Zalában, Vasban őrzik az ősi gyümölcsfajtákat (Magyar Nemzet)

2012.10.29. - Fekete, zabérő, úri, tüskés, méz, cukor, paraszt, telelő, csőbőr, rezes. Vagy: tök, citrom, édes, jó, egér, karácsony, nyári, eper, Jakab, kék. Hogy mi a kapcsolat e különböző kifejezések között? Előbbiek körte-, utóbbiak almafajtákat takarnak, olyanokat, amelyekről az ország lakosságának nagy része soha nem hallott. És valószínűleg nem is értesült volna létezésükről, ha nincs egy megszállott, aki elhatározza, megmenti e gyümölcsfajtákat az utókornak.

A Göcsej vonulatának legutolsó halmán álunk Kovács Gyula erdésszel, ott, ahol a gyepűvédő ősök építették egykor szegeiket, szereiket, és óvták a hont az „Óperencián túlról" érkező támadókkal szemben. A hatalmas, messziről látható kereszt alatt Kovács úr elmondja, hogy miután a törökök 1600-ban bevették Kanizsát, és feldúlták a vidéket, nyolcvannál több falu tűnt el a föld színéről a térségben. E pusztulás örök mementója a feszület, amely emlékeztet a valaha itt élt göcseji szabad várjobbágyokra, az eltűnt települések lakosságára.
Hogy mindez miként kapcsolódik látogatásunk céljához? Kovács Gyula szerint bár a török nagy pusztítást végzett a vidéken, a lakosság mégis megmaradt, mert Zalát mindig magas fokú gyümölcs-kertészeti kultúra jellemezte. Több évszázadnyi idegen uralom sem tudott annyi kárt tenni a Göcsej gyümölcsészetében, mint az utóbbi hatvan év politikája a szocializmustól a liberalizmusig. A hozzá nem értés következtében szinte teljesen eltűntek a gyümölcsösök, pedig valaha a kertek és a fák az itt élőknek gyakran a túlélést jelentették. Nincsenek már szőlők sem, s a kultúrtájjal együtt a tudás is szinte teljesen odalett - ma tájbusz szállítja a parasztok leszármazottait a hipermarketekbe.
Egykor a göcseji lankákon gazdálkodók mindent megtermeltek, teljesen ellátták magukat.
- Mára leszoktatták a munkáról az embereket. Régen nem fordulhatott elő, hogy egy családban legalább egyvalaki ne tudott volna gyümölcsfát oltani, e tudomány ugyanis rendkívül fontos volt a megfelelő fajták szelekciójához, hogy a családnak, falunak, régiónak mindig legyen elegendő tápláléka - magyarázza az erdész. Ezért szerinte elsősorban a helytörténet oktatását kell sürgősen elkezdeni, hogy a ma még élő kapcsolatunkat a szülőfölddel, a gyümölcsészettel, a mezőgazdasággal ne veszítsük el.
Az 1800-as évek közepén még 200 ezer pálinkafőzde működött az országban, az ital medicinának számított, az első világháborúban még gyógyítottak vele. - Ma már ettől az állapottól messze vagyunk, alig van, aki átadhatja a tudást az érdeklődőknek, miközben a világon egyedülálló az itteni pálinkakultúra. Nem csoda: a vidéken termő sárkörte első írásos említése 1257-re datálható, két változata néhány éve még megélt a Göcsejben. Azokból a körtefajtákból pedig, amelyekből az itteniek a pálinkát készítették, több mint száz van a gyűjteményemben - vezet be Kovács Gyula Pórszombat melletti tündérkertjébe. Hogy miért e kedves elnevezés? Móricz Zsigmond Erdélyt Tündérkertnek nevezte, Medes pedig, ahol Kovács Gyula gyűjteménye található, a legenda szerint egykor székely település volt. Házigazdánk azt is elmagyarázza, hogy jutott eszébe a fajtamentés. Elmondja, a nyolcvanas évek első felében meghallotta, hogy a környéken egy régi gyümölcsöst kivágtak, akkor döntött úgy: megmenti a páratlan hagyatékot. Nem mindennapi gyűjtőmunkájába kezdett, kutatása nyomán sok fajta az utolsó esélyt kapta a túlélésre, számos egyed ma már csak Kovács Gyula kertjében hozza termését. Az elmúlt évtizedekben több mint 1600 fajtára bukkant.
Az eltelt idő alatt az almának - amely errefelé mindig rendkívül fontos tápláléknak számított - csak a Göcsejben kétszáz fajtáját találta meg. A legnagyobb fajtabőség egyébként is az almára jellemző, nem sokkal marad le a körte, majd a szilva- és a cseresznyefajták következnek. Missziójában eddig mindenki támogatta Kovács Gyulát, pedig a korábbi jogszabály tiltotta a régi gyümölcsfajták szaporítását, csak a törzskönyvezetteket lehetett forgalomba hozni. Márciusban ez a rendelkezés megváltozott, s ha a közösségek megőrzik saját fajtakörüket, átadhatják az utánuk következő generációknak a gyümölcsészet e csodáját. Kérdésemre, hogy miként lehet nyomát lelni a kipusztultnak vélt fajtáknak, érdekes választ ad. Az 1600-1800-as évekből már találhatók gyümölcsfajtákról és termőterületeikről szóló feljegyzések a levéltárakban. Ha a település már el is tűnt időközben, a térképen körbehatárolva a környéket kis szerencsével még fellelhetők az elfeledett egyedek.
- Az itteni gazda régen úgy tartotta: az övé a legjobb pálinka a világon - mondja Kovács úr, miközben kertjében sétálunk, s csodáljuk a megannyi fajtát. - Mára gazda sincs, jobbára alkalmazott lett belőle. A szabad pálinkafőzésről szóló törvény is az utolsó pillanatban született meg. Pedig egy itteni igényes gazdának régen saját körtefajtája volt, amelyből a pálinkáját készítette, ízük értelemszerűen különbözött, amire a magas alkoholtartalmú italok közt nincs példa - nyomatékosít. Az egyik göcseji fajta a héber körte, amelyről azt tartották, pálinkának nem jó, csak aszalni való. Dehogy! Kovács Gyula kétszázötven éves présházában magunk is meggyőződünk rója, hogy e Liszt-rapszódiához hasonlított pálinka illata aromás, a torkot nem karcolja.
Az őshonos gyümölcsök megmentésének ma már számos követője akad, több mint harminc tündérkert virul a Kárpát-medencében, harmada a jelenlegi határokon túl, Felvidéken és Erdélyben. Mindenki gyűjti a régiójára jellemző fajtákat, hozta azok történetét, gasztronómiáját, a népi bölcsességeket, az ősök históriáját, a helytörténetet - próbálják megmenteni a régi idők tudását. Fontos, hogy mindenki a területére jellemző gyümölcsfajtákat őrizze meg elsősorban, így maradhat fenn minél nagyobb fajtagazdagság, de gasztronómiánk helyi specialitásai sem képzelhetők el enélkül.
A Vas megyei, alig háromszáz lelkes falu, Viszák közössége továbbgondolta a tündérkertek misszióját, Szervas József színművész vezetésével már tündérkerti gondnokavató ünnepet is rendeznek. Kik a tündérgondnokok? Természetesen a romlatlan lelkű gyermekek. - Minden fa mellé felelőst, gondnokot állítottunk; úgy gondoltuk, legyenek a faluban élő vagy itt született gyermekek a gondnokok. Minden év június első vasárnapján rendezzük meg avatóünnepségünket. Évente annyi fával gyarapszik a kert, ahány gyermek született az előző évben a községben; ma nyolcvankét fa áll a tündérkertünkben. A közösségek maguk dönthetik el, hogy e nemes feladatot milyen plusz- (kulturális) tartalommal töltik meg, mi ezt választottuk - mondja a színész, akinek háza s benne pajtaszínháza és galériája van Viszákon.
Innen csak egy lépés, hogy idén első ízben megrendezték Viszákon a tündérkertek találkozóját, amelyre az ország minden részéből érkeztek. Készült perec, pogácsa, bográcsban étel és jófajta pálinka mellett kulturális programok várták a vendégeket.


