2011. október 17. -TERMÉSZET Évek óta rendszerint ősszel, bőgés idején történnek balesetek az erdőkön át vezető utakon A szarvasbőgés időszakában a korábban félénk, erdőben, bozótosban meglapuló állatok útvonala, az ösztöneiktől hajtva, gyakorta vezet át egyik erdőből a másikba. Emiatt gyakrabban tévednek az aszfaltra, ahol állat és ember is egyaránt veszélyben van.
Ugyan a bőgés idejét az időjárás nagyban befolyásolja, általában szeptember utolsó hetétől október végéig eltart. Mivel a koronás nagyvadak nem igazán kedvelik a nyári hőséget, a bőséges bőgés csak akkor kezd intenzívvé válni, amikor jócskán alább csúszik a hőmérő higanyszála. Nem véletlen, hogy ezekben a napokban hallani leggyakrabban a szarvassal történő ütközésekről. Bár a szarvasbikák esetében egy-tíz nap között lecseng ez az időszak, az országban tájegységenként máskor kezdődik. Ebben az időben óvatosabban kell közlekedni az utakon, mint általában. Főleg azokon az útszakaszon, amelyek mentén tábla figyelmeztet a felbukkanó vadakra - fogalmazta meg intelmeit Bognár Tibor bokodi vadász.
A szakember számos tanáccsal is ellátott, hogyan kell viselkedni a volán mögött, amint észrevesszük a „potyautast".
- Általában szürkületben mocorognak leggyakrabban az állatok. Szerencsénk van, ha még időben tudunk navigálni az úton. A legrosszabb, amit tehetünk, ha félrerántjuk a kormányt. Akkor biztos nem ússzuk meg az ütközést. Lassítsunk, egészen bizonyos, hogy valamerre mozdul a vad és kitudjuk kerülni azt. Amennyiben egy őz szökell át az úton, számíthatunk az őt követő társakra is.
Az elmúlt időszakban a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján szinte minden évben nyolcvannál több állatgázolás okozta közúti baleset történt: 2007-ben 107, 2008-ban 95, 2009-ben 105, tavaly pedig 86 balesetet regisztráltak. Wagner Zsanett
„Veszélyes üzemben" az erdők övezte utakon
MIND AZ AUTÓVEZETÉS, mind a vadászat fokozott veszéllyel járó tevékenység ezt hívjuk, „veszélyes üzemnek". Az ebből eredő kárra, ha a baleset mégis bekövetkezik, a polgári jog három lépcsőt ismer, ha a vadászatra jogosult és az autós nem tudnak a balesetet követően megegyezni. A bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az autós vagy a vadászatra jogosult működésében úgynevezett felróható magatartás megállapítható-e. Ha igen, a felelős viseli az autóban és a vadban keletkezett teljes kárt. Ha azonban a felróható magatartás egyik félnél sem bizonyítható, akkor az a kérdés, volt-e rendellenesség valamelyik félnél - például a vezetőnél fékhiba vagy a vadászatra jogosultnál egy rosszul megszervezett hajtóvadászat. Ilyen esetben a rendellenességért felelős fél viseli a teljes kárt. Amennyiben mindkét félnél előfordult valamilyen hiba, illetve egyik félnél sincs felróható magatartás, akkor mindenki a maga felelősségét viseli; így az autós az autóban, sőt az egészségben, emberéletben okozott kárt, a vadászatra jogosult pedig a vadban keletkezett kárt.
Frontális ütközet
MEGYÉNKBEN két esztendővel ezelőtt, október elsején történt az a vadbaleset, amely két áldozatot követelt. A Dorogot elkerülő 117-es úton egy szarvas kiugrott a jármű elé, a vezető elrántotta a kormányt és összeütközött egy szemből érkező gépkocsival. A rendőrök a karambolt okozó autó utasától tudták meg a baleset okát, az ütközésben az állat is megsérült. A szarvast egy ideig látták is a környéken, majd rábukkantak a tetemére. Az ilyen és ehhez hasonló karambolok nagy része egy egy-szerű, néhány száz forintért beszerezhető eszközzel, a vadriasztó síppal megelőzhető. A lökhárítóra erősíthető szerkezet a menetszél miatt olyan magas frekvenciát bocsát ki, amit az emberi fül nem érzékel, ám távol tartja a vadakat.
Kereső, háremvédő és riasztó bikák küzdenek a kegyekért
AZ ORSZÁG ERDEIBEN több túrát is szerveznek ebben az időszakban. Tán nem is lehet felemelőbb élmény, mint lencsevégre kapni egy-egy agancsos rituálét. A természet őserejének ez a máshoz nem hasonlítható
hangjelensége, az emberben áhítatot, borzongást vált ki. Szerencsés esetben hallani lehet az egymásnak feszülő, verekedő bikák agancsainak csattogását is. Ilyenkor a háremüket őrző ivarérett bikák riválisaik elriasztása, erejük fitogtatom céljából bőgnek. Amelyik bika a „harcban" elfárad, az megfutamodik, és a párzási időszak végéig folytatja más háremek felkeresését. Az ilyen gyengébb, megfutamított, háremtől elkergetett, de ivarérett bikákat nevezik viselkedésük miatt „kereső" bikáknak. Ezt a viselkedést a gímbikára jellemző hangadás kíséri, más hangot hallat az imponálni akaró, mást a kereső, mást a háremvédő, fajtársait riasztó bika. Kialakul a jellegzetes hangorkán, a többszólamú, hangerejű szarvasbőgés.
