2011. október 1. - Mindent a maga idejében, és mindent a maga helyén. Estély este, kukurikú hajnaltájt. Ha bányászvárosba látogat a politikus, aggódnia kell a nehéziparért, mondjuk a magyar lignitbányászatért, ám ha véletlenül zöldek közé fújja a szél, nos, akkor a nyerő egy jól fejlett jeremiáda, illetve tiráda a fosszilis ~ - ., energiaforrások veszélyességéről, akár bányabezárással megspékelve. Hogy ki mit akar hallani, ki mit akar tudni, miről hajlandó tudomást venni, és meddig hajlandó elmerülni, netán elveszni a részletekben, ez mind egy-egy, ha fogalmazhatok így, speciális igény. Fogyasztói igény? Majdnem. Azzal a különbséggel, hogy a különböző fogyasztói igények nem cáfolnak rá egymásra. Nincs logikai ellentmondás a grillsütő és a mobiltelefon között. A fogyasztói igények „párhuzamos életrajzok" - copyright Plutarkhosz -, egyazon esemény vagy tendencia különböző igények szerinti olvasata ugyanakkor szöges ellentétben állhat egymással. Hát még ha tendenciózusan vannak eltitkolva - mármint az olvasatok - egymás elől!
A környezettudatos gondolkodás, a zöldérzékenység ma már tömegigény, de van olyan szint, ahol épp az a speciális igény, hogy ne jelentkezzék. Hogy aktuálisan ne mutatkozzék. Mármint a környezettudatos gondolkodás. Hogy fordítsa el a fejét. Másfelé nézzen. A világgazdaság ilyen szint, ilyen szféra. Egyaránt jelen van benne a környezettudatosság és a környezetrombolás igénye. A Napi Gazdaság, a drapp lap 2011. augusztus 29-i számát böngészve a következő írásra lettem figyelmes. „Bevitte az erdőbe befektetőit a Sino-Forest. Csúnya véget ért a kínai faipari botránycég kálváriája, a kanadai felügyelet drákói szigort tanúsítva betiltotta papírjainak kereskedését, és lemondásra kötelezte vezetőit."
Hahó, ha látóteredbe kerül egy ügy, először értsd meg! Ez olykor meglehetősen nehéz feladat. Úgymond ki kell hámozni a lényeget a részletek közül. Nekem is némi időbe tellett, míg felfogtam, miről is van szó. Hogy miért esett 67 százalékkal a Sino-Forest árfolyama rövid idő alatt. A lényeg a szokásos: a kínai faiparban érdekelt cég menedzsmentje csalárd módon félrevezető adatokat közölt árbevételéről, valamint eltúlozta faállományának mennyiségét. A fától nem látni az erdőt? Hát ez az, de a természetvédelmi szempontból megrázó erejű mondat csak most következik, tessék figyelni: „Az elemző cég a társaságnál több aggasztó számviteli megoldás mellett arra is rámutatott, hogy a társaság által feltüntetett fakitermelési adatok nem lehetnek valósak, mivel az érintett terület úthálózata egyszerűen nem bírná el a jelentésekben szereplő mennyiségű fa szállítását. Maga John Paulson neves hedge fund vezér alapja is jelentős, 458 millió dolláros veszteséget szenvedett el az ügyön 12,5 százalékos pakettje júniusi eladásáig." Értik? Én értem. A Sino-Forest abba bukott bele, hogy kiderült, fizikailag lehetetlen annyi fát kitermelni, mint amennyit bemondott látra szólóan. Amíg tehát a piac úgy gondolta, hogy fizikailag megvalósíthatatlan arányú rablógazdálkodás folyik, addig minden rendben volt. Addig sokat értek a Sino-Forest-részvények. Baj akkor lett, amikor kiderült, a rablógazdálkodás fizikailag nem megvalósítható, az utak nem bírnák el a papíron kitermelt irdatlan tömegű fűrészárut. Értik? Én értem. A piac változatlanul a rablógazdálkodásra vevő, abban érdekelt, azt jutalmazza, az ellenkező retorika dacára még mindig ez kell neki. Ez a kifizetődő. Ezért fizet. Ez ér.