A zalai Nován élők a médiából szereztek tudomást a Tündérkert mozgalomról. Weilandné Egyed Katalin és a településért tenni akarók megkeresték Kovács Gyulát, legyen segítségükre egy saját tündérkert létrehozásában, ő azt javasolta nekik, hogy hozzanak létre génbankot, teljes nyilvántartással. Hozzáfogtak a gyűjtéshez, járva a Nova körüli hegyeket, erdőket. Beszéltek a kerttulajdonosokkal, honnan tettek szert a fákra; akadt, aki a templom régi kerítésére nőtt szilvafából vitt haza magának oltványt. Érdeklődtek arról is, van-e különleges receptjük, ami a gyümölcshöz kapcsolódik. Lefényképeztek, megsorszámoztak minden egyes fát.
A szombathelyi egyházmegye püspöke, Veres András a nemes cél érdekében ötven évre a rendelkezésükre bocsátotta a helyi paplak kertjét, a több mint ötezer négyzetméteres kertet együtt tisztították meg az új jövevényeknek. Kéthetente kaszálják a területet, mindig más, pontos beosztás alapján.
Közben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal génmegőrző pályázatán is nyertek forrást a munkához, amely olyan jól haladt, hogy mára megtelt a tündérkert, 106 fajta lelt benne otthonra. - Sikerült új területet szereznünk, ahol a közösségi ház és a pajtaszínház mellett létrehozunk egy új kertet. Szarvas Józsefék után jövőre mi szeretnénk megrendezni a tündérkertek Kárpát-medencei találkozóját, sorra vesszük fel a településekkel a kapcsolatot. Arra kérjük Őket, hozzák el az eseményre kedvenc fájuk oltványát, hogy együtt ültessük el a tündérkertek tündérkertjében - sorolja lelkesen Weilandné Egved Katalin.
- Korábban azért volt kiváló a magyar gasztronómia, mert gazdag tárházból válogathattak a szakácsok. Mindenre megvolt az igény, például a nagymamám cseresznyés rétest csak fekete cseresznyéből sütött, és csak sülés után is ropogós almafajtából készített almás lepényt. Ha nem sietünk, elmennek, akik még e tudást birtokolják, átadhatnák - emlékszik Kovács Gyula.
Tervezik, hogy március 25-re, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére (amikor eleink beoltották gyümölcsfáikat) életre hívják a magyar hagyományok és magyar örökség napját. A pórszombatiak e téren is úttörő szerepet töltenek be: tradícióvá vált falvukban, hogy az iskolák, a kertbarátkörök és a hagyományőrző csoportok e napon megismerkedhetnek történelmünkkel, hagyományainkkal, gasztronómiánkkal, emellett természetesen tanulják a gyümölcsoltás tudományát is. (Az első osztályos kisdiákok például a tanév végére elültetik első, maguk oltotta gyümölcsfájukat.) Ilyenkor mindenki hozza az oltványát, aszalványát, lekvárját, pálinkáját, az érdeklődők kóstolhatnak kedvükre. Az itt élt székelyek utolsó hagyatékát, a Medes könnyét kóstoljuk útravalóul: a pálinka erős, de nemes, markáns ízű ital. - Gyógyír testnek bajára, szívnek bajára, lélek bánatára - búcsúzik tőlünk ősi jó tanáccsal göcseji vendéglátónk. Velkei Tamás