2011. január 25. - Akiben van spiritusz, elmegy, akiben még több van, haza is jön Nem az egyszerű utat választja az a kutató, aki külföldi munka, ösztöndíj után hazatér, pedig sikersztorik akadnak: a fémhabgyártás nemzetközi hírű szakembere például 3,5 év alatt százmillió forint bevételt elérő csapatot épített. Az Akadémia Lendület programja és a Kutatók Éjszakája segíti a szakmát, a rosszul célzott pályázati kiírások, a fizetések azonban fojtogatják.
Babcsán Norbert több mint tíz évvel ezelőtt látott először fémhabot. Ez a különleges anyag annyira beindította a fantáziáját, hogy azonnal megváltoztatta doktori disszertációja témáját, majd cserébe azért, hogy munkájával párhuzamosan publikálhatja tudományos eredményeit, ipari fejlesztőnek szegődött egy osztrák céghez. Később ahelyett, hogy elfogadott volna egy biztos karriert jelentő tudományos munkatársi állást Berlinben, hazatért, és megpróbálta maga menedzselni eredményeinek ipari hasznosításátA fémhab könnyű, ezért ideá lis szerkezeti alapanyag, de kiváló hangelnyelő képessége is vonzóvá teszi például az autó-, hajó- vagy repülőgépgyártó cégek számára. A Babcsán Norbert vezette csapat ma már kockázati tőkebefektetőkkel tárgyal a többi között egy fémhabgyártó gép elkészítéséről, és nemrég kutatásfejlesztési megállapodást írtak alá a Nexis nevű orosz céggel, amely akusztikai elemként hasznosítaná a fémhabot, később pedig környezetbarát anyagokat, köztük speciális, az utak jégmentesítésére használható nanotechnológiai anyagokat fejlesztene.
– Tény, hogy nem az egyszerűbb utat választottam, amikor 2007-ben úgy döntöttem, itthon próbálok meg kutatóként boldogulni – mondja a kilencvenes évek közepén az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE), valamint a Miskolci Egyetemen mérnök- és fizikusdiplomát szerzett szakember, aki korábban ösztöndíjasként a NASA kutatóintézeteit is bejárta. Amikor azonban a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítványnál megkapta az üzletfejlesztési igazgatói posztot, egy önmegvalósításra kiválóan alkalmas helyen találta magát.
Csinosítják a modellt
A fémhabkutatások és az azokra elnyert pályázati pénzek révén 3,5 év után a csapatához tartozó 8 ember már 100 millió forint éves bevételből gazdálkodhat. Az általa irányított, már 75 munkatársat foglalkoztató miskolci intézetben projektek is indultak a szigetelésre kiválóan alkalmas megszilárdult füst ipari alkalmazási lehetőségeinek, a nanotechnológia rákgyógyászati használatának kutatására is.
– A közalapítvány a kutatásvezetőket nemzetközileg is versenyképes fizetéssel igyekszik hazacsábítani, de egy jó ötlet korántsem elég. Maguknak kell gondoskodniuk például a csapatuk finanszírozásáról. Törekszünk arra, hogy minél kisebb legyen a pályázatok aránya a büdzsékben, inkább az ipari megrendelésekre támaszkodjanak a csapatok. Itt menedzseri feladatokat is el kell látni. Mindez talán segít abban, hogy egyre kevesebb magyar kutató keresse a boldogulást külföldön, vagy próbálja meg ötletét, szabadalmát, prototípusát áron alul eladni – magyarázza Babcsán Norbert. Ő éppen Németországban élt, amikor az első, ma már Magyarországon is ismert Kutatók Éjszakáját rendezték ott, és úgy véli: a főként gyerekeknek, fiataloknak szánt rendezvénysorozat sokat segít abban, hogy a pályaválasztók számára kevésbé tűnjön megfoghatatlannak, perspektíva nélkülinek ez a munka.
Magyarországon tavaly 24 város 46 intézménye nyitotta meg kapuit a Kutatók Éjszakáján. Becslések szerint a programok 45-50 ezer látogatót vonzottak – 15 százalékkal többet mint egy évvel korábban, és több mint tízszer annyit, mint 2006-ban. A rendezvénysorozatról készített társadalmi hatásvizsgálat szerint a foglalkozások hierarchiájában a kutatók a tizedik helyen állnak, megelőzve például a középiskolai tanárokat és a politológusokat. Az emberek úgy gondolják, e szakma űzői jellemzően kitartóak, okosak, szorgalmasak, elfoglaltak, műveltek, munkájuk érdekes, ám a kutatók nem igazán ismertek és népszerűek. A legismertebb kortárs tudós Vízi E. Szilveszter Széchenyi-díjas orvos, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt elnöke, Csányi Vilmos biológus, etológus, Charles Simonyi szoftverfejlesztő, valamint Ferge Zsuzsa szociológus.
Míg a Kutatók Éjszakája elsősorban a pályaválasztás előtt állókra koncentrál, az MTA Lendület programja a világ élvonalába tartozó fiatal kutatók előrelépési lehetőségeit támogatja, és igyekszik megállítani elvándorlásukat. A pályázati rendszert, amiben idén 600 millió forint áll rendelkezésre új kutatócsoportok létrehozására, Pálinkás József,az MTA elnöke két évvel ezelőtt indította el, 2009-ben öt, tavaly hét csapat alakult, amelyek külső pályázatokon összességében több támogatást nyertek el, mint amennyit az Akadémiától kaptak. Vezetőik között található fizikus-csillagász, vegyész, matematikus, agykutató és közgazdász is. A minap megjelent idei kiírásra február végéig lehet pályázni.
