2012. április 15. - Kiknek szállított vadhúst P. Márió, a gyilkos rapsic? A Magyarlukafa és Vásárosbérc közötti erdei tragédia gyanúsítottját hamar elfogta a rendőrség. Nem volt nehéz dolga: a szövevényes kapcsolatrendszerű férfiról mindenki tudta a környéken, mivel foglalkozik.
Itt dördülhettek el a lövések - mutat egy vízér irányába a neve elhallgatását kérő vadász Magyarlukafa határában. Komor arccal kémleli a kukoricatarlót, ahol a tragédia történt. Nem ez volt az első halállal végződő vadászat a környéken: tavaly májusban Teklafalunál lőtte le társát egy vadász, aki a közelmúltban megtartott első bírósági tárgyaláson bűnösnek vallotta magát. A vádlott, Nagy Árpád azt mondta: a lövés leadásakor egy vaddisznó hátát látta az általa vezetett vadhajtáson, ám lövedékét eltéríthette valami.
- Azt hallottam, úgynevezett postagolyóval lőtt, amelynek használata tilos - állítja másik vadász kísérőm. (A „postát" úgy állítják elő, hogy kiürítik egy közönséges sörétes hüvely tartalmát, majd citerahúr segítségével összefűznek több golyót, és visszatöltik a hüvelybe. Ezt a lövedéket vadkacsa- vagy vadlibaraj ellen használják, testre lőve azonban óriási roncsolást okoz.)
Beszédes az is, hogy az ügyészség a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés mellett magánokirat-hamisítással is vádolja Nagyot, mert a társas vadászatot egyéni vadászatként tüntette fel a vadásznaplóban. Nem csoda, hisz Nagy Árpádnak nem volt képesítése társas vadászatok szervezésére. A vádhatóság szerint a vádlott többszörösen megszegte a vonatkozó szabályokat: nem jelentette be előre a vadászat időpontját, a résztvevők nem viseltek láthatósági mellényt, nem részesültek balesetvédelmi oktatásban, a vádlott nem készített hajtástérképet számukra, és nem történt meg a lőirányok, a tilos lőállások kijelölése sem. Sőt: a vadászatot azután is folytatták, hogy Nagy lelőtte a későbbi sértett kutyáját.
Száztíz rúd szarvasszalámi
Békés vadászoknak felfoghatatlan, hogy egy „semmirekellő" addig merészkedik, hogy szemrebbenés nélkül lelő két ártatlan embert. Terepjárónkkal a Domolosi-horgásztóhoz hajtunk, itt alussza örök álmát a kivégzett férfi, Balogh László, aki gyakran töltötte szabadidejét a parton. Mondják, ügyes ember hírében állt, nemcsak az itteni épületeket húzta fel, de lelkes fotós is volt, nagyon szerette a természetet.
Nyomozásunkat a közeli Mozsgón folytatjuk. Az egyik lakos azzal fogad: noha P. Márió nem szószátyár ember, mindenki tudta róla, miből él. Mozsgón többen látták, amint nap nap után fél köbméternyi fával megrakodva tér haza terepjárójával (akadt, aki vásárolt is tőle), pedig sohasem volt erdeje. Egy másik falubéli is azt kérdezi: miért nem vizsgálták a hatóságok, miből él P. Márió, mert segélyt soha nem kért, és a közmunkások között is csak az utóbbi időben tűnt fel rövid időre.
De ki is ez a P. Márió? Rendőrségi forrásunk elmondja, hogy nem ma lépett a bűn útjára: fiatalkorúként már a kilencvenes évek elején dolga akadt a rendőrséggel. Évek óta vadorzásból el, de amikor valaki jelentette a hatóságnál, hogy reggel látta kint ólálkodni az erdőben, csak este értek ki a helyszínre rendőrök. Ha felkeresték is otthonában (legalább tíz esetről tud rendőrségi forrásunk), soha nem találtak terhelő bizonyítékot. A gyilkosság utáni házkutatás során mégis száztíz rúd vastag szarvasszalámit, négy hűtőládányi vadhúst találták a nyomozók (mindehhez a vadászok szerint legalább nyolc szarvast kell elejteni).
