2011. május. 10. - Hogyan lett egy kártyaadósságból arborétum? Május kaput nyit a kirándulóknak, csak választani kell. Külföld vagy ismert hazai nevezetességek mellett érdemes Zala megyén belül is körülnézni. Erdőkben gazdag a vidékünk, sok szép helyet tartogat a kikapcsolódni vágyóknak. Ezek közül néhány ismertebb és kevésbé látogatott területet is felkereshetünk.
Az egerszegi csácsi arborétum mellett a másik legismertebb zalai gyűjtemény a budafapusztai arborétum. A Bázakerettyétől néhány kilométerre levő, a Zalaerdő Zrt. letenyei erdészete által fenntartott terület ilyenkor, május elején kínálja a legpompásabb látványt. Most nyílnak a rododendronbokrok. Vissi Géza, az Országos Erdészeti Egyesület Zalaegerszegi Csoportjának titkára az arborétum múltjával kezdi.
Kevesen tudják, hogy a budafapusztai arborétum keletkezésében, legalábbis az előzményeiben szerepet játszott a kártyaadósság.
- Budafapuszta a Zichy-család birtoka volt. Vadászházat is építettek, amelynek utolsó tulajdonosa báró Rubidó Zichy Iván a 30-as évek elején kártyaadósságba keveredett. Gondjai megoldása érdekében az erdőhöz nyúlt, letermelte a területet, és nem gondoskodott a pótlásról. Mintegy 50 hektáros területen sarj eredetű, rontott erdők alakultak ki. Később az állami erdőgazdaság, látva, hogy ebből jó erdő már nem lesz, letermelte a sarjerdőt, és arborétumot hozott létre - szólt a múltról az erdészeti egyesület helyi vezetője.
Festői látvány tárul az ember szeme elé a budafapusztai arborétumban, ahol erdő (a térség legnagyobb bükk- és tölgygyűjteménye), tópart, szalonnasütőhely várja a látogatót, és most virágoznak a rododendron bokrok, a havasszépék.
Elmondta még, az arborétum különböző parcelláin 220 fafaj, ezen belül 132 fenyő és 88 lombos fafaj, valamint sok cserje telepítésére került sor. Az arborétumban számos más látnivaló mellett ma a tölgy és bükk nemzetség környékbeli legszélesebb körű fajgyűjteménye található. Hozzátette, a megyében szinte mindenhol találhatunk kirándulásra alkalmas erdőket, de a leglátványosabb, öreg, nagy fákból álló erdők elsősorban a zalai bükktájban élnek, Bánokszentgyörgy-Szentpéterfölde-Letenye térségében.
E táj legkiemelkedőbb példája a Tormafölde mellett található vétyemi ősbükkös, amely a megye legkedveltebb természetjáró helyei közé tartozó erdőrezervátum.
Grafika: Urbanics Pál
Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre jól ismeri a rengeteget, egyrészt annak közelében lakik, másfelől gyakran jár erre, hol munkájából adódóan, hol pedig turistacsoportokat vezetve.
- Az erdőrezervátum tulajdonképpen egy adott tájra jellemző természetes erdőtársulás - magyarázta a szakember. - Zalában négy ilyen található, Zalakomár közelében a Csörnyeberek, amely egy síkvidéki kocsányos tölgyes, égeres láperdő, aztán Keszthely mellett, a Tátikán található bükkös, továbbá a nagykapornaki Remete-kert gyertyános-tölgyese. A negyedik a vétyemi ősbükkös, amely olyan, mint egy őserdő. A második világháború után ugyanis itt emberi beavatkozás nem történt, az erdő közel olyan állapotot mutat, mint amilyen az ember megjelenése előtt lehetett.
Lelkes András a vétyemi ősbükkösben: Itt hosszú ideje nem nyúltak az erdőhöz, a hatalmas, öreg fák életük végén kidőlnek.
Hogy milyen lehetett egy bükkerdő az ember megjelenése előtt a Földön, azt persze pontosan nem tudhatjuk, ám az erdőrezervátum állapotára hamar találunk jelzőket. Hangulatos és magával ragadó, ugyanakkor misztikus és kies is. A több mint 43 méter magasra nőtt fák, az egy méternél is szélesebb átmérőjű törzsek közt törpének érzi magát az ember. Délután két óra környékén is sötét van benn. A félhomályból adódóan a talajszinten jobbára csak a tavaszi hagymás növények élnek itt, a hagymás fogasír, a keltike vagy a szagos müge.
- Egykorú az erdő, utoljára 180-200 éve volt itt számottevő kitermelés - sorolja a további tudnivalókat Lelkes András. - Azóta a fák lábon halnak el, s miután kidőlnek, utána is itt maradnak az erdőben. Ez rendkívül kedvező az úgynevezett lebontó szervezeteknek, a rovarvilág igen gazdag, de számos fokozottan védett, ritka gombafaj is található itt, s harkályból is jóval több él a területen, mint máshol. A harkályok általvájt odúkba pedig olyan ritka madarak költöznek be, mint a macskabagoly vagy a kék galamb.
A térségben jócskán vannak még olyan erdőterületek, amelyek kirándulásra alkalmasak, de természetvédelmi szempontból is érdekesek. Ilyen a lenti parkerdő, az ártéri tölgyesben található a megye legnagyobb tavaszi tőzike lelőhelye, illetve számos további védett növény található itt. Érdemes megtekinteni a Mura-erdőt, amely sík vidéki bükkös lévén igazi kuriózum, de azok a tölgyesek is magukkal ragadják a nézelődőt, amelyek ártéri ligeterdőkből alakultak ki. Ez utóbbiakra Iklódbördőce, Lentiszombathely, illetve Tornyiszentmiklós közelében is találunk példát. S még egy zalai kuriózum, a csömödéri erdei kisvasút, amely 32 kilométer hosszan Lentitől Kistolmácsig kanyarog erdők és dombok között, pazar látványt nyújtva. A megállók egy részét ráadásul oly módon jelölték ki, hogy azokról kiindulva emlékezetes túrákat tehetünk a csodálatos zalai vadonban.
Zalai kuriózum a csömödéri erdei kisvasút, amely 32 kilométer hosszan Lentitől Kistolmácsig kanyarog erdők és dombok között.
A zalai erdőkben több helyen kis templom, búcsújáróhely található. Az egyik éppen a már említett, Nagykapornak melletti rezervátum szomszédságában van, a remetekerti kápolna. A falu után, a Balaton felé tartva a 76-os útról kis fatábla mutat be jobbra egy erdei útra, jelezve e nevet. Két kilométeres gyalogtúrával lehet bejutni.
Sifter Péter polgármester elmondta, több középkori, azóta eltűnt falu volt a területen, s a XVII. században remeték éltek ott. A kápolna a XX. század elején épült, s az utóbbi öt évben felelevenítették a Mária-napi búcsújárást. Az egerszegi erdészet tavaly fa bútorokat - asztalokat, padokat - helyezett el a kápolna körül, ami jó hely megpihenni, falatozni. Vadregényes erdőben, Vaspör külterületén érdemes felkeresni Pusztacsatárt, pontosabban a nem létező település helyén álló kisebb templomot, ami ugyancsak kegyhely. Mindkettőnek ugyanaz a búcsúnapja, olyankor, augusztus közepén, Mária-nap táján sok százan látogatják az erdei kápolnákat. Gyuricza Ferenc, Hajdu Péter
