2011. szeptember 27. - A nagyüzemi alapanyag-termelés helyett a helyi piacok útján forgalmazzunk minőségi késztermékeket Örömmel töltött el, hogy az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú vidékfejlesztés ügye a Magyar Nemzet hasábjain folyó vitán keresztül a közfigyelem fókuszába tudott kerülni. Tárcánk parlamenti államtitkárának, Ángyán Józsefnek az írásával júniusban kezdődött a Nemzeti vidékstratégiáról szóló társadalmi-szakmai disputa, rangos szerzők gondolatgazdag írásaival. Az agráriumhoz kötődő legkülönfélébb szakmák képviselői vállalták a közös gondolkodást. Külön kiemelném, hogy az állattenyésztés, a növénytermesztés, a kertészet, a közgazdaságtan, a környezetvédelem elismert képviselői mellett helyet kaptak a vitában a magyar vidékfejlesztés és mezőgazdaság jövőjéről felelősen gondolkodó gazdák is. A némelykor egymásnak vagy a vidékstratégiában megfogalmazottaknak ellentmondó érvek többek között azt bizonyítják, hogy Magyarországon demokrácia, sajtó- és véleményszabadság van. Az állattenyésztő Wagenhoffer Zsombor nyilván mást hangsúlyoz dolgozatában, mint a gazdaköröknek az eddigieknél lényegesen szélesebb tevékenységi kört javasló Kéve Tibor. Azon sincs mit csodálkozni, hogy Bogár László, a neves közgazdász a magyar mezőgazdaság jövőjéről, mint kulcskérdésről beszél. Hubai Imre Csaba a biogazdálkodás távlatait éppen olyan hittel és meggyőződéssel tudta leírni, mint Tömöri Balázs a Greenpeace képviseletében a génmanipuláció veszélyes következményeit. Nem sorolom tovább az értékes felvetéseket. Ennél sokkal fontosabbnak vélem azt, hogy a tucatnál is több résztvevő a vitában - bár inkább mondhatnánk erre az írásfolyamra: a magyar vidék újjáépítésének szolgálata - több fontos ügy pártolásában egyetért. Ilyen a kis- és közepes vállalkozások, a családi gazdaságok megerősítése. Országunk, mezőgazdaságunk kiszolgáltatottságának megszüntetése. Természeti kincseink, hagyományos termelési módszereink védelme, megőrzése, a falvaink újbóli benépesítése. A liberális énközpontúság száműzése, az önző harácsolás helyett a szövetkezés, a helyben termelés és értékesítés támogatása. A Magyar Nemzetben közzétett írások megerősítettek minket abban, jó úton járunk. Ráadásul ezt az utat sikeres mezőgazdaságú országok már végigjárták előttünk.
A párbeszéd természetesen más fórumokon is zajlott. A Nemzeti vidékstratégia 2020 stratégiai alapvetéseit és téziseit mindenki elolvashatta, e-mail útján véleményét is kifejthette a stratégia önálló honlapján. A szakterületek elismert képviselőinek meghívásával tudományos tanácsadó testületet állítottunk fel. Országszerte 20 kiemelt fórumon, több mint 1300 résztvevővel, kisebb rendezvényeken, némelykor szűkebb vagy akár zárt körben is lehetőséget adtunk a vidékstratégiával kapcsolatos gondolatok megfogalmazására. A koncepciót az Agrárgazdasági Tanács, az Országos Környezetvédelmi Tanács és az Országgyűlés Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsának plénuma előtt is bemutattuk. A társadalmi egyeztetéseken több mint 200 írásos vélemény, javaslat érkezett, élénk sajtóérdeklődés követte a párbeszédet.
Az észrevételek, javaslatok és a vitákon elhangzottak alapján megállapítható, hogy a koncepció fő iránya jelentős társadalmi támogatottságot élvez. Nem változik az alapirány. A stratégia lényege marad a kis- és közepes családi vállalkozások és ezek szövetkezésének támogatása. Az utóbbiak a lehető legkülönbözőbb típusú szövetkezéseket jelenthetik. A társadalmi-szakmai vitákban egyre inkább erősödtek a termékpályás vonal melletti érvek, ugyanakkor sokan állnak egy helyi Hangya típusú szövetkezet vagy a szociális típusú szövetkezés mellett is. A szövetkezés elve és igénye nagy hangsúlyt kapott. A Nemzeti vidékstratégia végleges változata tehát elkészült.
A vita ideje alatt a Vidékfejlesztési Minisztérium nem tétlenkedett. Sorra megtette azokat a lépéseket a vidékfejlesztés irányításában, amelyek már az új Nemzeti vidékstratégia szelleméhez igazodnak.
A gazdasági válságból csak úgy tudunk kilábalni, ha mindenki, aki a mezőgazdaságban és a mezőgazdaságból él, megtalálja a maga helyét és szerepét. Mi az európai irányba megyünk, ami azt jelenti, hogy a kis- és közepes családi vállalkozásokra és a szövetkezésre építünk. De kellenek másféle szereplők is, például integrátorok. A nagygazdaságoknak is van helyük a nap alatt. Nem az ő rovásukra, de mindenképpen megváltoztatjuk azt a helyzetet, amelybe eddig a kis gazdaságok belekényszerültek. Egyensúlyt szeretnénk. Nem akarunk aránytalanságot, azt, ami eddig jellemezte a rendszert: a nagyok mindenféle támogatást megkaptak, a kicsik meg nem. Ráadásul a nagygazdaságok bérlik az állami földek jelentős részét, gyakran alacsony áron. Tehát esélyegyenlőséget akarunk. Mert így tudunk több embert foglalkoztatni, így erősítjük a generációk közötti kapcsolatot, és így tudjuk újraéleszteni hagyományainkat.