Adódik a jogos kérdés: miként fordulhat elő, hogy ezt a férfit korábban soha nem sikerült fülön csípnie a rendőrségnek? Szigetváron jelenleg Harmati Béla a kapitány, aki maga mellé vette D. Jánost, utóbbi 2007-ben a bűnügyi osztály vezetője lett. D. János azonban nemcsak nyomozással foglalkozott: kocsmákat üzemeltetett, fakitermelő vállalkozásában pedig alkalmazta P. Máriót is, akit mindenki csak jobbkezeként ismert.
D. Jánosnak akkor ért véget a rendőrségi pályafutása, amikor 2009-ben valaki elrabolta az egyik élelmiszer-áruház bankjegykiadó automatáját.
- Az esetet rögzítették a biztonsági kamerák, a tettes mégsem lett meg, D. Jánost nyugdíjazták – mondja rendőrségi informátorunk.
Szóbeszéd az orvvadászat?
- Korábban többször tartottak P. Máriónál házkutatást, de soha nem találtak semmi terhelőt ránézve. Miként lehet ez? - érdeklődöm D. Jánosnál.
- Jó kérdés! De mi bizonyítja, hogy orvvadász volt? Ez egyelőre szóbeszéd, semmi bizonyíték nincs rá. Büntetve nem volt, ez hazugság. Egy közokirat-hamisítás miatt folyt ellene eljárás.
- A lakosság mégis azt tapasztalta, hogy P. Márió rapsickodik.
- Amíg én dolgoztam, ilyen bejelentés biztosan nem érkezett. Hogy azóta jelentették-e, azt nem tudom.
- Ismerte személyesen P. Máriót?
- Igen, dolgozott nálam mint favágó.
- A lakosság panaszkodott az ön cégére, hogy többeket megkárosított, amikor kivágta erdejükből a fát és eladta.
- Amíg a magyar bíróság el nem ítél valakit, addig ez csak szóbeszéd.
- Állítólag olyan embereket alkalmazott, akikről megtudott valami terhelőt, majd sakkban tartotta őket.
- Ez így elég jól hangzik, de badarság. Mindenkit kifizettem, aki a cégnél dolgozott.
- Voltak kocsmái is?
- Igen, a feleségem nevén.
- Miért volt erre szüksége?
- Százhúszezer forint nettó fizetésből nem lehetett megélni. Mindenki csinált valamit, volt, aki legális úton, és bejelentette, de volt, aki feketén. Az én vállalkozásaim be voltak jelentve.
- Milyen körülmények között szerelt le a rendőrségtől?
- Közös megegyezéssel, vagyis nem igazak azok a pletykák, hogy kirúgtak.
- Leszereléséhez nincs köze a 2009-es bankjegykiadó-rablásnak?
- Nincs. Akkor is ezt a szegény embert [P. Máriót] keverték gyanúba. Lefoglalták a terepjáróját, amelyet érdekes módon aztán visszaadott neki a rendőrség.
- Az áruháznak volt külső kamerafelvétele, azzal sem sikerült azonosítani a járművet?
- Nem, csak a típus volt azonos, a rendszámot nem lehetett kivenni. Mivel régen nekem dolgozott, kapcsolatba hozták velem, ezért is ajánlottam azt a megoldást, inkább kilépek, mint hogy az a gyanú érjen, akadályozom a nyomozást.
- P. Márió szállított vadhúst a rendőrségre?
- Ez képtelenség. Nem mer ilyenbe belemenni senki, főleg a mai világban, mindenki figyeli a másikat, mindenkit lehallgatnak.
- Megdöbbenne, ha kiderülne, hogy mégis igaz?
