2012. február 19. - A magyar erdők mélyén elkeseredett harc folyik a gazdák, rendőrök, alkalmi tolvajok és bűnbandák között. A tulajdonosok és a hatóságok tehetetlensége egyre több helyen erőszakot szül. Találtam... az úton feküdt. Biztos leesett egy autóról.
A Márióként bemutatkozó, 34 éves siklósi férfi arra a három méter hosszú fára mondja, hogy találta, amit a biciklije vázához madzagolva hazafelé tol. Hogy megtudja, „csak újságíró” vagyok, „megvallja az őszintét”.
Nős, két gyermeke van, családjával anyósa komfort nélküli házában lakik, a város szélén. Bejelentett állása még sosem volt, közmunkás vagy segélyes, néha napszámos a szőlőkben vagy kőműves mellett, decembertől februárig azonban nincs alkalmazása. Ilyenkor fát gyűjt Siklós határában a császárhomoki erdőben. Naponta kijön háromszor-négyszer, s hazavisz a biciklijén egy „kidőlt” fát.
– Nem, nem én döntöttem ki – rázza a fejét –, se fejszém, se fűrészem.
Később mégis elismeri, hogy amikor nem kell félnie a lebukástól, visz magával az erdőbe szerszámot, és kivág egy tucat, biciklin elvihető méretű fát, s utána egyenként hazatolja azokat. Évek óta ezt teszi, eddig egyszer se kapták el.
– Ha lebukok, se érdekel – keményedik meg a hangja. – Mit kéne tennem? Tán fagyjak meg a gyerekeimmel?
Előző napon is jártam a császárhomoki akácosban. Akkor a Baranya Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának egyik felügyelőjével mentem. A vajszlói kerület 15 ezer hektárnyi erdejét ellenőrző szakember azért mutatta meg ezt a 150 hektáros akácost, mert a terület mintegy száz gazdája és a hatóságok alig tudnak valamit tenni a tolvajokkal szemben.
A vaskosabb akácokat rég kitermelték a tolvajok
A motoros fűrész kipufogóját egy vizes kannába vezetik a tolvajok, hogy így halkítsák le a gépet az erdő őrei kijátszva
A környező falvakban 50-90 százalékos a munkanélküliség, a családok elképesztően kevésből élnek, abból nem marad tüzelőre, hát szereznek másképp. A császárhomoki erdőben alig látni vágásérett fát, csak 5-7 éves, 8-15 centi vastag, 3-5 méter magas akácok sorakoznak. A vaskosabb, 20-25 éves akácokat kitermelték a tolvajok. Most már a vékonyabbakat hordják. Az akácot egyébként azért szeretik a tolvajok, mert ez a fa a kivágás után, szárítás nélkül is jól ég, és viszonylag tartja a meleget.
A megye erdőfelügyelői nem kétlik, hogy a tolvajok többsége valóban szükségből jár fát lopni, ezért nehéz szívvel bírságolják őket. De nem tehetnek mást, s a tolvajokat akkor is legalább 30 ezer forintra kell bírságolni, ha csak 20 kiló fát visznek a hátukon. Mérlegelésre nincs mód.
Az elmúlt 2-3 évben az erdőtulajdonosok és -felügyelők szerint a falopások száma megsokszorozódott a dél-baranyai kistérségben. Pontos statisztikát képtelenség vezetni erről a bűncselekménytípusról, hisz a lopások jelentős hányada olyan kicsi tételekből (vállon, biciklin, kiskocsin hazacipelt fából) áll össze, ami miatt az erdőtulajdonosok nem is tesznek feljelentést.
