2012. május 19. – Balatoni fakivágások: esztelen irtás vagy tervezett tájteremtés?
A Balaton északi partján járva számos helyen ütközünk az út mentén
letarolt fasorok látványába. Nyúlánk nyarak tűnnek el egyik napról a
másikra. A környezetvédők barbár pusztítást kiáltanak, a szakemberek
szerint a kivágás és az újratelepítés a világ legtermészetesebb folyamata.
Sétálunk a 71-es út mellett futó kerékpárúton. Balkézről a Lengyeltóti
nemzetség hajdani fészke, a szigligeti vár romja, jobbra a Szent
Györgyhegy, mögötte a gulácsi és a tóti bérc, srégen a hátunk mögött a
Badacsony. A Tapolcai-medencében járunk, amelyet Eötvös Károly, a
Balatoni utazás című örökbecsű munka szerzője nemes egyszerűséggel a
„világ legszebb tájának" nevezett.
Okkal-joggal. A fenséges tanúhegyek, a szőlők, a legelő szürke marhák és
a többi szépség, ahogyan a jó tájleírásokkal egyébként nem fukarkodó
Eötvös is megjegyzi, leírhatatlan. A 71-es aszfaltsávját jobbról karcsú,
ég felé törő nyárfák szegélyezik. Szintén gyönyörűek. És bár „az
abbáziai vajda" - Eötvöst nevezték így a múlt század fordulóján a pesti
Abbázia kávéházban tartott törzsasztala után - idejében bizonyára még
nem álltak itt, ma már szervesen hozzátartoznak a táj képéhez, némileg a
ciprusokra emlékeztető habitusukkal erősítve a
Tapolcai-medence-Toscana-párhuzamot. Eszerint az etruszkok lankás földje
számos hasonlóságot mutat a tanúhegyek vidékével éghajlatában,
domborzatában, jellegében és nem utolsósorban évszázados
borkultúrájában. Valóban: hazánk talán legszebb kistáján járva délre
vágyódásunk is érezhetően csökken, a vidék szépsége befogadhatatlan és
megunhatatlan. Nem véletlenül szerettek bele oly sokan Kisfaludy
Sándortól Garay Jánoson át Egry Józsefig.
A nyárfák törzse piros festékkel jelölve: ez azt jelenti, hogy nemsokára
kivágják őket. Néhány száz méterre innen, Hegymagast a 71-essel
összekötő út mellett már végig is tarolták a nyárfasort. A korábbi
kifejlett példányokra csak a tönkök emlékeztetnek, az egykori fasor
pótlásaként új kőrispalánták kerültek a földbe.
Ez a fanyűvési láz ihlette az Octogon című építészeti és dizájnmagazin
minap megjelent, 2012. évi 3. számának vezércikkét. „Badacsony körül,
négy éve immár, hogy a Balaton-felvidék pompás nyárfasorait ismeretlen
helyen, ismeretlen okból hozott, ismeretlen célú döntés nyomán,
módszeresen vágja valami nagy hatalmú szervezet. [... ] Pusztít mindent,
s néhány rövid év alatt apránként átalakult a táj eredeti karaktere.
Ember és Isten között eddig még két lépték alkotott finom átmenetet: az
út menti fák és a horizonton uralkodó hegyek sziluettje. Most az utakról
a végtelenbe fut a tekintet, az eddigi meghitt lombbarlangok, alagutak a
semmibe foszlottak" - tudósít a szöveg, amelynek ezt követő, jóval
kevésbé elégikus részében a szerző azt sugallja, hogy a tájképet
alapvetően meghatározó fasoroknak a pénzéhség, a nemtörődömség és a
gonoszság elegye miatt kell pusztulniuk.
Sallee-Kereszturi Barbara, Hegymagas első embere különféle érdekek
ütközését tartja az ügy kulcselemének. Emellett azt kifogásolja, hogy a
fák eltüntetéséről határozó hivatalosságok nem vonják be döntéseik
előkészítésébe az itt élőket. Humánökológusként körömszakadtáig küzdene
akár egyetlen, még menthető fáért is, amit azonban nem tehet meg, ha meg
sem kérdezik, mielőtt a közelben felzúg a motoros fűrész.
