2013.05.26. - Tizedik alkalommal tartja meg prózamondó versenyét a
Bársony István Alapítvány; az esemény idén is a vadászati kultúra
napjának műsorán szerepel.
A szervezet ügyvezetője szerint a fiatalokat megszólító rendezvénynek kiemelkedő szerep jut híres vadászíróink emlékének ápolásában csakúgy, mint a felnövekvő generációk szemléletformálásában.
– Az első néhány alkalommal még ragaszkodtunk ahhoz, hogy kizárólag Bársony-művekkel nevezzenek az iskolások. Később azonban lazítottunk a szigorú kereten, de a többség máig névadónk repertoárjából választja versenyművét – idézte fel Csiák Gyula. Az ügyvezető közölte: nagy öröm számukra, hogy a megméretés miatt évről évre fiatalok tucatjai veszik elő a korszakalkotó, Fekete István előfutárának tekinthető író novelláit, az alapítvány azonban már a 2004-es induláskor is magasra tette a mércét.
– Minden korosztály életébe vissza akartuk csempészni Bársony István nevét, akit a Rákosi- és a Kádár-korban méltatlanul feledésre ítéltek – hangsúlyozta Csiák Gyula. Mint elmondta, még az irodalmi lexikonokban is számos tévedés, elírás szerepelt az író vázlatos életrajzában. Az alapítvány vezetője ezért bejárta a levéltárakat, és pontról pontra összeállította Bársony életrajzát. Ez később egy tanulmánykötetben is megjelent. Emellett a szervezet ötletére és a Duna Televízió támogatásával 2007-ben készült egy portréfilm, amelyet azóta több országos és regionális csatorna tűzött műsorára.
– Ugyancsak a fenti cél érdekében az alapítványunk kiadta a vadászíró számos kevéssé ismert, könyvben eddig soha nem olvasható művét, továbbá fotópályázatot hirdetett, emléktáblákat avatott, és rendszeresen tartunk megemlékezéseket az író fővárosi köztemetőben található sírjánál – részletezte tevékenységüket Csiák Gyula.
Az ügyvezető egyúttal kifejezte reményét, hogy most, amikor a kommunizmushoz köthető utcák, közterek nevét a települési önkormányzatok megváltoztatják, akadnak majd, akiknek eszükbe jut Bársony István.
Életút. A magyar természeti próza úttörője 1855. november 15-én, Sárkeresztesen látta meg a napvilágot. Az Egyetértés, a Hazánk, később a Magyar Hírlap munkatársa, 1907-től a Budapesti Közlöny szerkesztője. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta; első díjat nyert az Ország-Világ pályázatán. Hamarosan megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Írói pályája töretlenül ívelt, s több mint négy évtizeden át, 1928-ban bekövetkezett haláláig alkotott. Novellái mellett említésre méltók regényei is. Az Ingovány gazdag meséjű, színekben és hangulatokban dús történet, a Rab király szabadon pedig az első magyar állatregény volt. Életében 44 kötete jelent meg. A Fiumei úti sírkertben, a székesfővárostól kapott díszsírhelyen nyugszik. Közvetlen szomszédja Csók István, s tőle néhány parcellányira József Attila nyughelye található.
