2011. február 12. - ENCIKLOPÉDIA ÉNEZER Idézgessünk csak: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta." Ez aztán a globális fölmelegedés! Hogy már a kopár szik sarja is kiég. Csak a sáskák maradtak. Tiszta bibliai végítélet. „Tavaszi szél vizet áraszt." Katasztrófa, nem? Csapás a javából. „Fönn, fönn a fagy baltája villog", azaz beköszöntött a nukleáris tél. Vagy a Golf-áramlat állt le? Mert némely elemző szerint a globális felmelegedés a Golf-áramlat leállásához és így közvetve sohasem tapasztalt európai lehűléshez, újabb jégkorszakhoz vezethet.
Arany János, József Attila vagy a népdal sorait a klímapánik nyelvére lefordítva fura eredmények jönnek ki. Hisz a klímapánik és általában a modern pánikdivat lényege, hogy az eleddig megszokott, természetes folyamatokat sohasem tapasztalt katasztrófaként kell beállítani. A pollennaptár katasztrófák soraként állítja be a különböző növények virágzási idejét. A tavaszi árvíz katasztrófa, miként a nyári aszály is az. Pedig csak mi nem vagyunk normálisak.
Kétezer-tizenegy január 19-én hazánkban „kicsúcsosodott” a klíma. A hivatalos közlemény szerint „sikeresen zárult III. Magyarországi Klímacsúcs. A Klíma Klub által szervezett január 19-ei szakmai fórum lehetőséget biztosított az együttgondolkodásra és a vitára mindazok számára, akik felelősséget éreznek XXI. század legégetőbb problémája a globális klímaváltozásra." Nos, kérném tisztelettel, felelősséget vállalni valamiért szokás, nem valamire (többek között). Nyelvtant tanul? Pótvizsgán a közlemény szerkesztői elbuknának. Pedig hát elitklubról van szó. Elitklubról, ahol az állítólagos vita az egyetértők és a támogatók közt folyt. Klímaszkeptikusoknak, másként gondolkodóknak kívül tágasabb. Csak a klímapánik felkent papjai voltak hivatalosak a rendezvényre, és kizárólag az ortodox klímapánik litániái hangozhattak el ott. A valódi vita egyébiránt ritka, akár a fehér holló, és nem csak ebben az egy vonatkozásban. A természetgyógyászok és az orvosok, az otthon szülés hívei és a nőgyógyászok, a lélekbúvárok és a parapszichológusok, az evolucionáriusok és teremtéspártiak közt sem jöhet létre sohasem tárgyilagos párbeszéd, legföljebb személyeskedő indulatcsata. Elbeszélünk egymás mellett legtöbbször. A klímaelit, jelzem, ma már meg is teheti, hogy ne álljon szóba ellenzékével. A tények mellékesek. Magyarország félsivatag lesz - így riogattak a klímamágusok nemrég, a csökkent talajvízszintre hivatkozva. Ehhez képest, ha egyszer megindulnak a löszfalak, sebaj. Amikor a tendenciára vonatkozó jóslat befuccsol, még mindig lehet jönni azzal, hogy az időjárás egyre szélsőségesebb. Ebbe a cilinderbe minden belefér, akárcsak a női lapok újságírók által kitalált asztrológiai jóslataiba. Bármi történik, a próféta felsóhajthat, lám, én megmondtam előre.
A klímaelit szeret szelektív hulladékgyűjtésre bujtogatni, fát ültetni, de diszktéren hallgat a klímafilozófia és -politika valódi ellentmondásairól. Érdekes volna például a klímacsúcsot kihelyezni a pécsi bioerőmű elé, oda mondjuk, ahol a mecseki rönkök jönnek, hogy a bioerőmű bendőjében végezzék. Ez határozottan bátor tett volna, akárcsak kiállni a benzin mellett a bioetanol ellenében. Az, hogy a bioetanol környezetbarát erőforrás volna, illúzió. Az ökológiai körforgás során a szerves anyag nagy része visszatér a talajba, egy másik hányad végképp alámerül a komposztálódási és tőzeggé válási folyamatokban, s viszonylag csekély hányad szabadul a légkörbe. Ha mindent elégetünk - és minden hidat felégetünk magunk mögött -, akkor minden visszajut a légkörbe. Mindegy, hogy a növényzet által kétszázmillió éve vagy tegnapelőtt, kiskedden megkötött szén-dioxidot szabadítjuk föl, az egyensúly így is, úgy is megbomlik, hisz az üvegházhatás nem válogat a különböző eredetű szén-dioxid-molekulák között. A szerves anyag egyre szervezettebb elégetése mindamellett a talajt is kimeríti. A termékenység fenntartása csak intenzív műtrágyázás mellett lesz lehetséges. A levegőbe vont szerves anyag a jövő nemzedékeinek, bizony, nagyon is hiányozni fog. Lássuk be, hogy a tendenciózusan biomasszának nevezett növényi élet egyre nagyobb részét kazánokban és motorokban elégetni: újkori boszorkányégetés, rémisztő tévút. Annyi történt csak, ez a zöld fordulat, hogy most bányarémek helyett boszorkány-égető inkvizítorok mondják meg a tuti frankót, szabják meg, miként is kell épp korszerűnek lenni.
Meglehet, a klímaelit is ráébredne minderre, ha merne örülni az életnek, és merne látni a saját szemével. Január, február, itt a nyár, talán még nem késő. Imént örökbecsű verssorokat sikerült lefordítanunk a klímapánik torz nyelvére, talán működhet a dolog visszafelé is. Nosza, rajta, fordítsuk le a klímapánik nyelvéről a költészet nyelvére a hosszú, forró nyarakat és hűvös tavaszokat! Kapjunk érte hideget-meleget, úgy kell nekünk! Rukkoljunk elő a melanomamentes napfény és az allergiamentes rét ötletével és látványával! És cáfoljunk diplomatikusan.
Nem igaz, hogy ma már nincsen tavasz. Hogy ez nem igazi tavasz, ami jön. A tojásrakó madarak a mi fóbiáinkról nem tudnak, nekik ugyanannyira tavaszodik ki 2011-ben, mint a Neander-völgyi ember idején. A rügyek - ránk sem rántanak. Harmat is van, csak föl kell kelni hozzá korán. Az sem igaz, hogy mindig csak mi voltunk fiatalok. Felfoghatatlanok, idegenek, erőszakosak és újszerűek a mai fiatalok, de igaziak. Az, hogy most ők a fiatalok, az bizony igaz. Fejünkön októberben koppanva a vadgesztenye sem hamis. Paprikahamisítási botrány volt, évszak-hamisítási botrány nincs. Fehér karácsony, fekete karácsony. Paulus tábornok tudna mesélni a télről, és akik a Hanságot lecsapolták, a nyárról. Sebeők János