Lám, a kettős mérce nem csak a bolsevik, illetve náci népirtások kapcsán jelentkezik be adásra. Mindent a maga idejében, és mindent a maga helyén, igény szerint. Ha véletlenül épp zöldérzékenység iránt támad igény, akkor a „fenntartható fejlődés, megújuló energia, környezettudatos gazdálkodás, energiatakarékosság" szavak kínálkoznak választék gyanánt, bármikor leemelhetők a polcról a vonatkozó technológiákkal, napkollektorokkal és nem villanykörte jellegű világítótestekkel együtt. Bio és natúr, egész addig, amíg meleg nincs júliusban, merthogy akkor már nem számít az energiatakarékosság, akkor már nem számít a nyári óraátállítással állítólag megtakarítható áram. Ha hűtőház az igény, akkor felzúgnak a légkondicionálók, még ha felpörög is a globális villanyóra, s az se baj, ha a történet végén meghűlsz.
Mikor hol, mindent a kuncsaft igénye szerint. A kuncsaft szent! Ha elkiáltja magát az építőipar, hogy épületfa kell, vagy a japán éttermek, hogy evőpálcika kell, lesz bőven fa, csak épp áruszállítás idejére fel kell függeszteni a fenntartható erdőgazdasággal kapcsolatos közbeszédet, ennyi az egész. Nem kell hosszasan hallgatni, csak épp áruszállítás alatt.
Mindent a maga idejében és a maga helyén, a másik igény háta mögött. Egymásról tudomást sohase véve az egymást elvileg cáfoló igények, lám, játszva kielégíthetők. így mindenki nyugodt lehet, a lelkiismeret és a fogyasztás is megkapja a magáét. Hisz a nyugodt ökológiai lelkiismeret is termék, de még mennyire, hogy az! Egyike a legkeresettebb tömegcikkeknek. A szisztéma működőképes, komolyabb gond csak akkor támad, ha bizonyos emberek áruszállítás alatt is odanéznek. Odapillantanak. És feltűnik nekik - példának okáért -, hogy a Sino-Forest története nem igazán illik bele a Kína által önmagáról festett salátazöld képbe. Vagy feltűnik nekik, hogy Kanada is kettős mércét használ, mert míg Montrealban energiatakarékosság a jelszó, és a prérin a fosszilis üzemanyagok alternatívájaként bioetanol-alapanyag a jelszó, addig az isten háta mögött, az Athabasca-tó körül fél magyarországnyi táj válik holdbélivé a külszíni olajbányászat hatására.
Mindent a maga helyén. Az Athabasca-tó körül vagy épp a Mexikói-öböl olajfúró platformjain a lemezjátszóban nincs helye a Megújuló energia című sikerszámnak. Ezt a sikerszámot a bioetanolban és szélenergiában érdekelt cégek rendezvényein kell döngetni ezerrel. Mindent a maga idejében, és mindent a maga helyén, igény szerint.
Olyan ez, mint a légköri nitrogén. A nitrogén a földi légkör leggyakoribb eleme. Szívgyógyszerek hatóanyagaként akár életet is menthet. Műtrágyaként a termésátlagot fokozhatja, tegyük hozzá, olykor a potenciát is, egy bizonyos Berwick nevezetű úriember norvégiai ámokfutása óta pedig tudjuk, hogy a nitrogénműtrágyából bomba is készíthető. Amíg mindez helyénvaló, a maga helyén, addig semmi vész. Vész akkor támadhat, ha valaki az éber, az odapillantó emberek közül egyszer megkérdezi, hogy a halálra műtrágyázott föld vajon mikor fog élelmiszerbombaként fölrobbanni. Mikor lesz a „nyűtt vonóbul" ősrobbanás? SEBEŐK JÁNOS
