2011. augusztus 31. - Nem, semmi esetre sem kell... Hogy mi nem kell?
Hosszú a radikális zöld aktivisták és politikusok követeléseinek a sora. A genetikusán módosított (GM) élelmiszernövények termesztésének és alkalmazásénak tilalma például az új magyar alkotmányba is bekerült. Most, hogy gyanú merült fői nálunk, esetleg az importált vetőmag közé GM-szemek is bekerültek, több száz hektáron kellett kiforgatni a földből a már termőre fordult növényeket. A kínos benne, hogy nem volt nemzetközileg hitelesített laborunk, amely a bizonyítékokat szolgáltathatja. Ha pedig a szállító cégek hitelesen igazolni tudják, hogy hamis riasztás volt részünkről, nagyon sokba kerülhet a magyar államnak - mindnyájunknak - egy ilyen per elvesztése. De én nem vagyok szakértője a géntechnológiának, ezért nem is merek állást foglalni olyan kérdésben, amihez speciális szaktudás szükségeltetik. Eközben azonban egyes hazai politikusok sorra írják a hevesen támadó, többnyire személyeskedéssel is terhelt cikkeket GM-ügyben, bár tartok tőle, hogy a jelszavaknál több ismerettel ők sem bírnak.
De nem csak a GM számit ellenségnek. Az energetikában is akadnak dühödten támadott ellenfelek. Természetesen elsősorban az atomenergia. Holott viszonylag tiszta az üzemeltetése, már ami a károsgáz-kibocsátásokat illeti. Kétségtelen, hogy a sugárzó hulladékokról gondoskodni kell, és ez nem egyszerű, nem is olcsó feladat. Most pedig, a fukusimai tragédia után felerősödtek a támadások. A német kormány tüstént leállíttatott hét reaktort, és készülnek valamennyi atomerőművük bezárására. Hja kérem, küszöbön a választások. Legfeljebb később, amikor már hatalomban vagyunk, korrigálunk, istenem, ki emlékszik a választási ígéretekre.
Nálunk egyébként, napjaink közéleti viharainak évadján, meglehetősen egyedi jelenség, hogy szocialisták és a fideszes kormányzat valamiben egyetértenek: meg kell hosszabbítani a paksi reaktorok üzemidejét, és már most el kell kezdeni az elvi előkészületeket a további bővítésekre. Háborog is emiatt erősen a zöld párt. Íme egy idézet az egyik országgyűlési képviselőtől: „A két új blokk a kővetkező évtizedekben elszívja a levegőt a megújulós fejlesztések elől, az utóbbiak előtt de facto becsukja a kaput." Meglehetősen zavaros mondat, de nem ez a baj, hanem hogy eleve támad, akkor, amikor például még senki sem tudja, hány reaktorral kell számolni. Akkor meg minek előre jajongani fölötte?
No jó, nem kell atomenergia. De akkor ugyan miből lesz elegendő energia? Szénből? Terheli a környezetet, ha meg sikerül lenyomni a kibocsátásokat, akkor jól megdrágul. Olajból? Ugyan már, alig van már belőle, és különben is, a környezetvédők egyik fő bűnbakja. Gázból? Lehet, de az is erősen fogyóban.
No jó, majd pótoljuk a megújulókkal: a nap süt, a szél fúj, a víz áramlik, sőt ha van tengerünk, nekünk hullámzik, meg az ár-apály is kihasználható.
Hát igen, a víz. Nálunk ugye első számú közellenség a vízlépcső és mellékterméke, a vízenergia. Nekünk aztán nem kell, ne is szóljunk róla, olyan szégyenletes, mintha viktoriánus szalonban gatyát emlegetnének. Persze érthető az ellenségesség vele szemben, hiszen bő két évtizede - szép képzavarral élve - az épülő vízlépcső hullámain hágtak föl a hatalomba a rendszerváltó politikusok, leromboltatva a 85-90 százalékban kész építményeket. De akkor ugyan miből lesz elegendő energia
Holott a víz igazán megújuló erőforrás: nem bocsát ki a légkört károsító szén-
dioxidot, nitrogén- és kénvegyületeket, a tüdőnket károsító port, kormot, és mindig rendelkezésre áll (kivéve, ha nagyon tartós az aszály). A világ villamosenergia-termelésének közel egyötöde vízerőművekből származik. Persze ez nem érv a szenvedélyesen elutasítók szemében, ahogyan az sem, hogy a nálunk teljességgel kiszorított génmódosított termények nagy lehetőséget hordoznak, mert általuk (is) megoldható az immár hétmilliárd főre duzzadt emberiség élelmezése.
Hanem a szél az igazi. Valóban remek lehetőség, az üzemanyag ingyen van. Már ha van. Mert nálunk például eléggé összevissza fúj, és legfeljebb az év óráinak ötödében-hatodában. Az óriási szélrotoroknak igen nagy a te-rűletigénye, lakott helyhez túl közel nem építhetők, mert káros zajokat (például fülünkkel nem érzékelhető infrahangokat) bocsátanak ki. És ha rendszerben gondolkodunk, akkor bizony tudomásul kell venni, hogy igen nagy energiaigényű és a környezetet terhelő technológiákkal állítják elő (kohászat, acélipar). Arról nem is szólva, hogy a villamos energia tárolásához bizony vízerőművet is kell építeni. Ha pedig él az előírás, hogy a felesleget kötelező átvenni a hálózatba, az adófizetők pénztárcáját terheli, nem is kevéssé. Most éppen ezen folyik a vita a kormányzat és a széllobbi között. Nemcsak nálunk, más országokban is.
Nagyon hasznos megújuló forrás a napsugárzás. Egyelőre elsősorban helyi megoldásként. Akárcsak a geotermikus energiának meg a biomasszának a hasznosítása. Fontosak, hasznosak, csakhogy inkább rásegítők, tömeges előállításra kevésnek bizonyulnak.
Nemet mondani könnyű. Ideje lenne, ha a radikális zöldek azt is megmondanák - nem csupán szép jelszavakkal, hanem számításokkal, modellezésekkel, költség-haszon elemzésekkel, sokoldalú környezeti vizsgálatokkal alátámasztva -, hogy a „nem" helyett milyen „igen" megoldásokat ajánlanak, milyen mértékben és milyen áron. Legyen az energia- vagy akár élelmiszernövény-termelés. Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök
