2012. szeptember 3. - A kormányzat újra szeretné éleszteni a parttalan
liberalizmus áldozatául esett, nagy múltú magyarországi bányászatot Szeptemberre elkészül a hazai ásványi vagyon hasznosításának cselekvési terve, amellyel a kormányzat újjá szeretné éleszteni a parttalan liberalizmus áldozatául esett magyar bányászatot. Ez óriási jelentőségű lépés lehetne, hiszen a bányászat nemcsak a magyar ipar legősibb sikerágazata, hanem hagyományosan a gazdaság egyik katalizátora is volt az elmúlt két évszázadban.
A bányászat újjáélesztése mellett a kormány célja az, hogy az ágazat megőrizze versenyképességét a változó gazdasági körülmények közepette is – jelentette be a múlt héten Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter a bányásznap alkalmából. Az erre készülő cselekvési tervből egyelőre nem hoztak részleteket nyilvánosságra. Szakmai körökből származó értesüléseink szerint azonban Kasó Attila bányamérnök dolgozza ki ennek alapötletét, mégpedig miniszterelnöki megbízottként. Az elképzelések egyeztetése most folyik a szaktárcáknál, s így a részletekről az illetékesek érthetően nem nyilatkoznak. Nem véletlenül neveztek ki azonban miniszterelnöki megbízottat, hiszen óriási jelentőségű döntésről van szó. Az Országos ásványvagyon-nyilvántartás alapján hazánk több mint 3700 ismert lelőhelyen 37,5 milliárd tonna földtani és 24,4 milliárd tonna kitermelhető vagyonnal rendelkezik. Ebből a kőolaj- és a földgázkészletünk korlátozott, hiszen a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal a hagyományos módszerekkel kitermelhető kőolajvagyont 23,1 millió, a földgázt pedig 139,8 millió tonnára teszi. A hazai földgázból a napi ellátásnak ma már csak a 15-20 százaléka fedezhető egy átlagos téli napon. A kőolaj és földgáz korlátozottsága mellett azonban van gazdaságosan kitermelhető szén-, bauxit-, mangánérc-, és világviszonylatban jelentős réz-, ólom- és cink-, valamint a Paksi Atomerőmű működéséhez további 35 évre elegendő uránércvagyonunk. A belföldi energiafelhasználás 1980–1988 között felerészben még hazai forrásokból származott, mára viszont az import aránya, az atomerőmű fűtőelemeinek behozatalát is beszámítva, meghaladja a hetven, a meghatározó jelentőségű szénhidrogének terén pedig eléri a nyolcvan százalékot.
A világpiaci nyersanyagárak ugyanis a szakértői becslések szerint középtávon is magasak maradnak, tehát érdemes az importnál olcsóbban hasznosítható hazai források kiaknázásának bővítésében gondolkodni. Ebben továbbra is meghatározó szerepet fog játszani a szén, amelynek a tavaly elfogadott Nemzeti energiastratégia alapján 10-15 százalékos részesedése lehet a hazai energiaellátásban. Magyarországon az energetikai hasznosításra szánt szén bányászatának tervszerű leépítése folyt a rendszerváltást követően, főként a szocialista kormányok idején. Pedig az ország összes földtani szénvagyona 10,6 milliárd tonna, s ennek csaknem egyharmada, azaz 3,3 milliárd tonna a szakértők szerint iparilag is hasznosítható. Közel felszíni elhelyezkedése miatt alacsony fűtőértéke ellenére is energetikai szempontból különösen értékes az észak- és nyugat-magyarországi, 5,8 milliárd tonnás lignitvagyon. Ez termelhető ki a legnagyobb arányban, jelenlegi tudásunk szerint csaknem felerészben. A Mecseki feketekőszén-medencében a mélyfúrásokkal feltárt 1,6 milliárd tonna földtani vagyon még bányászattal érintetlen, de szakértői becslések alapján csak az egynegyedét éri meg felszínre hozni. A hazai barnaszén-előfordulások a hivatalos adatok szerint 3,2 milliárd tonna szénvagyont jelentenek, amelynek azonban legfeljebb az egytizede termelhető ki, mert a jelenlegi szabályozás a víz felszínre hozatalát bünteti. Alapvetően megváltozna azonban a kitermelés gazdaságossága, ha a kihozott víz ugyanúgy a bánya eladható terméke lehetne, mint a szén. A jelenlegi széntermelésen a Mátraaljai és a Vértesi Erőművek osztoznak, 90:10 százalékos arányban.
A Vértesi Erőműhöz tartozó Márkushegyi Bányaüzem Magyarország egyetlen működő szenes mélybányája, a szakmai kultúra hordozója, gyorsított bezárása ezért felmérhetetlen károkat okozott volna. Ha a hazai kitermelés és felhasználás mai mennyiségét és műszaki színvonalát változatlannak vesszük, az iparilag hasznosítható vagyon akkor is 230 évre elegendő. A termelés felfuttatása áramtermelés céljából stratégiai elhatározás kérdése. Ami a magyar uránbányászatot illeti, annak 1997-ben adták meg a kegyelemdöfést, mert gazdaságtalannak bizonyult a kitermelés. Az urán ára azonban 2002-ben újra emelkedésnek indult, s csaknem megtízszereződött az energiatermelésre és katonai célokra egyaránt felhasználható fém értéke. Az urán-oxid ára 2007. júniusban fél kilónként 136 dolláron megdöntötte minden idők rekordját, majd meredeken csökkent a gazdasági világválság miatt egészen 40,75 dollárig. Az ár azonban ma ötven dollár körül mozog, és a szakértők további emelkedésre számítanak. A kormányzat így fontolgatja a hazai uránkitermelés újraindítását is.
A szakemberek szerint mivel a szén- és uránvagyon már kutatott lelőhelyekre alapozva termelhető ki, új bánya beindítására három-öt éven belül sor kerülhet, a környezetvédelmi engedélyek kiadhatóságának függvényében. A bányászat újraindításának azonban nemcsak a hazai energiafüggőség csökkentése, hanem a munkahelyteremtés szempontjából is óriási a jelentősége. A Magyar Bányászati Szövetség kimutatása szerint az ágazat 1990-ben még 81,5 ezer főt foglalkoztatott, de már öt éve is csak ennek alig egynegyedének tudott munkát adni. Önmagában már ez is több tízezer fővel gyarapította a munkanélküliek táborát, és társadalmi hatása még ennél is súlyosabb volt, hiszen minden bányászati munkahelyhez három-négy másik is kötődik. A bányászat felszámolása csaknem kétszázezer jól jövedelmező állás elvesztését jelentette a munkanélküliséggel azóta is leginkább küszködő régiókban.
Összességében a bányászat társadalmi hasznossága felülmúlhatja azt az esetleges többletköltségben jelentkező versenyhátrányt, amelyet egységnyi hő vagy villamos energia előállításán az ágazat a jelenlegi szabályozási feltételek közepette elszenvedhet. Ez a versenyhátrány azonban minimálisra csökkenhetne, amennyiben a hosszú távú stratégia után az itthoni szabályozást is úgy módosítanák, hogy ne az importot, hanem a hazai energiahordozók felhasználását ösztönözze. Szalontay Mihály