A megye 52 ezer hektárnyi, állami erdejét kezelő Mecsekerdő Zrt.-nél is a délbaranyai kistérségben van a legtöbb gond a tolvajokkal. A sellyei erdészet területén tavaly mintegy 800 köbméter fát loptak el a tolvajok, s ez a tervezetten kitermelt fa két százaléka. A sellyei erdészetből ellopott tölgy, gyertyán, kőris és akác piaci értéke 12-15 millió forint, a tolvajok okozta kár azonban – a fűrészgépekkel, autóval vagy traktorral dolgozó, professzionális tolvajok miatt – lényegesen nagyobb. Ők ugyanis – mivel sietnek – foltokban termelik ki a fát, s ezzel megbontják az erdő ökológiai egységét.
Ingyenfa a lopások megakadályozására
Az erdőgazdák igyekeznek szövetségest találni a környékbeliekben. A sellyei erdészet évente 250-300 család részére ad engedélyt ágfa- és ágtuskógyűjtésre. A nagyüzemileg drágán elszállítható és feldolgozható ágfát és tuskót az engedéllyel rendelkezők (fafajtától függően) köbméterenként 4-10 ezer forintért vihetik el. Az említett családok ilyenkor 10-15 köbméter fához jutnak, s azzal általában ki is fűtenek 2-3 telet.
A szándék egyértelműen az, hogy a legrászorultabbak így juthassanak tüzelőanyaghoz. Az rt.-nél abban bíznak, hogy ez a lépés csökkenti a nagyban dolgozó fatolvajok piacát is, hisz utóbbiak 12-13 ezer forintért fuvarozzák házhoz a lopott fa köbméterét.
Az állástalanságtól leginkább sújtott falvak polgármesterei meg attól remélnek sikert, hogy igyekeznek ingyenfához juttatni a legszegényebbeket. Az önkormányzatok – egy a múlt év végén megszületett belügyminisztériumi rendelet alapján – megpályázhatnak állami támogatást, hogy tűzifát vegyenek a nélkülöző helybélieknek. A települések 14 ezer forint plusz áfáért vásárolhatnak fát, ebből az állam vállal 12 ezret, az önkormányzat meg 2 ezret. A szállítás költségét a pályázó település állja.
Baranya leghátrányosabb helyzetű falvai közül néhány hét alatt félszáznál több élt ezzel a lehetőséggel. A 129 lelkes Babarcszőlős például 40 köbmétert fát biztosított a legrászorultabb családoknak. A 143 lelkes Bosta 100 köbméter fa árának ráeső részét vállalta, így a falu mind a 42 háztartása csaknem két és fél köbméter fát kapott, ingyen.
Kazsóki Ignác, Bosta polgármestere nem titkolja, hogy azért is áldozott az említett célra a falu, mert szerették volna megelőzni a fatolvajlásokat. Az előző évek mindegyikében legalább 3-4 bostait megfogtak és feljelentettek falopásért. A bírságot esélyük sem volt megfizetni a segélyre szoruló tolvajoknak, ezért közmunkában dolgozták le a rájuk rótt büntetést.
Látszólag saját igényre viszik a fát
A januári faosztás után pár nappal autóval Bosta felé gurultam, s a falu szélén találkoztam egy fiatal férfival, aki egy 20 kilós fát cipelt a vállán.
– Találtam – mondta a férfi automatikusan, majd kérdéseimre válaszolva hozzátette, hogy az ő családja is kapott ingyenfát, de mivel úgysincs most munkája, megszokásból kiment a közeli erdőbe, körbenézni.
Molnár Tamás, a Mecsekerdő sellyei erdészetének igazgatója állítja, hogy azok az emberek, akik mindössze egy fával hazafelé tartanak, s látszólag saját célra gyűjtenek, gyakorta egy illegálisan működő fakereskedő „alkalmazásában” állnak. A gyűjtők egy-két fröccsöt vagy némi aprópénzt kapnak azért, hogy naponta behoznak az erdőről 7-8 fát. A munka szervezőjének van 5-10 ilyen fröccsös melósa, akik délután beszállítják az udvarába a gyűjtött fát, úgy 1-2 tonnát. Akkor a bandagazda méteres darabokra vagy kuglira aprítja az árut, teherautóra rakja, és viszi a már korábban felkutatott megrendelőhöz.
