2011. április 22. - Mostanra elfogyott a gazdálkodók türelme A tavalyi vadászati évben közel 345 millió forintot kellett mezőgazdasági vadkárra kifizetni a megyében, a termelőket ért kár azonban ennél jóval nagyobb. Megoldást a vadászatra jogosultakkal való közös megelőzés jelenthet és az, ha a vadlétszám a felére csökken.
Minderről a zalai agrár- és vadászkamara megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatóságával közös rendezvényén esett szó a napokban. Mint elhangzott: az utóbbi 10-15 évben ugyan a vadkár mértéke jelentősen nem változott, a helyzet azonban elmérgesedett a felek között. A kárérték ugyanis a 1,5-2-szeresére emelkedő terményárak és a gazdálkodás költségeinek drasztikus emelkedése miatt a korábbiaknál jóval nagyobb.
- A 127 ezer hektár szántóterület több mint fele vadkáros, ami a zalai termelőknek éves szinten 600-900 milliós kiesést jelent, a terményárak függvényében. Ennek azonban alig felét fizetik ki számukra a vadásztársaságok, s idén ebből még több tízmilliót át is ütemezték a következő évre - szögezi le Balogh Rudolf, a megyei agrárkamara elnöke, megjegyezve: mivel a vadásztársaságok egyesületként működnek, a tagok vagyonukkal nem felelnek az okozott károkért, ráadásul ma már a trófeából, vadásztatásból és a vadhúsból származó bevételek messze nem fedezik a kiadásokat.
Ezt támasztják alá a megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatósága vadászati, halászati osztályvezetőjének adatai is. Lázár Attila a rendezvényen elmondta: a tavalyi vadászati évben mezőgazdasági vadkárra közel 345 millió forintot kellett kifizetni Zalában, mintegy 100 millióval többet, mint a megelőző esztendőben. Hozzátette: a vadgazdálkodás - nagyrészt a folyamatosan emelkedő terményárak miatt -két éve veszteséges a megyében; februárban 53 milliós mínusszal zárult a vadászati év.
- Az ok a túltartott vadállomány, ezzel a vadászszövetség, a vadgazdálkodók és a hatóság is egyetért, arról azonban, hogy a vadkárt megelőzendő, mennyi állatot kellene kilőni, már eltérnek az álláspontok - folytatja az elnök.
A vadlétszámot megbecsülni, teszi hozzá, lehetetlennek tűnő vállalkozás. Ehelyett inkább a környezeti, természeti terheltséget kellene alapul venni, azaz azt megnézni: mekkora károkat okoz a vad az erdősítésekben, a növénytermesztési kultúrákban és gyümölcsösökben. Az agrárkamara javaslata mindezek alapján, hogy minimálisan ötven százalékkal szükséges csökkenteni a szarvasok és vaddisznók állományát megyénkben, s ezt két év alatt meg is kell valósítani!
- Zalában napraforgót termeszteni vadkár nélkül szinte lehetetlen. Ugyanez igaz a kalászos gabonákra, a szójára, s a téli taposási, rágási kár miatt az őszi káposztarepcére is, melynek táblái sok esetben búvó-, sőt, szaporodási helyül is szolgálnak. A termelők türelme elfogyott, a továbbiakban nem hajlandóak megfizetni a kárt a vadászok helyett, akiknek többsége hobbiként űzi ezt a tevékenységet, miközben a gazdálkodóknak a léte és megélhetése függ ettől. S mivel a gazdák nem látják biztosítottnak a kár kifizetését, azt szorgalmazzák: a vadásztársaságok tegyenek le kauciót.
A vadászok részéről érkező reakció ugyanakkor az, hogy a vad nemzeti kincs, a természet része, a termelőknek bizonyos határig tűrni kell az együttélés következményeit. Hozzáteszik: mivel a végleges kilövési keretszámokat a vadgazdálkodási tanács határozza meg, az államnak a kár kifizetésében is részt kellene vállalni. S persze gyakran elhangzik az a vád is, hogy egyes termelők erőteljesen rájátszanak a vadkárra.
- Az utóbbi időben néhány jó példa is akad a gyümölcsöző együttműködésre, hiszen több vadásztársaság és a Zalaerdő Zrt. vezetősége is párbeszédet kezdeményezett a földművelőkkel a közös védekezésről. A növénytermesztő biztosítja a közlekedőutakat, helyet ad a vadászleseknek, besegít a villanypásztor vagy a fix kerítés felállításában, s ellenőrzi is ezeket - sorolja az elnök a pozitívumokat, megjegyezve: a kamara célja is ezen együttműködés szorgalmazása. - A közös és eredményes munka további feltétele az, hogy a vadászatra jogosultak a jelenlegi vadlétszámot ténylegesen is a felére csökkentsék két év alatt, és a vadkárt térítsék meg teljes mértékben. A hatóság, a vadászkamara és -szövetség körében meghallgatásra találtak ezen gondolatok, igaz, jelezték: ennyi idő nem elég az ötvenszázalékos csökkentésre. Persze, amíg vad lesz, vadkár is lesz, ám, ha kisebb az állomány, kisebb lesz a sérelem is, így kisebb bevétel is elegendő a költségek fedezésére.
