ÓRIÁSFENYÕK A legidősebb a piramisok építésekor létezett
Földünk legidősebb élőlényei az óriásfenyők. Az Amerikai Egyesült Államokban akad köztük 4600 éves is, néhány „fiatal" — még kétszáz évesre sem taksált — példányukra pedig hazánkban is rátalálhatunk.
Hatalmasra nőtt fenyők erdejét fedezték fel annak idején az Amerikát elözönlő hódítók a kaliforniai partokon. Később feljebb, a Sziklás-hegységben találkozhattak a Csendes-óceán felől érkező páradús atmoszférában rendkívül magasra nőtt fenyők erdejével.
Eleinte óriási hévvel kezdték irtani a rengeteg fűrészárut adó óriásokat, de aztán a természetbúvárok odaérkeztével leállították a tarvágást és nemzeti parkká nyilvánították, a területet. Megmentésüket az is indokolta, hogy az öreg fákból csak gyenge fűrészáru termelhető ki. A Sequoia-fenyők 75-80 méter magasra is megnőnek és törzsük kerülete a talajszinten eléri a 23 métert. Akad, amelyiknek a törzsébe utat átvezető kaput vágtak. Ezek a mamutfenyők a legidősebb élőlénytársaink. Közülük több már legalább 1800, a joggal Matuzsálemnek elnevezett (a Bristlecone alfajhoz tartozó) tűlevelű pedig bizonyítottan több mint 4600 éves, azaz a piramisok építésekor már létezett. Az 1800-as évek végén magoncokat, később pedig néhány fiatal fát Európába is áttelepítettek. Szépen fejlődő, már 30-40 méter magas ligeteik, vannak Németországban, de néhány nálunk is megcsodálható. A legismertebb óriás a polgárdi arborétumban látható, egy másfélszáz évre taksált mamutfenyő a csákvári Esterházy-kastély parkjának dísze, s egy – már magasra nőtt – példány rejtőzik a Pilisi Parkerdő pilismaróti szolgálati lakásként szolgáló épületének hátsó udvarában is.
Vízszállítás harminc emeletnyi magasságra
Az erdészeket régóta foglalkoztatja, hogy miként képesek a harminc emeletnél magasabbra is megnövő óriások a tűlevelű koronájuk fejlesztéséhez szükséges vizet felszívni. John Sperry amerikai kutató szerint a mamutfenyőknek a lombos fákénál jóval szűkebb csőrendszerében sűrűn találhatók visszacsapó szelepek. A kis, membránszerű képződmények révén a víz szállítását hetedannyi energiával végzik, mint a lombos fák. A membrán nanoméretű pórusai azt is megakadályozzák, hogy levegő kerülhessen ebbe a hidraulikus vízszállító rendszerbe, amely – az ember alkotta hidraulikákhoz hasonlóan — összenyomhatatlansága révén gátolná a rendszer működését.