2011. január 6. - Semjén Zsolt: Fontos, hogy a vadászat méltóságát helyreállítsuk Tavaly év végén tartotta tisztújító választmányi gyűlését az Országos Magyar Vadászati Védegylet. Az 1881-ben gróf Nádasdy Ferenc elnökletével megalakult szervezet mára sokat vesztett egykori fényéből. Azóta nemcsak a vadászat megítélése, hanem maguk a vadászok, a vadászati kultúra is nagymértékben megváltozott. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, a védegylet új elnökét kérdeztük terveiről, a vadászati közéletben betöltendő szerepéről.
- Ennyi szabad idővel rendelkezik, hogy el tudta vállalni az elnöki teendőket?
- A vadászatot nem én választottam, hanem a vadászat választott engem. Tekintve, hogy apám, nagyapám, dédnagyapám, a családom tagjai évszázadokra visszamenőleg vadásztak. Annak, hogy elvállaltam az elnöki teendőket, egy oka van: a vadászat méltóságát helyre kell állítani. Azt gondolom, hogy Magyarországon a vadászat - Hunortól és Magortól kezdve Szent Imre hercegen át Fekete Istvánig - hungarikum, és nekünk a nemzeti önbecsülésünkből kifolyólag is fontos, hogy ennek méltóságát helyreállítsuk és ezt tudatosítsuk a társadalomban is.
- Székfoglaló beszédében többször említette, hogy ki kell bontani a
zászlót. Pontosan mit értett ezalatt?
- Így van. Defenzívából offenzívába kell átmenni. A magyar vadászokat jelenleg rengeteg méltánytalanság éri. Számos példát említhetnék. Ezek közül az egyik a jelenlegi fegyvertörvény abszurditása, amely a magyar vadászok vegzálására irányul, ugyanakkor teljesen értelmetlen. Mondok egy példát: van valakinek egy golyós és egy sörétes fegyvere, örököl az apjától egy harmadik puskát. Akkor hihetetlen bürokráciával újra végig kell csinálni az egész engedélyeztetési eljárást, ráadásnak a rendőrség még csak indokolni sem tartozik, hogy adott esetben miért nem adja meg az engedélyt a harmadik puskára. Úgy vélem, ha valaki nem alkalmas a
harmadik lőfegyver tartására, akkor az első kettőt is el kell venni tőle. Viszont ha arra a kettőre alkalmas, akkor a rendőrség ne mondja azt, pláne nem indoklás nélkül, hogy a harmadikra nem alkalmas. Mondok egy másik példát. Ketten elmegyünk vadászni. A vadászat végén innánk egy pohár bort. Ön nem iszik, mert vezet, engem utasként visz, én viszont iszom egy pohár bort. Ez esetben, ha a puskám tokban az autóban van, és engem a rendőr megszondáztat, bevonják a fegyvertartási engedélyemet. Ami azért nonszensz, mert ez olyan, mint hogyha vezetés után innék egy pohár bort, és utána elvennék a jogosítványomat, mert slusszkulcs volt a zsebemben. Az a helyzet, hogy ami ma fegyverügyben Magyarországon van, az az 1957 után kitalált rendszerben gyökerezik, ami politikai okból rettegett attól, hogy az állampolgároknál fegyver legyen. Ezen túl kell már lépni, hiszen statisztikai tény, hogy vadászfegyverrel nem követnek el bűncselekményeket. És ha mindenütt leépítjük az állami bürokráciát, akkor itt sem indokolt, hogy teljesen értelmetlen ügyintézésekre és idő-pocsékolásra kényszerítsék a magyar vadászokat. Pinté Sándor belügyminiszter úrral már megállapodtam arról, hogy az év elején szakértői tárgyalásokat kezdeményezünk, az osztrák és a finn gyakorlat számunkra is minta lehet.
Mely területen próbál megváltozásokat elérni?
Például a vadászható vadfajok kérdésében. Franciaország ilyen tekintetben uniós kivételeket kért és kapott a nemzetközi egyezményektől. Náluk az erdei szalonka tekintetében milliós teríték van, ellentétben velünk, ahol ez mindössze egy-két ezer volt. Magyarországon csak a tavaszi húzáson lehetett vadászni a szalonkára. Itt a vadászati élmény a lényeg, nem pedig a teríték nagysága. Ehhez képest nálunk nem engedik a tavaszi szalonkavadászatot, amin azért is változtatni kell, mert a magyar vadász sem lehet másodrangú az Európai Unióban.
- A vadászat jelenlegi megítélése és az elmondottak alapján nagy harc elé néz. Kikre számíthat ezekben a csatákban?