A magyar gazdák kiváló alapanyagokat termelnek. Ezekre feldolgozókat építeni jó üzlet. Nagy szükség van a kis- és középüzemekre, a vágópontok működtetési feltételeit például azért könnyítettük, hogy ösztönözzük a feldolgozóüzemek létrehozását. Ezekből nőhetnek ki azok a vállalkozások, amelyek minőségi termékekkel állhatnak elő a piacon. A libamáj, a húsáruk, a halfélék, a lekvárok, a szörpök leginkább innen származnak. Az a cél, hogy a nagyüzemi alapanyag-termelésről átálljunk a helyi adottságokat kihasználó, minőségi késztermékekre és a helyi értékesítésre. A közbeszerzési törvényt is azért módosítottuk, hogy a termelők a helyi iskolai vagy szociális étkeztetéshez, az intézményi konyhákra szállíthassanak. Újdonság, hogy már a vadhúsokat is átvehetik a vendéglátósok a vadászoktól. A helyi mezőgazdasági program keretében az önkormányzatoknak össze kell fogniuk a termelőket, hiszen csak a szövetkezés révén tudnak megfelelő mennyiségű, minőségű árut leszállítani, és növelni alkupozíciójukat a felvásárlókkal szemben.
Támogatjuk, hogy az országban minél több helyen legyen helyi piac. Itt az őstermelők, családi gazdálkodók által megtermelt friss, megbízható eredetű, egészséges, kiváló minőségű magyar áru közvetlenül, a lánckereskedelmet kiiktatva juthat d a vásárlókhoz. Zajlik az a tárcaközi egyeztetés, amelynek végén egy jogszabály-módosítás eredményeképp - reményeink szerint a jövő évtől - lehetővé válik, hogy könnyített feltételekkel jöjjenek létre ilyen piacok.
Az Új Széchenyi-terv gazdaságélénkítő programjával új munkahelyek jönnek létre a kis- és közepés vállalkozásoknál, ami erősíti a vidék népességmegtartó erejét, és megállítja a falvak elnéptelenedését. A vidék megújításával az egész országot megerősítjük. Az üzenetet, amit a vidékstratégia megfogalmazott, a magyar vidéken sokan megértették. Elindult a változás. A tanyafejlesztési programot most hirdettük meg, százával érdeklődnek, hogyan lehet ebben részt venni. Olyan új folyamatokat kezdeményeztünk, amikből az emberek látják, hogy másfelé tartunk, mint elődeink. A gazdák újra szervezkednek. Az állami földek most meghirdetett bérlése iránt óriási az érdeklődés. Nem csoda, hatvanötezer hektárnyi területről van szó. Feszülten várják, hova, milyen kezekbe kerül a magyar termőföld. Nekünk már érvényesítenünk kell az új birtokpolitikái irányelveket. Földéhség van. A vidék dolgozni akar, akarják a változást. Úgy látom, a magyar gazdatársadalom tagjai és a családi gazdaságok bizakodók.
„Történelme során nehéz helyzetekben mindig vidéki gyökerekből táplálkozva, a falusi közösségek erejére támaszkodva tudott a magyar társadalom megújulni. Most azonban éppen a vidéki Magyarország került a legmélyebb válságba, és kiált megújulásért" - írta Ángyán József a vitaindítóban. A Nemzeti vidékstratégia országos és Magyar Nemzet béli fogadtatását látva úgy gondolom, ezek nem voltak pusztába kiáltott szavak. Mindennek rendelt ideje van. Most a magyar vidék megújulásának jött el az ideje. Fazekas Sándor - A szerző vidékfejlesztési miniszter
A magyar vidékfejlesztésről folyó vitában megjelent írások: Ángyán József. Új nemzeti vidékstratégia (vitaindító, június 10.); Wagenhoffer Zsombor. Szerezzük vissza belső piacainkat! (június 20.); Németh István: Életképes kistérségek, patrióta szemlélet (június 20.); dr. Molnár Rezső: A mezőgazdaság jövőképe (június 25.); dr. Kéve Tibor. Gazdakörök szervezése és a magyar vidék (június 30.); Csudái Endre: A monopolizált piac nem piac (július 8.); Paál Sándor: Előtérben a hagyományos fajták termesztése (július 18.); Bogár László: A mostani válaszúton dől el minden (július 20.); Nagy Ferenc József: Rákosi és Kádár szelleme még itt lebeg (július 20.); dr. Roszík Péter: A gazdatársadalom újra bizakodik (július 23.); Tömöri Balázs: A mérgező szupergyomokkal folytatott harc ára (július 23.); Dóczi Kálmán: Hogyan jutottunk idáig? (július 26.); Kubai Imre Csaba: A földtörvény nemzetbiztonsági tényező (augusztus 9.); Móczár Béla: Szolgáló kamarát, szolgáló hivatalt, (augusztus 9.); Ledó Ferenc: A családi gazdaságok és a vidéki élet (augusztus 12.); Chladek Tibor: A fiatalítás a túlélés záloga (augusztus 12.); dr. Seregi János: Javaslatok állattenyésztésünk újjáélesztéséhez (augusztus 31.); Kun Péter: A vidéki értelmiség elvándorlása (szeptember 10.).
A vitát a vidékfejlesztési miniszter összefoglalójával lezártnak tekintjük.
