2011. január 25. - ÉGHAJLAT Leginkább az erdész harcol a klímaváltozás ellen azzal, hogy jól végzi munkáját Az élet régen a lehetőségeink tárháza volt, most döntéseink következményeinek összessége — kezdte előadását, egyedüliként a megyéből Luzsi József, a Magánerdő-tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) elnöke a napokban megrendezett harmadik országos klímakonferencián.
Luzsi József az Új Néplap érdeklődésére elmondta: ha ebben a pillanatban megszűnne mindenféle károsanyag-kibocsátás a Földön, akkor is legalább 140 évet kellene a hidroszférában élő mikroorganizmusoknak tevékenykedniük, hogy eltűnjön fejlett intelligenciánk eme „mellékterméke."
A MEGOSZ elnökeként úgy vélte, a magánerdő-gazdálkodáshoz hasonlóan gyökértelen a klímavédelem is, nincs mibe kapaszkodnia. — Sem az egyes emberek, sem a fejlett, sem a fejlődő országok nem szolgálnak táptalajul. Ehelyett van egymásra mutogatás, felelősség alól kibújás. Azt hiszi például az egyszeri ember, hogy az ipar a fő szennyező, holott a károsanyag-kibocsátásért csak 8-9 százaléknyiban okolható. S mit mond az egyik ország, hogy a másik nagyobb mértékben felelős? S mit tesznek a nagyhatalmak? Bármit, csak a Kiotói Egyezményt ne kelljen meghosszabbítani. Ezért is beszélhetünk a koppenhágai vagy mexikói klímacsúcs kudarcáról. Sajnos a jövőre esedékes Föld-csúcsot illetőleg sem vagyok túlzottan optimista. A persze ebben is jóval okosabb, mint a tárgyalóasztalnál ülők — fogalmazott.
A szakember ezúttal is amellett érvelt, hogy cselekedni kellene. De lényegében egyedül maradt abban, hogy nemcsak az üvegházhatást okozó gázok csökkentését hangsúlyozta, hanem a szén-dioxid erdők fáiban és talajában való megkötését. Szerinte az erdész az az ember, aki leginkább harcol a klímaváltozás ellen, s csupán azzal, hogy jól végzi munkáját.
— Sajnos egyre inkább hiába, mert a körülmények, a törvények gúzsba kötik a kezemet. S kijelenthetem ezt több százezer erdőtulajdonos nevében is. Mindenekelőtt az erdővel kapcsolatos téves szemlélettel van a legnagyobb baj. Sokan ugyanis azt hiszik, az erdő csak úgy van, szinte magától nő, semmit sem kell csinálni vele. S amíg a kirándulók szemetelnek benne, felgyújtják, és valakik egész hegyoldalnyit lopnak el, addig mindenkié az erdő. De amikor már költeni kell, felújítani, telepíteni, szakszerűen gondozni, akkor már csak a tulajdonosé, a gazdálkodóé. Az erdő nemcsak azért van, mert szép és sétálgatunk benne, hanem a klímavédelem egyik legjelentősebb tényezője, mint szén-dioxid-elnyelő és mint megújuló energiaforrás — mondta Luzsi József.
A magyar erdők jelen pillanatban nettó szénelnyelők, 2008 és 2012 között előreláthatólag évente kétmillió tonna szén-dioxidot kötnek le - tudtuk meg a MEGOSZ elnökétől. Hozzátette, ha a teljes mennyiséget sikerülne az emisszió-kereskedelmi piacon értékesíteni, akkor ez minden évben több mint 10 milliárd forint bevételt jelenthetne.
A szakember rámutatott: a tudomány bizonyítja a fatermékek széntárolását, ezért a fa növekvő termelése és használata a klímaváltozás elleni küzdelem része. Ezt mindenképp támogatni, ösztönözni kell. A szénelnyelés pedig növelhető az erdőterület növelésével. A tervek szerint 2025-ig előreláthatólag 270-360 ezer hektárral növekszik a hazai erdők összterülete. Őshonos fák telepítésével 25-33 millió tonna szén-dioxid-megkötés érhető el, míg a gyorsan növő fafajok (nyár, akác) esetében pedig 47-58 millió tonna prognosztizálható az említett időszakig. Persze a szénelnyelés szempontjából nem mindegy, hogy legelőből vagy szántóból alakítunk ki új erdőt. Míg a volt szántó azonnal nettó szénelnyelővé válik, a volt legelő csak évekkel később, a talajból történő szén-dioxid-kibocsátás miatt.
