2012.09.22. - Csongrád megye - Évente 250 millió forint veszteséget
könyvelhet el az állam Békés és Csongrád megyei erdeiben a
természetvédelmi törvény előírásai miatt. Az összeg nő. Ártérben például őshonos fafajokat muszáj telepíteni – akkor is, ha nem bírják a körülményeket. Két éve a magas víz, idén az aszály pusztított.
Két évvel ezelőtt 400 hektárnyi friss telepítésű ártéri erdő pusztult el a magas vízállás miatt, az elmúlt két évben viszont a Békés és Csongrád megyei állami erdőkből 380 hektárnyi száz százalékban kiszáradt, 1400 hektár pedig erősen károsodott – derült ki a Dalerd Zrt. vezérigazgatójának, Vass Sándornak a tájékoztatójából, amelyről legutóbbi ülésén tárgyalt a Csongrád Megyei Közgyűlés. Az állami tulajdonú részvénytársaság összesen 40 ezer hektáron gazdálkodik Csongrád és Békés megyében, éves árbevétele 1 milliárd forint, eredménye 15-20 millió. Az évente kitermelt 100 ezer köbméternyi faanyag 40 százaléka ipari fölhasználású, a többi tűzifa. A lakossági tüzelőigényt 65 község határában elégíti ki a cég.
A rétisasnak se tetszik
Az elmúlt három évben 632 hektár új ültetvény létesült, a mi megyénkben 75 hektár. Az ülésen a vezérigazgató azt mondta, kisebb lett volna a veszteség, ha nem kényszerülnének arra, hogy őshonos fafajokat telepítsenek olyan helyekre, ahol azok nem érzik jól magukat.
A cégvezető nyilvánvalóan az 1996-ban elfogadott természetvédelmi törvény III. részére utalt, amely kimondja, hogy „védett természeti területen erődtelepítés kizárólag őshonos fajokkal, természetkímélő módon és a termőhely típusra jellemző elegyarányoknak megfelelően végezhető". A hullámterek nagy része pedig védett, Natura 2000-es területnek számít. Két éve komoly árhullám volt, máskor ki sem önt a folyó. Az ilyen termőhelyet egyetlen őshonosnak minősített fafaj bírja többé-kevésbé, a szürkenyár. Volt is régen a hullámtérben, a magasabb területeken, vegyesen más fákkal. Úgy jobban is nő – együtt, állományban azonban nem fejlődik, kiritkul, bokrosodik. Mégis, a szabályok nyomán ezt így telepítik. Ami az ültetvény hasznát illeti, 60-80 év alatt hoz 150 köbmétert egy hektáron. Piaci értéke alacsony, csomagolóanyagnak nem jó a szaga miatt, raklapnak használják, de repedezik, hasad. 1996 előtt nemesnyárt is lehetett telepíteni, ami 20 év alatt ad 300 köbméter fát, szeret állományban, jobban bírja a vizet és a szárazságot, nincs alatta gaz – és a rétisas is szívesebben fészkel a magas nemesnyárra.
Bírja a forró homokot
Szintén a 96-os törvény nyomán szorul vissza a homoki területekről a fekete fenyő, amely pedig bírja a szélsőségeket, a 70-80 fokra fölhevült homokot, és nagyobb területen a klímát is szabályozza. Azt is furcsállja az erdészszakma, hogy a tölgyfák kivágási határidejét meghosszabbították 20 évvel. Korábban azért 90 év után vágták ki a tölgyeket, mert az Alföldön addig fejlődnek megfelelően, utána romlanak, korhadnak, gond van velük. A határidő kitolása csökkenti a bevételt.
A Dalerdnél úgy számolnak, a szakma szabályainak ellentmondó előírások évente 200-250 millió forintos veszteséget hoznak. Mivel a döntések ebben az ágazatban hosszú távra szólnak, egy üzemterv tízéves, és egyik a másikba épül, ez a veszteség időről időre növekszik. A cég a piacról él, állami támogatást nem kap, sőt fontos befizetője a költségvetésnek. Az erdészek szerint jellemző, hogy míg a jogszabály pontosan rögzíti a gazdálkodó és a hatóság, minden erdei szereplő kötelességét, felelősségét, a hibás folyamatokat elindító szabályokért nem tehető felelőssé senki.
A helyzet annak fényében érdekes, hogy a XIX. századi folyószabályozás után a hullámtérben elszórtan voltak facsoportok, a terület jelentős része szántó volt, legelő, kaszáló.
Trianonnak köszönhetjük
A trianoni döntés után viszont az elveszített erdők miatti fahiány enyhítésére ahol csak lehetett, erdősítettek az Alföldön. Mesterséges erdők létesültek, de a fafajokat a termőhelyi adottság alapján választották ki, és az így kialakult „mozaikos" erdőre mondta azt a rendszerváltás után az erősödő, intézményesülő természetvédelem, hogy védeni kell. Kialakult az erdőgazdálkodás és a természetvédelem két szembenálló pólusa. Ebbe az érdek- és lobbiharcba azonban egyre inkább beleszól a klímaváltozás a maga szélsőségeivel, látványossá téve a problémákat. Vass Sándor a közgyűlésen arra konkrétan nem utalt, hogy a hosszú távú közjó érdekében célszerű lenne átgondolni a tilalmak erdejét – és nem is kívánt nyilatkozni később lapunknak a témában –, arra viszont utalt, hogy az erdészek szerint léteznének olyan kompromisszumok ma is természetvédelem és erdőgazdálkodás között, amelyek nyomán jó erdők nevelődnek. A jó erdő pedig mindent ad: fát, élőhelyet a vadnak, kirándulóhelyet és levegőt. Bakos András