A irányító az állástalanoknak 3-6 ezer forintot fizet a gyűjtésért, a szállítmányt meg eladja háromszor annyiért, így neki megvan havonta 150-250 ezer forintja.
A sellyei erdészet igazgatója szerint egy ilyen jól megszervezett csapat nehezen leleplezhető. A főnöknél alig egy-két óráig dekkol az aprításra és szállításra váró fa, ráadásul a szervezők gyakran vásárolnak egy kisebb erdőt, ahová kérnek egy csekély mennyiségre kitermelési engedélyt, s azzal lefedezik magukat, ha ellenőrzést kapnak. A fentiekben vázoltak alapján egyértelmű, hogy a saját célra történő (s megélhetési bűnözésnek minősíthető) falopás gyorsan üzletszerű bűncselekménnyé válhat, ha a nincsteleneket organizálja valaki.
Feltalálták a hangtompítós láncfűrészt
Molnár Tamás hozzáteszi: nemcsak a fröccsös munkanélkülieket integráló bandákat nehéz megfogni, hanem azokat is, akik egy teherautóval mozgatott brigáddal szállják meg az erdő valamely, több úton is könnyen elérhető területét. A jól felszerelt csapat gyorsan és viszonylag halkan dolgozik, fűrészgépeik hangját ugyanis ügyes trükkökkel (például úgy, hogy a gép kipufogóját vizes kannába vezetik) letompítják. S ha mégis felfedezik a csapatot, akkor az erdő határán felállított őrök mobiltelefonon figyelmeztetik őket, s így marad idejük a menekülésre.
A magánerdők tulajdonosai nem vitatják, hogy a fatolvajok időnként nagyon ügyesek, mindamellett meg vannak arról győződve, hogy a rendőrség sokkal többet tehetne a falopások ellen.
Förster Gyula is osztja ezt a véleményt. A 62 esztendős sellyei férfi családjával 500 hektár dél-baranyai erdő gazdája, s a família évente 800-1000 köbméter fát kitermelő vállalkozása tavaly engedélyt kapott arra, hogy Magyarmecske és Gilvánfa között tarra vágjon 5,4 hektár tölgyest. Bár ez az erdő húsz év múlva lett volna vágásérett, az erdészeti hatóság a károkozások alapján meggyőződött arról, hogy a tölgyes megvédhetetlen a tolvajok ellen, ezért engedélyt adtak a kitermelésre és az újratelepítésre. A területen maradt 200 köbméter ágfát Förster odaajándékozta 12 környékbeli családnak. Viszonzásul azt várja tőlük, értesítsék őt, ha tolvajokat látnak az erdőjében.
Amikor a tolvaj áll bosszút a gazdán
Amúgy Förster ezt a megoldást már régóta alkalmazza. Ha valaki sikeresen riasztja őt, akkor ötezer forintot fizet az információért. Nincs hét, hogy ne fizetne ilyen címen. Ám azt tapasztalja, hogy hiába éri tetten és jelenti fel a tolvajokat, az eljárásnak úgyszólván semmi eredménye.
– Tavaly áprilisban történt, hogy amikor egy riasztás nyomán kiértem a gilvánfai erdőmbe, négy fatolvajt láttam elszaladni – idéz fel egy esetet. – Felismertem őket, és megtettem ellenük a feljelentést. A rendőrség azonban nem tudta rájuk bizonyítani a lopást. Pár nappal később ugyanott leégett másfél hektár fiatal erdőm. A károm emiatt 700 ezer forint volt. Mindenki biztos volt abban, hogy a múltkor feljelentett tolvajok bosszúból gyújtogattak, ám ez a nyomozás is eredménytelen volt.
