VADETETÉS Aki eredményt akar, gondoskodik az állatokról
HEVES MEGYE Nincs olyan nagy hó és nem tartott hosszú ideig a kemény hideg, hogy az károsította volna a vadállományt – mondta el lapunknak Nagy Károly. – Az állatok jó kondícióban vágtak neki a zord évszaknak, és a folyamatos etetéssel is elejét veszik az elhullásnak – tette hozzá a vadgazdálkodási csoportvezető.
Az Egererdő Rt. a megye legnagyobb vadgazdálkodójaként több száz – közte számos nehezen megközelíthető – etető folyamatos ellátásáról gondoskodik, most szálastakarmányt, lucernát helyeznek ki a jószágnak.
Ennek ellenére az elmúlt napok tartós, nagy hidegjével megérkező hó miatt a vad is intenzívebb gondoskodást, etetést igényel. Ilyenkor fokozottan elkél az emberi segítség. A Mátra és a Nyugat-Bükk térségében működő Egererdő Rt. a teljes erdőterületéből mintegy 55 ezer hektáron folytat vadgazdálkodást, mely három különálló területből áll. Mindhárom terület nagyvadas jellegű. A vadászható őshonos vadfajok: gímszarvas, vaddisznó, őz, a betelepített muflon és csekély számban dámszarvas.
A Mátrában és a Hevesi-dombvidéken, a Nyugat-Bükkben gazdálkodó társaság területén a vadetetési szezon októbertől egészen áprilisig tart. A tíz erdészet több száz etetőhelye várja a vadat, állandó menüvel. Õsszel, amikor az állatok maguk is találnak elég eleséget – elsősorban makkot –, jobbára szálastakarmánnyal töltik föl az etetőket, hogy a vadat odaszoktassák. A szemes etetőanyag — kukorica, búza — később, zordabb időben tesz igazán jó szolgálatot, amikor az állatoknak is fogyóban van a nyáron fölhalmozott belső tartalékuk.
A vadállomány akkor vág neki jó kondícióban a hideg évszaknak, ha az erdő lakóinak természetes táplálékot adó csermakk-termés megfelelő. Ennek egyenetlen eloszlását vagy hiányát pótolja az emberi gondoskodás, az etetés. Szerencsére a hó a hegyekben sem akadályozza a vadetetők feltöltését, megközelítését, illetve a vadak életét. Az rt. vadasterületén a rendszeres feltöltésükről gondoskodnak, egy-egy téli szezonban sok száz mázsa szemes, illetve szálastakarmányt visznek ki. Mindezekből megfelelő készlettel rendelkeznek.
Enyhébb időben, s főleg, ha elmarad a nagy hó, a vad magától is talál elég élelmet, legfeljebb csak rásegíteni kell, a megfelelő helyekre kell szoktatni. Ilyenkor a vadetetésre sincs akkora szükségük az állatoknak. A szakemberek számára inkább a magas hó jelent feladatot, amikor az állatok nem tudnak hozzáférni természetes úton a táplálékukhoz. Az etetőkbe kijuttatott takarmány mennyisége a körzetben élő állatok számától függ. A nagyobb hóban pont a rövid lábú muflon és az őz szorulna rá leginkább a gondoskodásra, a szarvas és a vaddisznó jobban viseli a szigorúbb körülményeket.
A jó vadgazdálkodók, a vadászati jogosultsággal rendelkezők és a vadásztársaságok saját érdekükben is etetnek ilyenkor, hiszen így nem vándorol el területükről a vad. Másfelől a tervszerű vadegyensúly és az arányosság fenntartása miatt is fontos a vadetetők állandó gondozása. S aki eredményt akar a vadból, annak gondoskodnia kell a jólétéről, mondják. Ráadásul, ha jól él a vad, kevéssé tesz kárt a mezőgazdasági kultúrákban vagy a fiatal erdőségekben, a friss telepítésekben, újulatokban a rügyek, hajtások lecsipegetésével, s megmarad természetes élőhelyén.
KJ
Változó vadminőség
A megye szarvas- és őzállománya a hegyvidéki élőhelynek megfelelő, minősége közepes. Az ország egyik legnépesebb itteni muflonpopulációjának minősége kiemelkedő. A vaddisznók létszáma is jelentős.