- Furcsállanám. Titkosszolgálati eszközökkel ki lehet ilyesmit is deríteni. Miért nem tette a rendőrség?
- Bizonyára ön is értesült arról, többek között lapunk hasábjairól, esetleg belső csatornákon keresztül is, hogy Baranyában nincs minden rendben a rendőrséggel.
- Hát igen, erről tudnék mesélni sok mindent...
- Elmondhatjuk, hogy bizonyos fokú korrupció létezik a megye rendőrségi berkeiben?
- Ezt így nem mondanám, nem jelenthetjük ki.
- De hallott dolgokat?
-Maradjunk ebben.
Harmincezer forint az emberélet
A fentiek ismeretében talán már az sem meglepő, ha a Szigetvár környéki közállapotok láttán a városi kapitány éves beszámolóját nem fogadta el az önkormányzat.
- Benyújtom még egyszer a törvényi előírás szerint - reagál érdeklődésünkre Harmati Béla szigetvári kapitány.
- Megindokolta a képviselő-testület, hogy miért nem fogadta el a beszámolót?
- Nem volt indoklás.
- Nem gondolja, hogy a gyér közbiztonság játszott közre a döntés meghozatalában?
- Találgatásokba nem mennék bele.
A kapitány a vadorzós gyilkossággal kapcsolatban ennél is szűkszavúbban nyilatkozik. Közli, tartottak sajtótájékoztatót, azon mindent megosztottak a médiával, amit akartak. Megkeressük a megyei kapitányságot is, amely a nyomozás érdekeire való hivatkozással elzárkózik további információk közlésétől. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság ugyanakkor határozottan cáfol minden olyan sajtóértesülést, amely szerint a magyarlukafai emberölés gyanúsítottja által használt fegyver rendőrségi nyilvántartásban volt. „A szóban forgó fegyver egyébként sem olyan típusú, mint amilyen a rendőrségnél rendszeresített" - nyomatékosít levelében. Mi ilyet nem is állítottunk, csupán azt kérdeztük a rendőrségtől: igaz-e, hogy a lefoglalt fegyverek egyike a gyilkos pisztoly? A megyei főkapitányság határozottan visszautasítja a levelünkben megfogalmazott, a rendőrség munkáját érintő „alaptalan kritikai feltételezéseket" is.
S hogy mely kérdéseket kifogásolta a megyei kapitányság? Például azt, hogy miért kellett 2009-ben D. Jánosnak leszerelnie a rendőrségtől, igaz-e, hogy az élelmiszer-áruháznál történt bankautomata-rabláshoz köze volt D. Jánosnak, tudott-e a megyei kapitányság arról, hogy D. János kocsmákat üzemeltetett, hogy fakivágó brigádot alkalmazott, és a lakosság szerint erdőtulajdonosokat károsított meg? Arra is szerettünk volna választ kapni, vizsgálta-e a megyei kapitányság azoknak a szóbeszédeknek a valóságtartalmát, amelyek szerint a gyanúsított P. Márió rendszeresen szállított vadhúst a szigetvári rendőrség állományába tartozóknak, valamint hogy a szigetvári kapitányság állományába tartozó rendőrök közül többen is tartottak, tartanak vadászlőfegyvert, s alkalomszerűen használják is.
- Tudja, mi a szörnyű az egészben? Hogy valakiben egyáltalán felmerül lehetőségként: inkább lelő két embert, mint hogy néhány tízezer forintos szabálysértési bírságot kifizessen, hátha megússza, mert ha nincs tanú, még talán ez is előfordul - feltételezi egy befolyásos mozsgói férfi. - Érti? A két ember élete kevesebbet ér harmincezernél! Ha a hatóságok idejében lépnek fel, akkor nem teljesedett volna be újra a magyar átok, hogy csak akkor változik valami, ha valaki meghal! - szögezi le. Velkei Tamás