Tény: a szezon elején a Balaton vidékét újra benépesítő turisták, az ott
élő helyiek szomorúan kénytelenek konstatálni, hogy az egy-egy út
mentén négy-öt évtizede őrt álló allé legutóbbi ottjártukkor még volt -
most pedig nincs. A ma élő generációk nagy részének a Balaton északi
partjához ugyanúgy hozzátartozik az út menti jegenyenyár, mint a hekk.
Ezért lehet, hogy sokan mindkettőről azt hiszik, őshonos e tájon. Pedig
akárcsak az omlós húsú argentin hal, a jegenyenyár sem volt még itt
ilyen tömegben, amikor reformkori, az első fürdőtelepeket alapító őseink
azzal a fura ötlettel lepték meg a vidék halászó-gazdálkodó
parasztjait, hogy ebben a hatalmas, méltóságteljes vízben akár
lubickolni is lehet mindenféle egyéb cél nélkül.
De vajon mi motiválja az első pillantásra puszta természet- és
tájképpusztításnak ható tarvágásokat? Valóban valamilyen „ismeretlen
célú döntés" lappang a háttérben, tényleg lehetséges, hogy a hivatalos
szervek - a közútkezelő, a vágásokat engedélyező környezetvédelmi
felügyelőség és a szaktanácsadást végző nemzeti park - „trehánysága,
tunyasága", netán a kivágott fák értékesítéséből befolyó haszon a
mozgatórugó?
Több erdésszel, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársaival és a
közútkezelővel folytatott beszélgetések, levelezések után egyértelműnek
tűnik a válasz: ilyesmiről szó sincs.
A fekete nyárfa mindig is jelen volt Közép-Európában - hazánkban is,
igaz, elsősorban a nagy folyók árterei mentén, mondja érdeklődésünkre
Járó Zoltán erdőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Ennek
változatát, a Populus nigra italicát, vagyis a jegenyenyárt a XVII.
században nemesítették ki Lombardiában. Mediterrán növény lévén jól
bírja a hazánkra is jellemző hosszú, forró nyarakat. Gyorsan nő, ezért
az 1950-es évektől az ország számos vidékén alkalmazták út menti
telepítéseknél. Biológiai életkora azonban csupán negyven-ötven év:
miután ezt eléri, öregnek számít, és akkor is nagyon törékennyé válik,
ha külsőre nem tűnik betegnek. Míg ez még fél évszázada sem jelentett
komolyabb gondot, a mai autóforgalom mellett jelentős veszélyforrás. A
Tapolcai-medencében és a Balaton-felvidéken látható fasorok a maguk
hatvan-hetven évével túlnyomórészt már aggkorba léptek, cseréjük ezért
elengedhetetlen.
Hazánkban az országos közutak mentén található fák és fasorok az állam
tulajdonát képezik, karbantartásukról, kivágásukról és cseréjükről a
Magyar Közút Nonprofit Zrt. gondoskodik. A Veszprém megyei közúthálózat
hossza 1641 kilométer, a kezelt fák (út menti fasorok, erdősávok)
darabszáma meghaladja a milliós nagyságrendet, tudjuk meg a közútkezelő
kommunikációs főmunkatársától. Kósa Veronika tájékoztatásából kiderül,
hogy útkarbantartó cégként a tájkép és a fák védelme mellett a
baleset-megelőzésre is gondolniuk kell: ez a fő szempont, amelynek
mérlegelése után döntenek egy-egy példány vagy fasor kitermeléséről.
Mielőtt nekilátnak, engedélyt kell kérniük a Környezetvédelmi,
Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől, de a Balaton-felvidéki
Nemzeti Park igazgatóságát is tájékoztatják - még a nem védett területen
tervezett fairtásokról is.
A fák védelmezői többek között azzal érvelnek, hogy legalább az
egészséges, még évekig talpukon maradó egyedeket meg kellene hagyni, ám a
közútkezelő szerint ennek nincs értelme. „Sokszor kérdezik, miért nem
fokozatosan újítjuk meg a fasorokat - áll a cég lapunknak küldött
válaszában. - Voltak próbálkozások, de a tapasztalat az, hogy a
kitermelendő fák megsértenék, tönkretennék a pótlásra szánt ültetési
anyagokat, a felvonulások száma és a munkák összehangolása komoly
forgalmi problémákat okozna. Ráadásul a fokozatos felújítást nem lehet
ilyen idős korú fasoroknál alkalmazni."
