2011. június 20. – Környezetvédelem - Mire jó az adminisztratív hiányosságokra kiszabott brutális bírság? A cél magasztos: óvni kell a természetet a hulladéktól. A gyakorlat profán: a büntetések java nem az erdő szélén ipari hulladékot leborítókat sújtja, hanem azokat, akik hivatásszerűen, megfelelő eszközökkel, a megfelelő helyre szállítják a hulladékot, maguk szolgáltatnak adatot, együttműködnek a hatósággal, így aztán ők a kisebb-nagyobb adminisztratív hiányokért könnyedén felelősségre vonhatók. A hiányosságok olykor épp annak a hatóságnak a lassú működéséből adódnak, amely végül kiszabja az egekig érő bírságokat. Az eredmény: megszűnő munkahelyek, bezáró vállalkozások, tönkrement életek. A tanulság: működj átláthatatlanul, és annál nagyobb biztonságban leszel.
- Az esetek többségében olyan tevékenység megbüntetéséről van szó, amelynek nincs is környezetet károsító következménye: például amikor a kommunális, tehát nem veszélyes hulladékot engedéllyel és megfelelő eszközzel szállító vállalkozó több hulladékot juttat el a lerakóba, mint amennyire az engedélye szól - mondja Reichert Péter ügyvéd. Szerinte valójában nem létező problémáról van szó, hiszen a szemét az azt befogadni képes lerakóba jut. A bírság abból adódik, hogy a hatóság az engedélykiadásakor elvárja, hogy a vállalkozó előre kitalálja, mennyi kommunális hulladékot termel majd a lakosság. - Mi lenne a lakókkal, ha a túllépéskor a nyakukon maradna a hulladék? És mit tegyen a vállalkozó, akinek a szállításra szerződésben vállalt kötelezettsége van a közterület-fenntartó céggel, amelynek nincs elég kapacitása a feladat ellátására? - így az ügyvéd.
Vaczkó Zoltán az apjától vette át a vállalkozását. Hulladékszállító autójával Veszprém egy részének tisztán tartását vállalta el. 2008-ban az igényelt évi négyezer tonna helyett 1250 tonna szállítására kapott engedélyt a szemétlerakó által kiadott, úgynevezett befogadó nyilatkozat alapján. (A lerakók tehát szintén kénytelenek előre „kiosztani" a kapacitásukat, ám mivel arra nincs garancia, hogy a vállalkozó képes teljesíteni a kvótát, a lerakó inkább alultervez, hogy minél több beszállítónak adhasson ki nyilatkozatot, amelyben inkább minimumként mint felső határként húzza meg a mennyiséget. Ezt a hatóság azonban az engedély kiadásakor felső határnak tekinti.) Lapunk megkeresésére a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség ugyanakkor a gyakorlattal ellentétben azt állítja, hogy a szállítási engedély kiadásának nem előfeltétele a befogadói nyilatkozat beszerzése, csupán nyilatkoznia kell a vállalkozónak a tervezett mennyiségről. Az engedély igénylője a „kapacitásokat felültervezheti, amennyiben azok a környezethasználat szempontjából indokolható mértékűek" - áll a hatóság lapunknak megküldött írásos válaszában.
- Muszáj volt elfogadnunk az 1250 tonnáról szóló engedélyt, hiszen a kiadott irat módosítása miatt várnunk kell az új papírokra, és addig nem szállíthattunk volna - mondja Vaczkó. - Abba is belementünk, hogy a szállítás mellett a hatóság a begyűjtésre is engedélyt adott, noha ez drágább, és begyűjtéssel mi nem foglalkozunk, engedélyt erre nem is kértünk - meséli a huszonéves fiatalember. 2009-ben aztán egy telephely-ellenőrzés után bírságot szabtak ki rájuk, mert a begyűjtéshez szükséges adatszolgáltatást nem teljesítették - függetlenül attól, hogy ezzel nem is foglalkoztak, csupán szállítással - majd azért büntették őket, mert a megadott 1250 tonna helyett négyezer tonna kommunális hulladékot szállítottak az ezt befogadni képes lerakóba, közfeladatukból adódóan. A bírság: 99 millió forint.
- Padlót fogtunk, amikor meghallottuk. Lottónak se rossz - mondja Vaczkó Zoltán. Igaz, másodfokon új eljárásra kötelezték a hatóságot, amely végül 15 milliós büntetést szabott ki, ami a fellebbezés nyomán végül 24 millióra dagadt. (Ekkor engedélyen felüli helyett már engedély nélküli szállításnak minősítették a túllépést.) - A vicc, hogy végül júliusra megkaptuk a kért engedélyt, így a hatóság, a január-júliusi időszakért büntetett. Végül is azért bírságoltak meg minket, mert ők maguk késlekedtek.
