2010-12-28 08. - Marosújvár tragédiája ismét felhívta a közvélemény
figyelmét a földomlások, földcsuszamlások fokozott veszélyére. Nincs olyan év, hogy az ország különféle térségeiből ne érkeznének riasztó hírek jelentős anyagi károkat okozó, nemegyszer emberéletet követelő földcsuszamlásokról. Bár senki előtt sem titok, hogy a gyakran drámai méreteket öltő természeti katasztrófákat az emberi felelőtlenség, mindenekelőtt a nyakló nélküli erdőirtások okozzák, az illetékesek, részben közönyből, részben pénzhiány miatt gyakorlatilag semmit sem tesznek a jelenség megakadályozásáért.
Évtizedes folyamat
Marosújváron a napokban az elhagyatott sóbánya okozta a drámát, amelynek során elsüllyedt egy kereskedelmi komplexum – holott az érintett lakosság véleménye szerint a helyi hatóságoknak kellett volna a föld alá süllyedniük szégyenükben, amiért évtizedek óta tétlenül szemlélték, miként pusztítja lassanként el a patinás várost a tárnákban felgyülemlett sós víz.
A bajok ugyanis már 1947-ben megmutatkoztak, amikor a napokban keletkezett újabb krátertől alig négyszáz méternyire, a régi városközpont övezetében nyílt meg a föld, elnyelve több épületet a térségben. 1978-ban a tárnák több fala is beomlott, a betóduló víz elől a bányászoknak az utolsó pillanatban sikerült elmenekülniük. A földalatti üregek egyébként olyan hatalmasok, hogy a hetvenes évek második felében egyikükben teniszpályát alakítottak ki, lelátóval együtt.
Mivel a tárnákba egyre több édesvíz került, amely fokozott mértékben oldotta fel a sófalakat, nyilvánvaló volt a következő katasztrófa veszélye. A mostani omlástól alig hatszáz méternyi távolságra további három hatalmas üreg található, amelyek bármikor elnyelhetik a fölöttük lévő városrészt.
A fenyegetést fokozza az a körülmény, hogy 1968-ban a kommunista hatóságok utasítására újabb tárna fúrásával próbálkoztak, a munkálatokkal azonban leálltak, mivel kiderült, túlságosan is közel kerültek a Maroshoz. A városbeli mérnökök egyike most arról beszélt, hogy Marosújvárnak közel 60 százaléka a régi bánya fölött épült, a tárnák az 1970. évi árvíz idején megteltek vízzel, amelyet azóta sem szivatytyúztak ki, így a tragédia bármikor bekövetkezhet.
Marosújvár, 2010 decembere. Volt egyszer egy szupermarket…
Elnyelte a föld...
A pár nappal ezelőtti omlás a Plus Áruház mellett egy másik üzlethelyiséget, az Optimediát, egy hűtőszekrény-javító műhelyt és egy lakóházat nyelt el. További hat épület rongálódott meg, közöttük a város pénzügyi igazgatóságának a székháza, amelyet ki is üresítettek, valamint két orvosi kabinet.
Gyakorlatilag használhatatlanná vált a városba vezető fő útvonal, amelynek több része is 30 centivel megsüllyedt. Mintegy kétezer személy maradt földgázszolgáltatás nélkül. Az érintett terület meghaladja a 10 500 négyzetmétert, a kráterben kialakult 8000 négyzetméteres felületű sós tó legalább 5600 köbméter folyadékot tartalmaz.
Geológusok szerint a helyzet egyelőre stabilizálódott. A szerencsétlenség nyomán mozgósított száz rendőr, csendőr és tűzoltó elhagyta a várost, ahol mindössze a megyei rendőrség tizenegy tagja maradt. Az elmenekült lakosok is visszatértek a helységbe, az élet lassan visszatér a megszokott kerékvágásba. A Bukarestből a helyszínre érkezett geológus, Florian Zamfirescu úgy véli, a katasztrófát az üregekbe került édes és sós víz, valamint a sókifejtő szondáknál alkalmazott és úgyszintén beszivárgott kenőanyag okozta, de nem kis szerepet játszott benne a sós víz felhozatalára használt túlnyomás is.
Marosújváron a talajszerkezet a kitermelések nyomán jelentősen megváltozott: a 30 méteres felszíni földréteg alatt, mintegy 150 méteres mélységben húzódnak a római kori bányajáratok, alattuk pedig, kétezer méteres mélységig, az újabb tárnák üregei tátonganak.
Gaál István kolozsvári topográfus, a bányakutató intézet egykori munkatársa szerint a szakemberek már 1990-ben tisztában voltak a fenyegetéssel, ám nem fordítottak figyelmet a körvonalazódó veszély megelőzésére. A szakemberek figyelmeztetnek, a jelenlegi állapotokon változtatni kell, a tárnákat haladéktalanul be kell tömni: ehhez mintegy ötezer kamionnyi, azaz mintegy 60 ezer köbméter föld, kavics, illetve nátriumklorid (konyhasó) szükséges. A költségek előreláthatóan meghaladják a másfél millió eurót, az okozott kárt nagyjából hatmillió euróra becsülik. Csupán a bevásárlóközpontban egymillió eurónyi áru ment veszendőbe, hárommillió euróra rúg az épület értéke.
Egyelőre azonban az illetékesek semmit sem tehetnek, várniuk kell, amíg a megbolydult talajrétegek elhelyezkednek. Ez legalább három hónapot vesz igénybe, a keletkezett kráter betömésére tehát tavasz előtt semmiképpen sem kerülhet sor.
Fenyegetett települések
Marosújváron kívül egyébként még legalább hat, egykori bányatelepülést fenyeget a beomlás és elsüllyedés veszélye. A Râmnicu Vâlcea közelében fekvő Ocnele Marion már két ízben történt hasonló tragédia: 2007-ben és 2008-ben a talaj jelentős területen omlott bele a tárnák sós vizébe. A Dés peremvárosának számító Désaknán bármikor bekövetkezhet a katasztrófa, akárcsak a Hargita megyei Parajdon, a Gura Humorului szomszédságában elterülő Cacicán, továbbá Târgu-Ocnán és Slănic Prahován.
De veszélyes állapotban van az ország valamennyi bezárt sóbányája, amelyeket lassan tönkretesz az erózió, holott kiváló turistacsalogató látványosságok lehetnének, de egészségügyi egységeket is berendezhetnének ott, kihasználva a sós levegő gyógyhatását. A jelenleg már e célokra hasznosított sóbányák nagyszámú látogatót vonzanak, csupán tavaly 700 ezren keresték fel őket. Bogdán Tibor
