Évszázados fák titka Liszón (Zalai Hírlap)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2010. december. 07. - Ha a zaj már zavaró, csöndet kínál a parkerdő Liszó közössége gondolt egy merészet, s megtisztította a bozóttól az egykori disznólegelőt. A fás, ligetes területből született meg a község egyik büszkesége, a parkerdő.
A valamikori legelő a gondos kezeknek, s a törődő figyelemnek köszönhetően mára a dél-zalai település kikapcsolódást kínáló, pihenőhelyekkel hívogató látványossága lett. A korábban magára hagyott, elvadult területen évszázados körte-, bükk és tölgyfák álltak, melyek többségét a nagytakarítás során meghagyták. A parkerdő létrejöttéért sokat tett Berke József, aki 1990-től kezdődően két cikluson keresztül volt Liszó polgármestere - tudtuk meg legutóbbi falujárásunk alkalmával, melynek házigazdája ezúttal a dél-zalai település volt. Azaz, az új magyarországi berendezkedés hőskorában dolgozhatott, amire - mint mondta - máig büszke. Tegyük hozzá, joggal, hiszen ekkor kezdődött a ma már horgászvízként is hasznosított jóléti víztározó kialakításának folyamata, akárcsak a manapság legfontosabb közösségi térként funkcionáló faluházé.
- Amikor a nyolcvanas években megszűnt a legeltetéses sertéstenyésztés, magára maradt a terület, s teljesen elbozótosodott - bocsátotta előre Berke József. - Először bennem támadt a gondolat, hogy kezdeni kellene valamit azzal a bizonyos dzsungellel, mert nagyon csúnyán mutatott. Minimális volt a birtok aranykorona-értéke, a 3-4 hektáré körülbelül éppen ugyanennyi. Olcsón meg tudtuk vásárolni a szövetkezeti tagoktól a kárpótlás után, akik szerencsére, örömmel adták részarányaikat.
Ahogy Berke József fogalmazott: a liszói históriás könyvben arany betűkkel bejegyzett nagy dzsembori volt a volt sertéslegelő kitisztítása, melyre 1996-ban, a honfoglalás jubileuma, a millecentenárium alkalmából került sor. A települések akkoriban egyfajta versenyt hirdettek meg egymás közt, s a liszóiak egyik vállalása volt az óriási munka, amelyben részt vett a falu apraja-nagyja.
- Közhasznú munkásaink akkor még alig-alig voltak, ezért aztán elsősorban a község lakóira támaszkodhattunk csak, akik szabadidejüket nem kímélve, több hét végén is dolgoztak a takarításban - magyarázta a volt polgármester. - Emlékezetem szerint hozzáértő szakemberrel komplett fásítási tervet is készítettünk: az általa kijelölt példányokat meghagytuk, a feleslegeseket pedig kivágtuk. Azóta is folyamatos a munka, mindig csinosítanak rajta valamit, már pihenőhelyet is kialakítottak a parkerdőben.
Amit manapság előszeretettel használnak kikapcsolódásra a település idős lakói. De persze, nem csak ők tehetnek kiadós sétát az évszázados körte- és tölgyfák között, sőt... Mindenki, aki elvágyódik a közeli város, Nagykanizsa zajából. Így hát: túrabakancsot föl, s irány Liszó!
Más volt a módi
Berke József úgy látja: sok tekintetben nehezebb dolguk volt akkor a polgármestereknek, mint mai kollégáiknak, más szempontból viszont könnyebb. Még alig voltak közmunkások, akikkel ma szinte mindent meg lehet csináltatni, most viszont kicsit talán a falubelieket nehezebb rábírni az önkéntes munkára. Horváth-Balogh Attila


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.