Magyarországon évente húszezer hektár erdőtelepítéssel lehetne számolni. Sajnos a telepítés- és ápolási egységárakat, valamint a jövedelempótló támogatást jelentősen lecsökkentették, ezért a telepítési kedv drasztikusan visszaesett, s már csak évi három-öt ezer hektárral nő erdeink területe. Tavaly a MEGOSZ lobbizásának köszönhetően az EU elfogadta a magyar javaslatot a telepítési és ápolási egységárak növelésére, így remélhetőleg visszatér a korábbi szintre a telepítési kedv, és ismét elérhetjük az évi tizenhét-húsz ezer hektárt.
A hazai erdők felújítása mindannyiunk alapvető érdeke, ám erre külön pénzügyi támogatás nincs. Az érdekképviselet szerint a mostaninál nagyobb és biztosabb szénlekötést lehetővé tevő, az időjárási szélsőségek miatt mind bonyolultabb és költségesebb magánerdős erdőfelújítási tevékenységet, az úgynevezett első kiviteleket is a szén-dioxid-kvóta eladásából származó bevételekből kell támogatni. Ekkor válnának erdeink valóban „klímaerdőkké". Az új erdők létrehozását ugyanis uniós társfinanszírozott jogcímből lehet megoldani, míg a meglévő, de kitermelt erdők felújítását a kvótabevételek támogatnák. A szakma javasolja tehát az erdőkből származó szén-dioxid-kvóta bevételeket teljes mértékben erdőfelújításra, kezelési tevékenységre fordítani. A MEGOSZ tulajdonképpen nem kér mást, mint az erdőtörvény által előírt kötelezettség betartását.
Luzsi József megosztotta gondolatait a fáról, mint megújuló energiaforrásról is. Beszámolt arról, hogy hazánkban az összes megújulóenergia-felhasználás majd' háromnegyedét a tűzifa teszi ki. Hosszabb távon a fakitermelésből 3,6-4 millió köbméter tűzifával számolhatunk. Figyelembe véve azt, hogy a bruttó fakitermelés évente 6,6 millió köbméter, az erdei apadék (levél, ág, gyökér) mintegy fele, félmillió köbméter vehető reálisan figyelembe energetikai célra. Évente emellett 0,9 millió köbméter fahulladékot tudunk ily módon hasznosítani.
Végül Luzsi József hangsúlyozta, hogy minden erdőgazdálkodási tevékenység magas kézimunka-ráfordítást igényel, ezért ennek növelése a vidék megtartóképességét is növeli. Így sok alacsonyan képzett munkanélküli juthat megfelelően megfizetett, értéktermelő munkához. Laczi Zoltán
A fák éppen a problémás szén-dioxidot nyelik el
A FÁK köztudomásúan kivonják a légkörből a szén-dioxidot. De ezt nem lehet teljes egészében szénelnyelésként számolni, mert az erdőgazdálkodás során többféle szén-dioxid-kibocsátás is fellép. Az elpusztult vagy letermelt fák tartalmazzák a megkötött széndioxidot, amire úgy tekintenek, mintha azonnal visszakerült volna a levegőbe. Pedig ha a letermelt fából faanyag lesz, akkor nem bocsát ki azonnal szén-dioxidot, hanem akár évtizedekig is megkötve tartja a szenet. Ennek ellenére a fakitermelések anyagát általában emisszióként veszik figyelembe. Az er-dőelhalást, az erdőtüzeket szintén.
Sok pénzt jelent a kvóta
MAGYARORSZÁGNAK több mint kétmillió hektár erdeje van, ami hazánk éves szén-dioxid-kibocsátásának 25-szörösében található légköri szenet köt meg. A kibocsátási kvóta értéke 2008-ban tonnánként 14-16 euró volt, ez természetesen az aktuális kereslet-kínálattól függően jóval magasabb is lehet.
