2006. január 5.
A környezetvédőknek médiára, az ellenzéknek a civilekre van szükségük Médiavisszhang nélkül a környezetvédőknek jóval kisebb lenne a hatásuk. Az üzenetet ugyanis el kell juttatni, ezért a zöldek lehetőleg olyan akciókat szerveznek, amelyekről a média is beszámol.
Induljunk egy kérdéssel: mi a különbség a Roosevelt téri és a Nagymező utcai fák között? Nagyon sok. A Roosevelt téri növények tervezett kivágása elleni tiltakozásként zöldaktivisták a fákhoz láncolták magukat, a Pesti Broadway mélygarázzsal fenyegetett hatalmas platánjai nem váltottak ki érdemi reakciót. A borsodi erdőket gondtalanul letarolhatják, a Zengőn néhány fa és megannyi bánáti bazsarózsa érdekében hónapokon át százak tüntettek. Miért kezelik eltérő módon az egyes ügyeket a zöldek? - vetődik fel. Talán azért, mert egyes akcióikra a média jobban ráindul, mint másokra?
Csáki Roland, a Greenpeace Magyarország vezetője szerint a médiára szükség van, mert az üzenetet el kell juttatni. Ha a társadalomhoz nem jutnak el a problémák, akkor minden változatlan marad. A látványos akciók révén azonban jó esetben a gondokat orvosló törvények is megszülethetnek. Akcióik megtervezésekor szempont, de nem alapvető, hogy az a médiában jól eladható legyen. Odamennek a szennyezés helyszínére, ha tudják, megállítják a környezetkárosítást, és erről értesítik a sajtót. De csupán azért nem mennek ki, mert az ügy eladható az újságíróknak - állítja Csáki.
A bevezetőben említett két fás problémáról az a véleménye: sok tényező kell ahhoz, hogy egy ügyből kampány legyen. Alapvető, hogy legyen mögötte környezetvédelmi probléma. A következő, hogy van-e az adott ügy megoldására kellő kapacitás. "Az országban egy adott pillanatban több száz engedélyezett vagy illegális fakivágást kellene megakadályozni. Ennyi emberünk nincs, tehát szelektálunk."
A Greenpeace évente néhány nagy ügyet vállal fel, amit következetesen végigvisz. Ha mindenütt ott lennének, sehol sem érnének el eredményt.
Lehetőség szerint a szimbolikus jelentőségű ügyekkel foglalkoznak. Ilyen volt a közelmúltban Paks és Zengő is. A megnyert játszmák üzenete sokaknak az lehet, hogy érdemes felvenni a harcot a cégekkel, a hatóságokkal. Az is szempont, hogy legyen, aki helyben továbbviszi az ügyet.
A politikai pártokkal - még a zöldpártokkal is - kapcsolatban állnak, de próbálnak egyenlő távolságot tartani tőlük. A környezetvédelmet érintő törvényalkotási folyamatban persze lobbiznak, hogy a zöldek szája íze szerint alakuljanak a paragrafusok. Az ember azt hinné, hogy az ellenzéki pártokkal jobban szót értenek a zöldek, hiszen - ha más aspektusból közelítik is meg a kormányoldalt - kritikájuknak közös a célpontja. Csáki szerint a gyakorlat mást mutat. A Zengő ügyében a nagyobbik ellenzéki párt megpróbált politikai tőkét kovácsolni a megmozdulásból, de a "mozgalmárok" nem engedték közel a fideszeseket a Zengőhöz. (Az más lapra tartozik, hogy amint a Zengő helyett a Nagy-Tubes lett a kiszemelt lokátoros helyszín, a helyi fideszes képviselőjelölt azonnal kampányba kezdett.) A mindenkori ellenzék ugyanis szívesen csatlakozik a népszerű - és legtöbbször az aktuális hatalommal szemben fellépő - zöldakciókhoz, s ez tűnik gyakran érdekazonosságnak.
Tamás Pál szociológus szerint a hazai zöldszervezetek gyengék, ugyanakkor a szerepük nagyobb, mint az erejük. A felértékelődés magyarázata, hogy az európai országokban majd mindenütt létezik egy mértékadó zöldszervezet, zöldpárt. Nálunk ilyen nincs. Emiatt a kis létszámú, szétforgácsolt, lokális erőnek számító mozgalmak három számmal nagyobb kabátot viselnek. De hordják, mert ekkorát illeszt rájuk a média.
A nyugati sajtóban majd mindennap megjelenik egy zöldprobléma, tehát a mintakövető hazai médiának is ilyet kell produkálni. Ebben segítenek a szervezetek, noha nincs elég emberük, nincs elég pénzük és nincs elég befolyásuk. A kapcsolat gyümölcsöző: már a Duna-mozgalom idejében is nagy szerepe volt a médiának abban, hogy nem épült meg a nagymarosi erőmű.
A zöldekre a mindenkori környezetvédelmi tárcának is szüksége van. Térségünkben ez a minisztérium politikai erejét tekintve a gyengék közé tartozik. A balhék idején a zöldügy felértékelődik, különösen, ha nemzetközi a botrány. Ilyenkor lehet költségvetési többletforrást kérni.
Tamás Pál szerint a minisztériumnak kellenek a zöldek - a segítséget különféle forrásokon keresztül a minisztérium anyagilag honorálja.
Ötvös Zoltán