Göröngyös a hazaút
Maróti Gergely az Egyesült Államokból tért haza a világszerte elismert genetikus, molekuláris biológus Kondorosi Éva kedvéért a Bay-Gen Növénygenomikai, Humán Biotechnológiai és Bioenergiai Intézethez. A Szegedi Tudományegyetemen tíz éve végzett biológus szerint aki igazi karriert szeretne kutatóként, annak mindenképpen ajánlatos külföldre menni szakmai rutint, nyelvtudást, más kultúrabeli tapasztalatot szerezni.
– A bökkenő az, hogy néhány külföldön töltött év után nagyon kevesen jönnek vissza, pedig állításuk szerint a legtöbben szeretnének.Magyarországon a kutatók többsége az állami szférában egyetemeken, intézetekben dolgozik, ahol zömében pályázati pénzekből finanszírozzák ezt a tevékenységet. 2010 nehéz év volt, a források elapadása miatt nagyon kevés új kutatói állás nyílt meg. Egyelőre keveseknek adatik meg, hogy itthon magánvállalatok kutatás-fejlesztési részlegénél dolgozzanak – magyarázza a szakember. Bár szerinte nem illúzió, hogy előbbutóbb a feltörekvő magyar kisés középvállalkozások is érdemi súllyal megjelenjenek a kutatásfejlesztés globális piacán, sikerszakmává téve ezzel ezt a foglalkozást. Ehhez azonban nagy szükség lenne jól célzott pályázati kiírásokra, az adminisztrációs akadályok csökkentésére is. – Egy pillanatra sem bántam meg, hogy hazajöttem. Aki képes összeállítani egy jó csapatot, kidolgozni egy jó ötletet, és kellően agilis, jó kapcsolatteremtő, annak igenis vannak lehetőségei Magyarországon, Európában –teszi hozzá Maróti Gergely, aki 2007 óta a Bay-Gen bioenergetika csoportjának vezetője.
Pénz, paripa, potenciál
– Az elmúlt évtizedben a pályázati forrásokból új laborok jöttek létre, és modern műszerek beszerzésére is volt pénz, de számos kutatási területen az igazi lehetőségek továbbra is a határokon túl várják a fiatalokat. Akiben van spiritusz, pillanatok alatt kijuthat világszínvonalú kutatóintézetekbe – árnyalja a képet Felde Imre, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány megbízott főigazgatója, aki szerint jelenleg egy, az iparban munkát vállaló mérnök vagy programozó matematikus jellemzően három-négyszeresét keresi kutatási területen dolgozó társának. Kivéve persze azokat, akik bekerülnek egy-egy óriáscég hazai fejlesztőgárdájába.
– Pusztán egy állami, alapítványi kutatóbázison keresett pénzből szinte lehetetlen megteremteni a klasszikus polgári életstílus kereteit. Mi a doktoranduszokat, fiatal munkatársakat olyan projektekbe vonjuk be, ahol kreativitásukat valós ipari problémák megoldására használhatják, a teljesítménypremizálással meg igyekszünk hozzájárulni az egzisztenciateremtéshez. Aki beleszeret egy témába és évekre elmerül benne, az szellemi kihívást, szakmai fejlődési lehetőséget, alkotói szabadságot és flexibilis időbeosztást találhat itt. Munkatársaink többsége kutatásai mellett egyetemen is oktat – teszi hozzá a szakember, aki maga is többször dolgozott külföldön ösztöndíjjal. Felde Imre szerint a magyar kutatónak ma is jó híre van a világban, megvan a rendszerben a legendás Nobel-díjas potenciál, csak – főként a felsőoktatás felduzzasztása miatt –lényegesen több fiatal közül válogatva lehet megtalálni az átütő tehetségeket.
Sok lehetőség, kevés vállalkozó
Miközben az Európai Unió 15 tagállamában ezer munkavállalóra átlagosan valamivel több mint tíz kutató jut, Magyarországon mindössze 4-4,5. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi jelentése szerint 2009-ben közel 2900 kutatóhelyen 52,5 ezer ember foglalkozott kutatással és fejlesztéssel. Miközben a magyar kutatók közül 454-en, közel húsz százalékkal többen végeztek kutatás-fejlesztési tevékenységet munkavállalóként, illetve ösztöndíjasként az országhatárokon kívül, a hazánkban dolgozó külföldiek, ösztöndíjasok száma csaknem 15 százalékkal csökkent 2008-hoz mérten: az adatok tanúsága szerint 2009-ben 625 külföldi állampolgárságú kutató és 323 ösztöndíjas volt.
A tapasztalatok szerint a versenyszférában elsősorban a műszaki végzettségűeket keresik, a gazdasági, jogi, természettudományi diplomával rendelkezőket kevésbé. Dolgoznak kutatók a szolgáltató szektorban, különösen az oktatásban, az egészségügyben, és szociális, a közigazgatási területen, de az ingatlanforgalomban és az üzleti szolgáltatásokban is. Rendkívül alacsony a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Az önálló vállalkozás, szabadúszás nem jellemző. A januári oktatói-kutatói bértábla szerint egy tudományos munkatárs 218, egy egyetemi docens 306–332 ezer forint, egy kutatóprofesszor pedig 435–463 ezer forint bruttó bért kap alapilletményként. A versenyszférában a keresetek mértéke függ a cég nagyságától, a felelősségi körtől, a beosztottak számától, a bevételtől. Aki egy pozícióra olyan szakmai háttérrel jelentkezik, amivel csak kevés jelölt rendelkezik, a magánszektorban akár az állami bérek többszörösét is megkaphatja. (Willin-Tóth Kornélia)
