Szabó Bernadett felvételeA falu lakosai gyászolják a szerencsétlenül járt katonákat; A Borsó-hegyen a repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak tiszteletére hamarosan emlékművet emelnek.
A helyiektől megtudtuk, hogy már a tragédia másnapján is sok érdeklődő jött a Borsod–Abaúj–Zemplén megyei kisközségbe, ám akkor a helyszínt biztosító rendőrök, katonák és határőrök senkit sem engedtek a Borsó-hegyen lezuhant gép közelébe.
Miután az áldozatok földi maradványait, valamint a repülőgép roncsait elszállították, és véget ért a helyszíni szemle, a terület őrzése is befejeződött. A körzetben jelenleg csak néhány határőr teljesít szolgálatot, akik a hegyről lejövő turistákat folyamatosan ellenőrzik. A mentés idején ugyanis a régióban rendkívül rossz időjárási viszonyok uralkodtak, így nem kizárt, hogy az erdőben szétszóródva még maradtak különböző személyes tárgyak vagy kisebb alkatrészek. A hatóságok mindenkit arra figyelmeztettek, az esetlegesen megtalált tárgyakat ne mozdítsák el a helyükről, hisz ezzel bűncselekményt követnének el.
Iván János hejcei lakos elmondta, a kíváncsiskodókat még a nehéz terepviszonyok sem riasztják el. Katasztrófaturisták nemcsak az ország különbözőt részeiből érkeznek, hanem külföldről is. Annak ellenére, hogy a baleset helyszíne nehezen és csak gyalogosan közelíthető meg, sokan vállalják a jó néhány kilométeres gyaloglást. Ott jártunkkor mi is több idegent láttunk a faluban, sőt szlovák rendszámú autókkal érkezőkkel is találkoztunk. Hejcén több mint egy héttel a tragédia után az élet kezd lassan visszatérni a rendes kerékvágásba, a falu lakosai közül sokan azonban máig nem tudnak napirendre térni a január 19-én történtek felett. A szerencsétlenül járt katonákat mindenki gyászolja, a baleset okairól viszont már megoszlanak a vélemények. A szem- és fültanúk egymásnak ellentmondó dolgokról számolnak be. Volt olyan helybéli, aki azt állította, hogy bár a gép szokatlanul alacsonyan repült el a falu fölött, a hajtóművei semmiféle rendkívüli zajt nem adtak ki. Mások úgy emlékeztek, a motorok ki-kihagytak, mintha nem kaptak volna elegendő üzemanyagot. A beszámolók abban azonban megegyeznek, hogy a becsapódás előtt a gépen tűz nem ütött ki, és a repülő biztosan nem robbant fel a levegőben.
A hét végén sikerült azokkal a helybéliekkel is beszélnünk, akik elsőként értek a roncsokhoz. Kovács Attilát napokkal az eset után is rémálmok gyötrik, Lévai Csaba pedig a beszélgetésünk idején – ahogy felidézte a történteket – nem tudott uralkodni az érzelmein, elsírta magát. Kormos Péter arról számolt be, hogy az utóbbi időben képtelen aludni, egyfolytában a tragédia képeit látja maga előtt. Hejcén egyébként az áldozatok emlékére a múlt héten gyászmisét tartottak. Egy harmincfős küldöttség még az eperjesi búcsúztatóra is elutazott, az otthon maradottak pedig a szlovák televízió közvetítését nézték a gyászszertartásról. Rohály Géza polgármester bejelentette, hogy a Borsó-hegyen a repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak tiszteletére hamarosan emlékművet emelnek.
LECZO ZOLTÁN