Matthias Eichelbrönner, a német bioenergia-szövetség elnökségi tagja szerint példamutató a német modell
Az újratermelődő nyersanyagokat hasznosító energiatermelés Németországban évről évre bővülő tendenciát mutat. A legnagyobb növekedés jelenleg a villamos és hőenergia előállítására szolgáló biogáz termelésében és az üzemanyag piacán mutatkozik - állítja Matthias Eichelbrönner, a BBE Országos Német Bioenergia-szövetség elnökségi tagja, aki január 30-án Budapesten tart előadást a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara konferenciáján.
A földgázpiacon Oroszország kimutatta a foga fehérét. Ez lendületet ad a megújuló energiaforrások használatának Európában?
Egyértelműen igen, akárcsak az, hogy a kőolaj ára hosszabb ideje közbeszéd tárgya. Ez valamennyi megújuló energiahordozónak nagy lökést ad, hiszen nem lehet arra számítani, hogy a fosszilis tüzelőanyagok ára hosszú távon csökken majd.
Mekkora a bioenergia piaca Németországban?
A piaci részesedése a primer energiatermelésben 2004-ben mintegy 2,3 százalékos volt, 3,5 milliárd eurós éves árbevétel mellett. Ezen belül megkülönböztetjük a szilárd, folyékony és gáznemű energiahordozókat, amelyeket a hő- és a villamosenergia-termelésében, valamint a közúti közlekedésben használnak fel Becslésem szerint a bio- energia részesedése a hőtermelésben a mai négy százalékról 2020-ig mintegy hét százalékra emelkedik. A legnagyobb fellendülés ma az üzemanyagok piacán mutatkozik, itt 2020-ra hozzávetőlegesen tízszázalékos piaci részesedésre számítunk, és a villamosenergia-termelésben is elképzelhetőnek tartjuk addigra a tízszázalékos részesedést.
Melyik megújuló energiahordozónak van a legnagyobb piaci részesedése Németországban?
Egyértelműen a biomasszának. Ez túlnyomórészt tűzifa, amelyet a magánháztartások égetnek el fűtésre fatüzelésű kazánokban - ez Magyarországon is így van. Ez az energiahordozó a jövőben egyre fontosabb lesz, bár magasabb műszaki színvonalon, az úgynevezett fapelletek formájában, amelyet korszerű és magas hatásfokú kazánokban égetnek el. Ez a pellet nem más, mint magas fűtőértékű, összesajtolt fa. Tavaly Németországban közel 40 ezer pellet-tüzelésű kazán üzemelt, és a számuk az idén előreláthatólag 65 ezerre emelkedik.
Kinek éri meg egy pellet-kazán üzembe állítása?
Az egyszerűbb, tíz és húsz kilowatt közötti teljesítményű rendszerek már családi és ikerházakban is gazdaságosak. A kazán ára hozzávetőlegesen tízezer euró, magát a tüzelőanyagot pedig tonnánként 150-180 euróért adják, ez fűtőolajban számolva literenként 30-36 eurócentes árnak felel meg. A pelletfűtés beépítése nyolc-tíz év alatt térül meg, és a tüzelőanyag előállításához bőven van még alapanyag. A közepes, 200 és 5000 kilowatt közötti teljesítményű rendszereket főként közintézményekben, például közigazgatási épületekben és kórházakban vagy például sűrűn lakott belterületeken érdemes telepíteni. Ezek már masszívabb kialakításúak és faapríték égetésére is képesek, ezáltal ma még jóval gazdaságosabbak a pellettfűtéseknél.
Európai összehasonlításban hogy áll Németország a megújuló energiaforrások hasznosításában?
A biomassza hasznosítása Ausztriában és Svájcban jóval szélesebb körű, ezekben az országokban sokkal jobban elterjedtek a fatüzelésű rendszerek, ez 15 éves előnyt jelent Németországgal szemben. Svéd- és Finnországban is jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a bioenergiára a hőtermelésben, ezzel szemben Németországban a villamosenergia-termelésben összpontosítunk nagymértékben a megújuló forrásokra és példamutató törvényt is hoztunk ennek fejlesztésére. Ezt a törvényt az Európai Unió bizottsága a leginkább gazdaságos modellként kifejezetten dicsérte, szabályai pedig diadalmenetben terjednek Európa-szerte. 2005 szeptemberétől Magyarországon létezik egy ilyen törvény, amely 2015-ig biztosítja a garantált betáplálási díjakat a megújuló forrásból származó energiára. Az izgalmas kérdés viszont az, hogy a gyakorlatba hogyan ültetik át a nemzeti előírásokat.
Németországban kellő mértékben díjazzák a villamosenergia-termelést bio-energiából?
A németországi díjazás nekem ésszerűnek tűnik, az összege kilowattóránként 8 és 20 cent között mozog. Nyolcat fizetnek például a hulladékfa tüzeléséért a biomassza-erőműveknek, míg az újratermelődő energiaforrásokból élőállított biogáz hasznosításáért - technológiától függően - akár 20 centet is fizetnek, ez jár például akkor, ha újratermelődő anyagból állítanak élő villamos áramot és a gázhálózatba is betáplálnak. Ez a díj akkor is tökéletesen indokolt a technológia fejlesztése érdekében, ha a villamosenergia-fogyasztó ennél kevesebbet fizet. A bioenergia alkalmazásában arra kell számítani, hogy az ásványolajadótól Németországban jelenleg mentes bioüzemanyagra bevezetik az adókötelezettséget - bár csak csekély adótétellel.
Az üzemanyagok keverésére vonatkozó brüsszeli irányelv szerint 2010-ig fokozatosan el kell érni, hogy minden liter üzemanyagba 5,75 százalékban bioüzemanyagot keverjenek.
Az OMV már az idén be kíván vezetni egy ennek megfelelő üzemanyagot, és Magyarországon is jelentősen megnő 2006-ban a bioüzemanyag előállítása. Mi a helyzet Németországban?
Az üzemanyagok keverésére vonatkozó brüsszeli irányelv hatása már ma is megmutatkozik Németországban. Egyrészről még az irányelvtől függetlenül is 2004-ben már egymillió tonna biodízelt állítottak elő, és az idén mintegy kétmillió tonnára számíthatunk, amelyet főként vidéken használnák a magánfogyasztók a közlekedésben, de például a városi közlekedési vállalatok is igénylik. Ezt az üzemanyagot különböző növényekből – a bíodízel esetében repcéből, a bioetanolnál több gabonaféléből - állítják elő. Ezen a téren igen szoros az együttműködés a mezőgazdaság, a kőolajipar és a járműgyártók között.
A német kutaknál már kevernek bioüzemanyagot az eladott üzemanyagokba?
Az egyik hagy kúthálózatnál már adalékolnak biodízelt, de bioetanolt még nem. A biodízel elsősorban a mezőgazdasági berendezéseket üzemeltető társaságoknál és a hálózathoz nem kötődő kutaknál jelent meg, de ez nagyon gyorsan megváltozhat. Amint pedig a nagy láncok megkezdik a bioüzemanyagok adalékolását, jelentős termőterületre lesz szükség. Németországban 17 millió hektár áll mezőgazdasági művelés alatt, ebből négymilliót lehetne bioüzemanyag termelésére használni. Ez viszont lehet, hogy nem elegendő, ezért néhány kőolajipari vállalat a szabad művelési területekkel rendelkező közép- és kelet-európai termelővel is szerződik majd.
GUNNAR ERTH