén ismert fa, valójában lucfenyők nemzetségébe tartozó növényfaj. Nevét vélhetően kékeszöld tűleveleiről kapta.
A lucfenyő népszerűsége olcsóságának és kellemes gyantaillatának köszönhető, mely meghitt karácsonyi hangulatot idéz.
Minden évben azt hiszem, hogy magam választottam a fenyőt (Pásztor András jegyzete)
Egyesek szerint a karácsonyfa-vásárlás férfi munka. Nos, a fenti kijelentéssel egyetértőket el kell hogy keserítsem: a vásárlás ugyanis, legyen szó mosóporról, felvágottról vagy karácsonyfáról, bizony női dolog. Persze a hölgyek többsége, beleértve a drága nejemet is, a karácsonyfa kiválasztását a férfiak feladatai közé sorolja. Ám az igazság az, hogy a guta ütné meg őket, ha valóban mi választanánk ki a fenyőt. Először persze úgy tesznek, mintha ránk bíznák magukat, aztán amikor ráböknénk az ideális fára, jönnek a kifogások. „Szép ez a lucfenyő, de túl hamar elhullajtja a tűleveleket, nem akarok folyamatosan porszívózni”, vagy: „Drágám, valóban csodálatos ez az ezüstfenyő, sőt még az ára is elfogadható, de nagyon szúrós levelei vannak. Így nem tudom vállalni, hogy egyedül díszítem fel a fát.” , vagy: „Tudom, hogy drága a nordmann fenyő, de nekem nem a fajtája, hanem a mérete is számít, válasszunk nagyobbat!” Végül addig-addig csűrik-csavarják a szót, mígnem rájövünk, hogy kizárólag a legdrágább, legnagyobb nordmann fenyő az, ami igazán széppé teszi a karácsonyt. Szóval az ideális karácsonyfa kiválasztását követően már nem marad sok dolog. Mindenekelőtt kifizethetjük, hogy érezzük: mi magunk választottunk ilyen szép fát. Ha azt is kitaláltuk, hogy a közel kétméteres fát miként trükközzük be a kocsiba, már nyert ügyünk van. Főleg akkor, ha jóban vagyunk a szomszéddal, aki segíti majd befaragni a fenyőt a tartóba. Zárásként a díszítésből is kivesszük a részünket, bizonyítva, hogy jó fejek vagyunk. Elhiszik már, hogy ennek semmi köze a férfimunkához?