Egy fa kivágása - elhelyezkedésétől, megközelíthetőségétől,
veszélyességétől függően - 5000 és 300 ezer forint közötti összegbe
kerül. A nyárfa esetében aligha beszélhetünk esetleges
haszonhajhászásról: puhafa lévén leginkább raklapalapanyagként veszik
számításba. Használják tüzelésre is, de fűtőértéke csekély, nem csoda,
hogy köbméterenként csak 7000-9000 forintot fizetnek érte. (A tüzelőnek
jóval alkalmasabb akác-, tölgy- és egyéb keményfák köbmétere akár
kétszer-háromszor ennyibe is kerül.)
A közútkezelőnek a természetvédelmi területeken minden példányt pótolnia
kell - eddig négyszáz fát ültettek el, őszig ugyanennyi telepítését
tervezik. A többi útszakaszon ez nem kötelességük, ám mivel a magyar
úthálózatnak jellegzetességei az utak mentén húzódó fasorok, idővel ott
is visszaállítják az eddigi állapotot. Igaz, némi módosítással: a
legtöbb helyen piramistölgy, magas kőris és virágos kőris kerül a régi
nyárfák helyére. Mindhárom őshonos növény, utóbbi kettő ráadásul
viszonylag gyorsan nő, ám ellentétben a nyárfával, nagy szélben nem
törik, hanem hajlik. De nem kell végleg elbúcsúznunk a jegenyenyártól
sem: ez a fajta is szerepel az újratelepítési térképen, így pár évtized
múlva is érvényesek lehetnek a Borsos Miklós szobrász és grafikusművész
felesége, B. Kéry Ilona Kertem című művében az ötvenes évek elején ezen a
vidéken papírra vetett pompás sorok: „Szép volt ez a jegenyesor,
páratlan karaktert adott a tájnak. A nagy vízszintes vonal, a tó tükre
felett ez a sok függőleges vonal, mint egy óriási görbe fésű, kötötte
össze a vizet a hegyekkel." Wekerle
Allélesen
„Sajnálom és furcsa, amikor üres lesz az út széle, de ez van. Elültették
negyven-ötven éve, megérett, és ki kell vágni, ahogy a krumplit is
felszedik. A nyárfa ilyen. Aki mást mond, azt beültetném az új autójába,
hogy hajtson végig Ederics és Szigliget között szép lassan, amikor
betör az északi vihar" - fogalmazta meg véleményét a Badacsony lábánál
élő — egyébként kertész - barátom, amikor a környékbeli nyárfák sorsáról
kérdeztem. S bár fájt a szíve 2007-ben a kétszáz példányt számláló
híres szigligeti „Liliomfi fasor" 64 fájáért is (Makk Károly 1954-ben
készített kiváló filmet Szigligeti Ede vígjátékából, amelynek egyik
kulcsjelenete a részben ma is itt strázsáló nyárfák alatt játszódik),
tudja, hogy a fák sorsa ez: előbb-utóbb elöregednek.
Ez nem jelenti azt, hogy egy-egy jelentősebb állomány ne lenne védendő
és megújítandó. Hazánkban a szigligeti mellett nem egy híres fasor akad,
többet közülük törvényileg is óvnak. (Az épített műemlékekhez hasonlóan
a természeti értékek is lehetnek országos vagy helyi védettségűek.) A
legismertebb talán a nagycenki kastélypark 2,6 kilométer hosszú, az
1700-as évek közepén telepített hársfasora. Érdekes a hódmezővásárhelyi
epreskert, amely a város piacterénél kezdődik. Kétszáznál több eperfa
alkotja, a kihalókat folyamatosan pótolják. A pesti Andrássy út híres
platánsorát az utóbbi években fokozatosan a városi terhelést jobban bíró
kőrisekre cserélték. Nevezetes és szemet gyönyörködtető allékra
lelhetünk a legtöbb régi főúri kertben is. A kutakodáshoz jó kiindulási
alap lehet a történeti kertjeinket bemutató, a Civertan Bt. gondozásában
megjelent Kertörökségünk című kiadvány.