Az egész tevékenység elhelyezhető lenne a közúti árufuvarozás egy speciális részében, ahogyan a szennyvízszállítás esetében is - véli Reichert Péter. - Szállítási súlykorlátról itt nincs is szó, ahogyan egy fuvarozónak sem kell megmondania előre, hogy mennyi árut, téglát vagy földet fog szállítani. Ez a forma felelne meg az EU által három éve elfogadott, 2008/98/EK irányelvének is, amelyet a magyar joganyagba tavaly kellett volna beépíteni, ám egyelőre ez nem történt meg.
A hatóságnál is mindig együttérzőn mondják, hogy rossz a törvény, változtatni kéne rajta. A tízmilliós büntetést talán kinyögöm, tizenkét alkalmazottamból párat elküldök, mennek munkanélkülire. Kinek jó ez? - kérdi egy hatvanon túli vállalkozó, míg „sorstársa" azt nehezményezi, hogy a hatóságok az önkormányzatot is érdekeltté teszik a bírságolásban: az összeg 30 százaléka a település költségvetésébe folyik be. „Azt mondják, adjuk el a vállalkozást, nem mintha ez fedezné a 24 milliót a semmiért" - mondja Vaczkó Zoltán. „Özvegy anyám teljesen rámegy az ügyre, az öcsém tanul, segíteni kell, nem tudom, hogy éljük túl. Mire gondolt a hatóság embere, amikor kiszabta a büntetést?"
- Semmire sem gondol, a hatóság fiatal szakemberei afféle parancsot teljesítő „katonákként" tekintenek magukra - mondja egy, a rendszert közelről ismerő ügyvéd, akinek számos, hasonló cipőben járó ügyfele van. Volt, akin már az sem segített, hogy a bíróságon sikerült elérni a büntetés eltörlését. Egy bírságolt - néhány nappal azelőtt, hogy kézhez kapta volna a két évvel korábban kiszabott 40 milliós büntetés érvénytelenítéséről szóló levelet - otthonában öngyilkos lett. Nyilas Gergely
Tízmillió füvesítésért
Fejes Károly a Balatonnál végzett kotrást. A partra vitt 2500 tonna iszapot azonban az illetékes Középdunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szerint engedély nélkül szállította el a lerakóba. „A lerakóban a nedves földet rekultivációra használták, füvesítéshez" - mondja Fejes Károly. A vállalkozót a hatóság 84 millió forint büntetéssel lepte meg, amit végül sikerült tízmillióra letornáznia. „Most van engedélyem, ugyanazzal szállítom ugyanazt és ugyanoda. Ha ez most megfelel, igazolja, hogy a környezetnek nem okoztam kárt, legfeljebb adminisztrációs hiányosságom volt, bár ez is vitatható" -mondja Fejes. „A legbosszantóbb, hogy ha nem a lerakóba szállítom az iszapot, amelynek fizettem is ezért, hanem leborítom az egészet az út szélén, senki nem tud bizonyítani semmit. Magam nyújtottam be minden papírt a hatóságnak. Hiba volt."
A jelenséget közelről ismerők szerint a „zöldhatóságok" 2005-től váltak „bevételorientálttá": az állam ekkortól kérte, hogy az intézmények az engedélyek kiadásából és a bírságokból a működésük minél nagyobb részét finanszírozzák. A Közép-dunántúli „zöldhatóság" tavaly az éves teljes bevételéből 43 százalékot vállalt. Kérdés, mennyire bevételhatékony a nagy bírságokra utazó hatóság. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2010-ben 2,7 milliárd forint bírságot rótt ki 1 55 esetben, zömében a nem veszélyes hulladékok engedélyen felüli szállításáért Az összegből _ 364,7 millió már jogerős - a többi ügy még folyamatban van -, ebből az év végéig 5,5 százalék, azaz húszmillió forint folyt be. A fennmaradó 344,7 millió már szintén végrehajtható, ami a fizetni nem tudó vállalkozások létét közvetlenül fenyegeti.
Bár a környezeti kárral nem járó tevékenységre kirótt büntetésekben érvényesülnie kellene az arányosság elvének - amit a hulladékgazdálkodásról szóló törvénnyel azonos szinten álló, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995-ös törvény is megemlít -, ezek a számok az elv figyelmen kívül hagyásáról tanúskodnak. (Ny. G.)
