2012. október 27. - Kik voltak a nagy magyar Afrika-vadászok? Hogyan
élte túl a kafferbivaly-támadást Nagy Endre? Ezekre a kérdésekre is
válaszol a Hír Tv Ősök tere című műsora. Számos értékes földrajzi felfedezést tettek a fekete kontinensre látogató magyarok az 1900-as évek elejétől a második világháborús afrikai hadszíntér megnyitásáig. Emellett vadásztrófeáikkal jócskán gyarapították magángyűjteményeik mellett az országos múzeumok különleges állattani tárlatait is. Az arisztokraták költséges magánpassziója és a kispénzű felfedezők szenvedélye nagyban hozzájárult a zoológiái és geográfiai kutatások fejlődéséhez. Miután a vadászat 1945 után „úri sportnak" számított, és a pártvezetés kiváltsága lett, jó időre felfüggesztették a fekete kontinensre irányuló egzotikus expedíciókat. Mígnem pótolni nem kívánták a forradalom során porig égett Afrika-gyűjteményt éppen a háború után kitelepített Széchenyi Zsigmond segítségével.
Az afrikai kontinens meghódítására, felfedezésére viszonylag későn került sor, a folyamatban a magyaroknak is nagy szerep jutott, elég csak Teleki Sámuel nevére utalni. Kezdetben a költséges utazás és a méregdrága felszerelés miatt csak arisztokraták engedhették meg maguknak, hogy Afrikába utazzanak. A „képzeletbeli vadászpuskát" stafétaszerűen adták egymás kezébe - mondja Majtényi György történész (Esterházy Károly Főiskola) -, hiszen Teleki útleírásait lelkesen olvasta Kittenberger Kálmánt akinek a beszámolóiból Széchenyi Zsigmond kapott értékes inspirációt. A XX. századi Afrika-vadászok és -felfedezők kedvenc, sőt majdhogynem egyedüli célpontja Kelet-Afrika volt a helyszín ismeretlensége és páratlanul gazdag vadállománya miatt - mondja Nagy Endre özvegye, Beretz Katalin, aki a múlt század második felében Tanzániában élő vadászklasszis által Balatonedericsen berendezett, ma is látogatható Afrika Múzeum és Állatkert működtetője.
Egyedül Kittenberger nem volt főnemesi származású a nagy utazók és vadászok közül. Miután autodidakta módon kitanulta a preparálás mesterségét, segítő munkatársként vállalkozhatott afrikai útra. 1903-ban lépett először Afrika földjére, ahol tanzániai vadászatokon vett részt, de amikor maláriát kapott, utastársai sorsára hagyták. Kittenberger több mint száz kilométert gyalogolt magas lázzal, majd kigyógyulva a váltólázból sajátos módját választotta a megélhetésnek: az elejtett vadak bőrét vagy helyben eladta, vagy preparálva hazaküldte őket a Nemzeti Múzeumnak apanázs fejében. Mivel Budapesten eleinte nem hittek neki, egy sikeresen túlélt oroszlántámadás során elvesztett ujjpercét postázta el, hogy lássák: igenis keményen megdolgozik a vadonban való megélhetésért. Kittenberger első afrikai tartózkodása 1906-ig tartott, majd második alkalommal, 1906-1907-ben Etiópiában és a Vörös-tenger partjánál járt. 1908 és 1912 között a Viktória-tó keleti partvidékén, pár év múlva pedig Ugandában és Belga-Kongóban vadászott és gyűjtött. Az 1920-tól csaknem harminc évig a Nimród című vadászújság főszerkesztőjeként dolgozó Kitten-bergert 1948-ban félreállították, lapját elvették, vadászfegyverétől megfosztották. A Nemzeti Múzeum számára több mint 60 ezer példányból álló preparátum- és trófeatömeget halmozott fel, s mivel különösen a madárvilág érdekelte, az általa felfedezett 300 új fajból negyvenet róla neveztek el. Kittenberger neve akkor került elő ismét, amikor a forradalom alatti harcokban a tűz martaléka lett a múzeumban őrzött 2500 afrikai madárpreparátuma és ezer, szintén kikészített hazahozott állata. Az '56 után rehabilitált idős Kittenberger helyett egy másik egykori nagy vadászt, Széchenyi Zsigmondot kérték fel arra, hogy segítsen pótolni a megsemmisült értékeket.
A grófi család leszármazottja az akkor már egy évtizede neves Afrika-felfedező és -vadász hírében álló Almásy László és a kormányzó Jenő nevű testvére társaságában járt többedszerre Afrikában, amikor 1935-ben sivatagi túrát tettek. Széchenyi 1927-től már vadászott Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Kenyában, Tanganyikában és Ugandában. A világháború alatt vadvédelmi és vadbiológiai munkákat végzett apja Fejér megyei birtokán, 1945 után pedig az Országos Erdészeti Központban dolgozott vadászati felügyelőként. Széchenyit az ostrom alatt nagy tragédia érte, ugyanis Istenhegyi úti villája, ahol páratlan trófeáit őrizte, teljesen kiégett, ezt követően pedig megjárta az Andrássy út 60-at, a hortobágyi internálótábort és a sopronkőhidai börtönt. „Osztályhelyzete" miatt 1951-ben egy hajdúsági tanyára telepítették ki, majd Majtényi György elmondása szerint Nagy Imre kormányzása alatt a keszthelyi könyvtárba került. Afrikai túráiról és vadászatairól szóló, Csui! című népszerű könyvét 1955-ben adhatták ki ismét, 1960-ban pedig felkérték, hogy segítse elő a hamuvá lett kiállítás pótlására indított hivatalos kelet-afrikai expedíciót. Ezt követően 1964-ben járt utoljára, immár kilencedik alkalommal Afrikában. Széchenyi amellett, hogy a máig világrekordnak számító afrikai Addax antilop elejtője volt, arról is híres, hogy négyezer vadászkönyve a legjelentősebb magyarországi vadászati szakkönyvgyűjteménynek számít.
Nagy Endre egykori csendőrtiszt, későbbi neves Afrika-vadász mint vadászati szakember kapott felkérést rá a negyvenes évek végén, hogy megrendezze a magas rangú pártvezetők - köztük Rákosi - Gyulajon tartott vadászatait. A vadászetikát hírből sem ismerő elvtársi vadászatokra a Rajk-per után nem hívták, amelynek örve alatt őt is eltávolították a közéletből. Nagy Endre és családja az ötvenes évek elején Tanzániába költözött, ahol 1964-ig hatalmas területeken vadászott. Több évtizedes tanzániai tartózkodása alatt saját birtokán többek között a svéd királynak és a Kennedy családnak is rendezett vadászatokat, és nem mellesleg megalapította az ország vadászkultúráját, illetve bevezette a vadgazdálkodást. Egy alkalommal - Nagy Endréné Beretz Katalin elmondása szerint - kutyája mentette meg az életét úgy, hogy beleharapott a vadlesépítés közben hátulról gazdájára támadó és őt többször a levegőbe repítő hatalmas kafferbivaly orrába. Nagy Endre 1987-ben költözött vissza Magyarországra, ekkor rendezte be afrikai trófeáiból a balatonedericsi Afrika-múzeumot.
Ezúttal a legendás magyar Afrika-vadászokkal foglalkozik az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Televízióban: szombat 10.30, vasárnap 13.30, szerda 16.05 és csütörtök 11.30.
