Egymás mellett a legelső és a legutolsó trófea: a borz és a gepárd. Elejtőjük, Papp Győző arra készül, hogy leopárddal bővüljön a becses vadászgyűjteménye.
Évtizedes múltra nyúlik immár vissza Papp Győző afrikai vadászkalandjainak története. A nagykanizsai építész szenvedélyesen és eredményesen gyűjti az egzotikus állatfajok trófeáit.
Elejtett már többek között pumát Argentínában, barnamedvét Erdélyben. Nemrég egy újabb ragadozóval bővült a gyűjteménye. Tíz évvel ezelőtt jutott el először Afrikába Papp Győző. Az első élmény maradandónak bizonyult, s azóta nem tud elszakadni a „fekete földrésztől“.
- Aki szeret vadászni, ne menjen Afrikába, mert annyira bele fog szeretni, hogy utána egész életében oda vágyódik - mondta immár itthon, kényelmes bőrfoteljében hátradőlve a nagykanizsai vadászember. - Ez rám is igaz, az első utam óta szinte minden évben visszamentem. Több állatfajt sikerült elejtenem, hihetetlen élményeket szereztem. A nagy álmom, egy leopárd kilövése még nem sikerült, de bizakodó vagyok.
Tavaly nyáron telefonon kapta a hírt: egy általa korábban megismert afrikai farmer területén gyakran feltűnik az annyira áhított pettyes bundájú ragadozó. Megkezdődhetett tehát a megszokott szervezőmunka, s jó pár hónappal később már repült is a Zimbabwéba.
- Budapestről Kairóba, onnan Nairobiba, majd Hararébe, Bulawayoba repültünk egy rendkívül kalandos úton, melyet még kényszerleszállás is színesített - idézte fel a történteket Papp Győző. - Végül azért eljutottunk a csapatommal West Nicholsonba.
Joy Adamson, a Shába királynője írója nem véletlenül írta nevelt leopárdjáról, hogy rendkívül óvatos a fajtája. A kanizsai vadász és segítői hiába próbálták hússal egy adott helyre csalogatni, fölöslegesen aszalódtak a 42 Celsius fokos sziklás vidéken napok hosszat - a ragadozó megneszelte a veszélyt, és elkerülte a végzetes találkozást.
- Veszélyes helyzeteket teremthet egy leopárd vadászata - magyarázta Papp Győző. - Macskafajta, tehát az ember nem hibázhat, hiszen ha csak megsebesíti, akkor elveszíti a veszélyérzetét, és nem menekül, hanem támad. Előfordult, hogy egy magyar vadászt iszonyatosan csúffá tett a rossz helyen meglőtt leopárd, hónapokig tartott, mire rend behozták az orvosok.
A napok elteltek, s a magyar csapat már éppen fel akart kerekedni, hogy egy másik farmon próbálják ki vadászszerencséjüket, amikor egy afrikai bennszülött rohant hozzájuk, hogy feltűnt a házigazdájuk birkanyáját rendszeresen dézsmáló gepárd.
- Nem sokkal később már a helyszínen voltunk, és a cserkelésünk eredményesnek bizonyult - ecsetelte Papp Győző. - Meglepett azonban. Megszoktam, hogy ha célkeresztbe veszem a vadat, és egy rövidet füttyentek, akkor pár pillanatra megtorpan, biztos lövést engedve. Erre a gepárd körül sem nézve futni kezdett. Ennek ellenére sikerült egyetlen lövéssel leterítenem.
Ha nem is leopárd, de egy pettyes bundájú ragadozó tehát bekerülhetett a nagykanizsai vadász gyűjteményébe. Most egy borzzal osztja meg a lakásnak számukra „kiutalt“ sarkát.
Szalabán Attila