- Fontosnak tartom, hogy azok a híres művészek, tudósok, sportolók, akik vadásznak, vállaljak vadász mivoltukat, ugyanúgy, ahogy a teniszezők, a futballisták vagy a horgászok. A konkrét kérdésekről értelemszerűen Pintér Sándor és Fazekas Sándor miniszter urakkal folytattam tárgyalást. Az alapelv, amiben megegyeztünk, az, hogy Magyarországon a magyar emberek érdeke az első. A magyar emberek nem lehetnek hátrányban senkivel szemben, sem a magyar vadászok, sem a magyar vadtenyésztők.
Azt is látni kell, hogy a vadászati turizmus fontos ágazata Magyarországnak, amit még inkább fejleszteni kell, hiszen a vadászati turizmusból sokan élnek, élhetnek. Persze nemcsak közvetlenül a vadásztatásból, hanem a köré épülő vendéglátásból is. Ezért Halász János és Szőcs Géza államtitkár urakkal tárgyalásokat folytattunk, hogy létrehozunk az 1971-es magyar Vadászati Világkiállítást idéző, olyan nagy vadászati múzeumot, ami bemutatná többek között a világméretekben is példátlan nagyszerűségű magyar trófeákat és vadászati kultúránkat.
- Ilyenkor szokott jönni az ártatlan kis őzike meg a kisnyuszi esete.
- A vadászat ősi szenvedélyének megértetése valóban nem könnyű. De akiket ez nem érint meg, azok számára is racionálisan világossá lehet és kell tenni, hogy vadászat nélkül sem az erdőt, sem a vadállományt nem lehet fenntartani. A környezetvédelem, az állatvédelem és a vadászat nemhogy nem áll szemben, hanem lényege szerint egymásra utalt. A vadászoknak, akik sok pénzt áldoznak passziójukért, első számú érdekük, hogy legyenek vadászható vadfajok. Tervszerű vadászat esetén a vad populációja növekszik, mert a fenntartható vadászatnak a logikájából ez következik. Ha pusztán csak mondogatják, hogy védjük az állatokat, akkor arra sokkal kevesebb pénz jut, következésképpen egy idő után az
ilyen típusú törekvések sikertelenné válnak, mivel nincs elég fedezet a vad életterének biztosítására Ezért az a tapasztalat, hogy a józan környezetvédelem és a mértéktartó vadászat szempontjai harmóniába hozhatók. Pont ennek az együttműködésnek köszönhetően védtek meg például Afrikában számos veszélyeztetett, a helyi lakosság által üldözött vadfajt a kipusztulástól.
- Vajon a környezetvédők is ígygondolják?
- A legtekintélyesebb környezetvédők így látják. A környezetvédők egyébként kifejezetten követelik a vadállomány radikális apasztását, mert szerintük a vadászlobbi miatt túl sok a vad az erdőkben. És mivelhogy ezek lerágják az erdőt, a zöldlobbi azt követeli, hogy sokkal több vadat lőjenek ki. Ezzel a szemlélettel csak az a probléma, hogy a vad nem valamiféle természeti csapás, hanem az erdő természetes velejárója. Megjegyzem, a valóságban pont fordítva van, mint azt a laikusok gondolnák, akik szerint a környezetvédők alacsonyabb, a vadászok magasabb vadkilövési kvótát akarnak. Tény, ha irreálisan túlszaporodik a vadállomány, akkor az erdő nem tud reprodukálódni. És ha pusztul az erdő, akkor a vadnak sincs tápláléka, tehát a vad is legyengül és elpusztul. Ezt a két dolgot tehát egyensúlyban kell tartani, és mivel az urbanizált világban nincsenek nagyragadozók, amelyek ezt elintéznék, ezért ennek egyedüli megoldása a tervszerű vadásztatás.
- Számos teendője mellett egy vadásztársaság elnöke is. Jut ideje
vadászni?
- Sajnos nagyon-nagyon ritkán van időm a vadászattal foglalkozni, és ennek a kis időmnek is a nagy részét a vadászat szervezeti ügyeivel töltöm, ahelyett, hogy az erdőn lennék. Noha az az igazság, hogy az erdei környezet az, ahol az ember igazán ki tud kapcsolódni. Szent Ágoston mondta, hogy ha az ember nagyon belezavarodik a filozófiai - vagy politikai - kérdésekbe, akkor menjen ki az erdőbe, és nézzen meg egy fát, és akkor a gondolkodásának természetessége is helyre fog állni. Bors Richárd
