Sírva fakad, amikor ránéz a hatalmas pusztításra (Somogyi Hírlap)

2011. január 7. - A motorosok, a quadosok és a fatolvajok borzasztó károkat okoznak a desedai arborétumban. Tizenöt éve társadalmi munkában őrzi, vigyázza a desedai arborétumot Bók László. Tevékenységéért pénzt sohasem kapott, éjjeli őrből nem sikerült parkgondnokká előlépnie. Csak ígéretet kapott: majd ha a híd elkészül... Ám szenvedélye az erdő, a természet. Mint szakember legszívesebben sírva fakadna, amikor az arborétum egyes részeinek pusztulását látja.

– Látszik a területen, hogy nincs gazdája – mondta Bók László. – Időnként vállalkozók jönnek, ezt-azt megcsinálnak, de nem úgy, ahogy azt kellene. Nézzék meg! Kivágták a fákat, de bent maradt a tuskó. A játszó gyerekeknek és a fűnyírónak is ellensége. Ezt ki kellett volna ásni, a területet elrendezni. Esetenként és ötletszerűen bent marad egy-egy vadcseresznye vagy más fa az örökzöldek között. A miértre nem kaptam még választ. De továbbra is szívja el a vizet a többiek elől. Néhány éve a gyalogút mintegy négymillió forintból készült el, a hajdani zúzalékkövet belepte a gaz.

Bók László kiemelte: nem kell félni a gyomirtástól még az arborétum területén sem. Az évi kétszeri kaszálás nem ér semmit. Ha nem figyelünk oda, a fű elfoglal magának minden területet. Évekkel ezelőtt született egy szakértői állásfoglalás, amiben leírták, hogy a sűrű kerek, háromszög vagy kocka alakú fenyőfoltokat ki kell gyéríteni. A kétszer két méteres törzstávolság túl kicsi. Az évek folyamán minden második fenyőt ki kellett volna vágni, hogy a megmaradók levegőhöz, napfényhez és kellő mennyiségű vízhez jussanak. A belül álló fák menthetetlenül tönkremennek, elszáradtak. Az elmúlt években ritkítás elmaradt, s ma már nem lehet megtenni. Ezek a fák 15-20 méteresek, ha most gyérítjük őket, az első erősebb szél kidönti, letöri őket. Lent a tóparton ez történt a fekete fenyővel. Túl sűrű volt, megritkították, ma több a kidőlt fa, mint a lábon álló. A végén tarra kell vágni. Elvegetálnak ugyan még néhány évig, de a rendeltetésszerű használatról már szó sem lehet.

– Amelyik lombhullatón megjelent a korallgomba, annak is vége – tette hozzá Bók László. – Ennek a 30 hektáros területnek mintegy hárommilliárd forint lenne az eszmei értéke, de menthetetlen. Van persze ellenpélda is. Ahol távolabb állnak egymástól a fák, szinte a földet söpri az egészséges, sötétzöld tűlevélzet.Azonban a fű, gyom támadása kismiska a fűrészes támadókkal szemben. Karácsony táján a fenyőket, a fűtési időszakban a tűzifának valót lopják.
– Rendszeresen kijárok, délutánonként lezárom a hidat, így nehezebben jutnak be a motorosok, quadosok, lovasok. Borzasztó károkat tudnak okozni. Akartak már megverni, de szerencsére ez megmaradt a fenyegetés szintjén, komolyabb atrocitás nem ért – mondta Bók László. F. Szarka Ágnes