A sellyei vállalkozó tovább sorolja a hasonló történeteket:
– Tavaly januárban a gilvánfai erdőmben a fiammal elkaptam és visszatartottam egy tolvajbandát. Egy kisteherautóvá alakított Trabantba pakolták a fát. Hívtam a rendőrt. Mivel csak negyed köbméter volt még az autón, szabálysértésért indítottak eljárást, és meg is büntették őket. Az a banda azóta is ugyanazzal a csotrogánnyal járva fosztogatja az erdőimet. Se a Trabantot, se a fűrészüket nem kobozták el.
A hajléktalan megrendelőket hiába kapják el
A Baranya több mint tíz pontján összesen 200 hektár erdőt művelő Begovácz Zoltánt is sűrűn megkárosítják a tolvajok. A Pécs melletti Keszüben tűzifatelepet működtető, 36 esztendős vállalkozó is úgy látja, hogy a törvény emberei tehetetlenek a fatolvajokkal szemben:
– Három hónapja, egy délelőtt a szalántai erdőmben értem tetten egy fehér kamiont 15 köbméter akácfával megrakottan. Elálltam az útjukat, a sofőr nem tiltakozott, hanem rámutatott a mellette ülő férfira, mert ő úgy tudta, azé a fickóé az erdő, és az ő megbízásából vállalta a fa szállítását. A fickó egykedvűen rábólintott, hogy így történt. Közben kiért a rendőrség, s kiderült, hogy a megrendelő egy hajléktalan. Bevitték a tolvajt a siklósi kapitányságra, én meg hazamentem. Délután kinéztem a szalántai erdőmbe, s a kamion megint ott volt, megrakottan. A sofőr ugyanaz volt, s mellette megint ott ült egy hajléktalan: mint „megrendelő”. Újra feljelentettem őket. Komoly büntetést nem kaphattak, mert a kamiont és a sofőrt azóta is gyakran látom fát szállítani. Mellette mindig ott ül megrendelőként egy nincstelen. Amúgy a kamion egy pécsi férfié. Ő mozgatja az egész bandát, s miközben a háttérben marad, övé a haszon. Megfizet négy-öt csövest, akik, ha a rendőrök elkapják a szállítmányt, eljátsszák a megrendelőt, és elviszik a balhét. Rajtuk semmit se lehet foglalni, ha becsukják őket, az se gond. Az igazi főnök sose bukik le. Pedig nem lenne nehéz megcsípni, valahogy mégse jutnak hozzá el a nyomozók.
Az erdőtulajdonosok az eredménytelen nyomozásokat látva nemegyszer azt feltételezik, hogy a rendőrök némelyike vagy alkalmatlan a szakmájára, vagy valamilyen okból szemet huny a tolvajlások fölött. Állításukat semmivel se tudják igazolni, ettől még konokul hisznek benne. Az általunk faggatott erdőgazdák közül néhányan azt is elismerték, hogy – türelmüket vesztve – saját kezükbe vették az „igazságszolgáltatást”.
Ez azt jelenti, hogy ha elkapják a tolvajokat, nem tesznek feljelentést, hanem összeverik, összeveretik őket, autójukat, szekerüket, motoros fűrészüket tönkreteszik, kéziszerszámukat és biciklijüket elkobozzák. A tetten ért emberek eltűrik ezt, mivel a verőemberekkel rajtuk ütő gazda csapatában mindig akad egy vadász, s ő a fegyverével sakkban tartja a tolvajokat az „elszámoltatáskor”.
– Csak idő kérdése, mikor lesz halálos áldozata ennek a háborúnak – vélte az egyik név nélkül megszólaló erdőgazda, s még hozzátette:
– Az is biztos, hogy nem egy bandafőnököt vernek majd agyon, hanem egy az erdőben tetten ért favágót, aki bejelentett munkát évek óta sehol se kap, ezért már nem is érzi bűnnek a falopást.
Márió, a biciklijén fát toló siklósi fatolvaj nem fél attól, hogy egy elkeseredett erdőtulajdonos esetleg agyonveri.
– Akkor nekem az volt megírva – tárja szét karját. – Annyi rosszat kaptam már. Legalább vége lesz. Ungár Tamás
