2012. MÁJUS 24. - VADKÁRELHÁRÍTÁS KÖZÖS érdeke a gazdának és a vadásztársaságnak megvédeni a termést A május a vadászok számára az őzbakszezonon kívül a vadkárelhárítást is jelenti. Nehéz és fontos feladat tavasszal az elvetett mag, a sarjadó szántóföldi növények megvédése a vadtól.
Tavasszal szezonja van a vadkárelhárításnak. A szántóföldi növények elvetését követően a termés fejlődését nem csak a gazda, de a vadgazdálkodó is fokozott figyelemmel kíséri. Közös érdek, hogy minél kevesebb legyen a vadkár. A jelenleg hatályos jogszabály értelmében ugyanis a vadgazdálkodó köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét - mondta dr. Király István, a Tolna Megyei Vadászkamara titkára.
A vadkárelhárítás a kukorica, a napraforgó vetésétől a betakarításáig tart. Nem egyszer a vadásztársaság pénzügyi fennmaradása múlhat azon, hogy milyen hatékonysággal történik. A társaságok a gazdák vetésbejelentése után, meghatározott terv alapján végzik a vadkárelhárítást, osztják te tagjaikat, megelőzendő a károkat. A vadkárelhárításban részt vevő vadász oda, ahhoz a mezőgazdasági táblához ül fel a magaslesre napnyugta után, melyet számára kijelöltek. Csendben figyeli a vad mozgását, olykor körbejárja a területet, ha kárt okozó vadat lát, elriasztja vagy kilövi. Az őrzés este 10 órától hajnali 4-ig tart. Vannak olyan vadásztársaságok is, a melyeknél vadkárelhárító vaddisznóhajtást végeznek a kukoricaföldek melletti erdőkben.
Tolna megyében 64 vadászterület van, ebből 5 erdőgazdasági terület. A védekezés fokozottabb azoknál, amelyek területén a legtöbb az úgynevezett nagyvad, az őz, a szarvas, a vaddisznó, így a tamási, illetve gemenci területen kívül a bátaapáti, a mőcsényi, a szálkai, a cikói, a gyönki, a hőgyészi és a pincehelyi vadászoknak kerül a legtöbbe a vadvédelem, illetve a vadkár miatt kifizetett kártérítés. Utóbbi évente több millió forint.
A vadkár megelőzése, mérséklése, nem csak a vadgazdálkodó feladata, abban a mezőgazdasági termelőnek is részt kell vállalnia. A munka és a költségek felét neki kell állnia. A legbiztosabb védekezés, ha villanypásztorral kerítik be a vadveszélyes területeket, az erdőszéleket. Ez nem kevés pénz, de még mindig kevesebbe kerül, mint a vad által okozott kár. Van, ahol olcsóbb megoldást választanak a földhasználók, ilyen a vadóc (a zacskóban kiakasztott illatosító), a levágott haj, kabát, bálás-madzag kifüggesztése, ezektől azonban nem lehet sokat várni, mert a vad hamar megszokja.
Ha minden erőfeszítés ellenére mégis bekövetkezett a vadkár, akkor a kár megtérítése iránti igényt a bekövetkezésétől - folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől - számított 30 napon belül kell közölni a kárért felelős személlyel, azaz az érintett vadgazdálkodóval - hívta fel a figyelmet Király István.
Ha a közléstől számított 8 napon belül nem jön létre egyezség a két fél között, és a károsult a kártérítési igényének érvényesítését nem közvetlenül a bíróságtól kéri, akkor azt a kár bekövetkezése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél kell bejelenteni. Ő gondoskodik a vadkárbecslést végző szakember kirendeléséről, és a kárbecslés eredményét követően az egyezség létrehozásáról. Amennyiben ebben az eljárásban sem születik egyezség, úgy az eljárások zöme a bíróságon folytatódik.
Mindkét fél szempontjából az a jó, ha a békés egymás mellett élésre törekedve, együttműködnek a vadkár megelőzésében és csökkentésében. F. Kováts Éva
