2012. 02. 10. KLÍMA Őshonos fafajaink többségét veszélyezteti a felmelegedés Sárvár - A klímaváltozás erdeinket sem kíméli. Dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója szerint aktív, kezdeményező, felelősségteljes szerepet kell vállalnunk az erdők alkalmazkodóképességének növelésében, a kedveződen hatások mérséklésében.
- Talán kevesen tudják, hogy az erdők egyrészt okozói, másrészt elszenvedői a klímaváltozásnak. Okozói, mert a világ sok részén ma is az erdők irtása folyik, amely óriási mértékű széndioxidot szabadít a légkörbe, mivel az erdők tömegének mintegy felet, valójában szén alkotja.
A légköri széndioxid mennyiségének növekedése pedig közvetlenül hozzájárul az üvegházhatás fokozódásához, végső soron a felmelegedéshez - magyarázza dr. Borovics Attila, a sárvári központtal működő Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) főigazgatója. Hozzáteszi: fontos megértenünk, hogy az erdők irtása, amely az erdők oktalan elpusztítását jelenti - például felégetve más művelési mód elindítása érdekében - nem azonos az erdők tudatos gazdálkodása során hosszú életciklusonként bekövetkező kitermeléssel, hasznosítással. Az ilyen típusú — Magyarországra is jellemző - hasznosítást ugyanis minden esetben követi az erdők megújítása, vagyis a csemetével történő újraültetése, vagy a letermelés előtti állomány saját magjainak szétterjedésével és megeredésével zajló természetes folyamat elősegítése. Adódik a kérdés: ez egyúttal azt is jelenti, hogy nálunk minden rendben van?
- Sajnos nem. Már csak azért sem, mert nem tudjuk magunkat függetleníteni a globális folyamatoktól. A klíma a fejünk fölötti légrétegekben, akaratunktól függetlenül változik, tegyük hozzá azt is, hogy sajnos számunkra kedvezőtlen irányba. A klíma globális változása és annak - a Magyarországon valószínűsített csökkenő csapadékkal és az átlagosnál jelentősebb hőmérsékletemelkedéssel járó - hatásai miatt erdőállományaink a következő ötven-száz éves időszakon belül nehéz helyzetbe kerülhetnek. És hogy miért? A legtöbb őshonos fajunk ugyanis itt éri el elterjedésének szárazsági határát. Ebből következően az őshonos fafajaink többségét veszélyezteti az erősödő felmelegedés
és az aszályos időszakok gyakoribbá válása. A kedvezőtlen körülmények között erdőkárokat, tömeges pusztulási folyamatokat tapaszlalunk, amelyet az adott fafaj elterjedési területének folyamatos változásaként tudunk csak értelmezni - mondja dr. Borovics Attila főigagató.
- A klimatológusok szerint 2100-ig kettő-négy fokos hőmérséklet-emelkedés várható Magyarországon, amely 400-800 kilométeres észak-dél irányú eltolódásnak felel meg. Ez a változás akár százszorosa is lehet annak a vándorlási sebességnek, amelyet a fafajaink spontán módon képesek megvalósítani - teszi hozzá.
A főigazgató szerint nem szabad magunkat abban a hitben ringatni, hogy a természet eddig is megoldotta valahogy a problémákat. Vagyis a klíma mai léptékű változásakor nem érvényesek azok a típusú kijelentések, hogy soha nem volt fátlan a Kárpát-medence, a változások a múlthoz képest csekélyek, a növénytakaró a változásokat spontán követi, a jövőben is követni fogja, az emberi beavatkozás csak
ront a helyzeten, a természet jobban tudja és így tovább.
Vagyis: aktív, kezdeményező, felelősségteljes szerepet kell vállalnunk az erdők alkalmazkodóképességének növelésében, a kedvezőtlen hatások mérséklésében. De vajon hogyan?
- Például az erdők vándorlását elősegíthetjük, ha szárazságtűrőbb délkeleti erdőállományok magjait használjuk fel az erdőfelújítások során. Fontos, hogy ne tekintsünk erdeinkre rezervátumként, mert ezzel magukra hagyjuk őket egy olyan ellenséges világban, amelyet mi
magunk idéztünk elő - mondja a főigazgató. NAGY ILDIKÓ
KÉZZEL FOGHATÓ ÉS SZEMMEL LÁTHATÓ KÁROK
Az őrségi és a Kőszeg környéki lucállomány pusztulásakor még egy kissé erőltetettnek - mondhatni, futurisztikusnak - éreztük a magyarázatot, hogy ez is a klímaváltozás számlájára írható. Azóta sajnos már tudjuk, hogy az csak a kezdet volt. A szélsőséges időjárás ugyanis 2009-ben is megtépázta a vasi erdőállományt. Először télvíz idején (a Tátrában történt pusztítás után) a tomboló szél döntött ki „emberes" fákat a Kőszegi-hegységben, június 24-én pedig addig soha nem látott mennyiségű eső zúdult a Kőszegi-hegységre. És bár az erdőállomány ellenállt a hatalmas vízmennyiségnek, a rövid idő alatt leesett, hatalmas mennyiségű csapadékot az erdők nem tudták feltartóztatni. Az extrém időjárási jelenségeket az erdők sem tudják kivédeni.
