A klíma pártsemleges, védelme össznemzeti feladat - A környezetvédelmi bizottság az időjárás-változások hatásairól tárgyal
Ötven év alatt hatvan század Celsius-fokkal -13,87-ről 14,48 fokra - nőtt a Föld évi átlaghőmérséklete. Ez hazánkban kerek egy Celsius-fokos emelkedést jelent. A laikus számára aprónak tűnnek ezek a számok, a tudósok azonban figyelmeztető jelnek tartják.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2003-ban három évre tervezett közős kutatási projektet indított „A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok" (VAHAVA) címmel. A projekt alapvető célja, hogy felhívják a problémára a döntéshozók figyelmét, mindenki felkészülhessen a klímaváltozás várható hatásaira, meg lehessen előzni - vagy legalábbis mérsékelni - a károkat. A VAHAVA tudományos tanácsának összefoglaló anyagát ma tárgyalja a parlament környezetvédelemi bizottság.
Naponta olvashatunk félelemkeltő cikkeket a Föld felmelegedéséről, az égövek eltolódásáról, a sivatag északra kúszásáról, az Északi-sark jegének fel-olvadásáról, a világvégéről. A Föld sok mindent megélt az idők során, az embereket azonban az az ötven év érdekli, amelyben ők maguk, gyerekeik és unokáik együtt élnek. A VAHAVA tudományos tanácsának elnöke, Láng István akadémikus szerint szó sincs világvégéről, bár tény, hogy a Föld belekerült egy felmelegedési szakaszba. A világ a következő ötven évben nem áll nagy katasztrófa előtt, de a felmelegedés felgyorsul.
A professzor elmondta: a tudósok egyelőre vitatkoznak, hogy természetes ciklusról van-e szó vagy a felmelegedés kizárólag emberi ráhatás következménye. Szerinte a két dolog együtt hat, az emberi hatás erősíti a folyamatot. Növekszik a légkör széndioxid-tartalma, ami üvegházhatást vált ki. A hazánkra jellemző egy Celsius-fokos hőmérséklet-növekedés ha nem is okoz katasztrófát, lokálisan szélsőségeket produkálhat. Láng István emlékeztetett a mátrakeresztesi özönvízre, amely például annak a következménye, hogy a felmelegedés megváltoztatja a hidrológiai ciklust, a légkörbe több víz kerül, ami aztán valahol lezúdul. Szélsőségekre kell számítanunk tehát, aszályos nyarakra, helyenként viszont óriási esőkre és enyhébb, csapadékos telekre s ezzel együtt nagyobb gazdasági károkra is. Éghajlatunk fokozatosan átveszi a mediterrán jegyeket, míg a Földközi-tenger partján lévő országok lassan elsivatagosodnak.
A természetvédelemben a vízhiány jelenti a legnagyobb problémát, főleg a Duna-Tisza közén és a tiszai Alföldön. Kiszáradhatnak a szikes tavak, mocsarak, lápok, más vizes élőhelyek, továbbá a homoki és a szikes legelők. A mezőgazdaságban a szántóföldi növényeknél a jövő kulcskérdése a csapadékmegőrzést, szárazságot, esetenként a nagy csapadékot egyaránt figyelembe vevő talajművelés, valamint az öntözés bővítse. A növényvédelemnek számolnia kell azzal, hogy a felmelegedéssel új, agresszívabb kórokozók jelennek meg. Az erdőgazdálkodást - mivel kizárólag az ökológiai adottságokra alapozódik - igen érzékenyen érinti a klímaváltozás. A védekezés kulcsterü-letei a faiskolák, csemetekertek gondozása, szárazságtűrő fajok telepítése, tarvágások megszüntetése, mezővédő erdősávok létrehozása. A professzor felhívta a figyelmet, hogy az energiagazdálkodásban az eddigieknél is fokozottabban kell figyelembe venni az időjárási tényezőket.
A közlekedésről szólva elmondta, hogy a világ teljes szén-dioxid-kibocsátásának 22 százalékát a közlekedés okozza, ez az a terület tehát, ahol nagyok a lehetőségek az üvegházhatású gázok csökkentésére. A vasúti személy- és áruszállítás fejlesztése ily módon a klímapolitika fontos eszköze. A környezet-egészségügyben már ma is vizsgálják a klímaváltozás - hőséghullámok, ultraibolya-sugárzás, vektorok által terjesztett betegségek, pollenszóródás hatásait.
A tudósok szeretnék, ha a politikusok felismernék a problémát és hosszabb periódusokban gondolkodnának. Láng István szerint van idő a felkészülésre, de ki kell mondani, hogy tenni akarunk a klímaváltozás kivédése érdekében, s le kell fektetni a cselekvés dokumentumait. A professzor megemlítette, hogy kormányzati részről az elmúlt évek nem teltek -teljesen tétlenül, elkészült például a katasztrófavédelem stratégiája, az aszálystratégiát most fejezik be, de hiányzik a témát egy nagy, egységes rendszerbe összefogó koncepció, amelynek végterméke a nemzeti éghajlat-változási stratégia lenne. A tudósok reményei szerint egy országgyűlési határozatnak kellene köteleznie a kormányt, hogy teremtse meg a felkészülés és védekezés fel tételeit, a cél érdekében hozzon létre szakmai, társadalmi testületeket, alakítson ki garanciarendszereket. Jelenleg mindezek külön-külön működnek, a hatékony védekezést azonban csak egységes rendszer valósíthatja meg.
A pénzügyi keretekről Láng professzor elmondta, hogy jelenleg a kárenyhítés, kártalanítás központi forrása az úgynevezett vis major keret (2006-ban 11 milliárd forint), amelyet a Belügyminisztérium kezel, ezenkívül létezik még a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Alap, amelynek kiadási kerete idén 90 millió forint, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban pedig készül a törvényjavaslat a nemzeti agrárkár-enyhítési alapról. Mértéktartó becslések szerint - a korábbi évek átlagában - a kedvezőtlen időjárás káros hatásai, a védekezés és a helyreállítási költségei elérik az évi 150 milliárd forintot, és ez a szám idővel csak nőhet. További kimunkálásra vár az állam, az egyén és a biztosítási vállalat közös kockázatvállalásának módszere és
gyakorlata.
Láng István fontosnak tartja a klímapolitika fogalmának meghonosítását, hazánkban. Mint mondta, a klímapolitika két pilléren nyugszik. Az egyik az üvegházhatású gázok csökkentése, a másik pedig a szélsőséges meteorológiai és környezeti eseményekhez és a klímaváltozás folyamatához való aktív alkalmazkodás. A gázkibocsátás csökkentésével a Nemzet Környezetvédelmi Program foglalkozik. A VAHAVA az alkalmazkodás tudományos alapjainak kidolgozására helyezte a hangsúlyt. A felkészülés stratégiájában azonban a csökkentést és az alkalmazkodást egységes rendszerben kell kezelni, szögezte le a professzor. A klímaváltozásra való felkészülés hosszú távú feladat, amely természetesen magában foglalja a sürgető napi problémák megoldását is. Láng professzor ugyanakkor figyelmeztetett: mindez nem pártpolitikai ügy, hanem össznemzeti feladat, s meg lehet találni a közös cselekvési pontokat. A klíma ugyanis pártsemleges.
Horváth Ildikó