2013. augusztus 1. - VIDÉK KALAND - A szorgos gazdák földje fölött manapság magasan jár a porfelhő.
A szürkés gomolyag szinte elér egészen az izzó napkorongig. Az őszi árpa és a búza betakarításának időszakát éli a hazai agrárium.
A minap Mesterszálláson jártunk. A település határában is épp rendet vágott az aratásra érett kenyérgabona között Pozderka Gergely a kombájnjával. Ám nem egyedül ült a fiatal gazda a mezőgazdasági gépben. A fülkében ülve vele utazott Péntek Zsófia is, aki egyetlen hetet kapott arra, hogy a vidékre rácsodálkozó városi leányzóként testközelből is megismerhesse a szántóföldi munkákat. Az egyre kopaszodó aranyló búzamező egyik sorvégén állítottuk meg a kombájnt. Épp akkor, amikor Gergely édesanyja egy jókora fonott kosárban hozta az aratóebédet. A falatozás előtt beszélgettünk a gazdával és tanítványával.
– Hát, mezőgazdasági szakember nem leszek, az már biztos, de amit egy hét alatt itt megtapasztaltam, azt egy egész életre elraktározom – mondja Zsófi, miután lekászálódott a gépi kaszálóról. A huszonéves lány a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (Agrya) által meghirdetett „Vidék Kaland Program” egyik résztvevője. A pályázaton kiválasztott városi fiatalok (országosan 33-an) egy-egy hetet töltenek el fiatal gazdák által irányított gazdaságokban, munkával. A nagykanizsai, de már huzamosabb ideje a fővárosban élő Péntek Zsófiát az egyetlen Jász-Nagykun-Szolnok megyei „munkaadóhoz”, Pozderka Gergelyhez irányította az Agrya. A lány történész szakos hallgatóként ez évben szerezte meg a diplomáját az ELTE-n, úgyhogy először épp arról faggattuk, vajon észrevette-e, hogy rossz pályázati űrlapot töltött ki?
– Nem tévedés! Szándékosan szerettem volna részt venni ebben a programban. Én egy félénk, gyámoltalan lánykának tartom magam, s hogy levetkőzzem magamról ezeket a személyiségjegyeket, bátorítsam magam, illetve nagyon érdekesnek is találtam a tartalmát, jelentkeztem a Vidék Kalandra. Szüleimnek mindössze egy kis konyhakerti veteményesre való földje van. Itt, Mesterszálláson nagyobb léptékű a szántóföldi növénytermesztés. Gergelynek nagyon sokat köszönhetek, hiszen, ha egyetlen hét alatt végig nem tudtam az összeset követni, de végigvezetett a munkafolyamatokon, a vetéstől kezdve a betakarításon, a beszállításon, a tisztításon és a betároláson keresztül egészen az értékesítésig. A legizgalmasabb feladat a kombájn irányítása volt. Ha a jövőben nem is ezzel fogok foglalkozni, de legalább tisztában leszek valamelyest a mezőgazdaság e részével – vélekedik Zsófi, aki ősszel már a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatja felső fokú tanulmányait, s szeretne majd egyszer az elektronikus médiában elhelyezkedni.
– Jómagam az Agrya tagja vagyok, így nem is volt számomra kérdéses, hogy a programunkhoz ne adjam a nevem, s ne ajánljam fel a lehetőségeimet – veszi át a szót Gergely, aki már az új generáció tagja a magyar mezőgazdaságban. Ugyanis a Gödöllői Agrártudományi Egyetem végzős hallgatójaként egy éves farmgyakorlaton is járt az Egyesült Államokban. Wisconsinban és Floridában szerzett szakmai tapasztalatokat, s ami még rendkívül hasznos volt számára, hogy angol nyelvet is tanulhatott. –
Nagyon büszke vagyok Zsófira. Én minden nap reggel fél hétkor otthon reggelizem, majd kijövök dolgozni a földre, ahol délben megebédelek, és este 8-ig, a vacsoráig újra gépre ülök, s dolgozom. Nem egy romantikus élet, de aki benne van, az tudja, nagyon változatos, sok kihívással teli ez a munka. Zsófi pedig egyetlen zokszó nélkül végigdolgozta a hetet. Kitartó lány – állítja tanítványáról a fiatal gazda.
Miközben elköszönünk, Zsófi megkér bennünket, fotózzuk már le a gazdával a kombájn előtt, hadd legyen vizuális emléke is a Vidék Kalandról. Gyors kattintgatás a géppel, majd el is engedjük mindkettejüket Gergely édesanyjához, aki a terményszállító jármű méretes kerekénél leülve, árnyékot találva magának, már nagyon várja az aratókat a kiadós ebéddel.
A növénytermesztés mellett állattartással is foglalkoznának
Pozderka Gergely és szülei családi gazdasága mintegy 450 hektárnyi szántóföldön fekszik, de további 100 hektáron végeznek különböző agrár-szolgáltatásokat. Szeretnének azonban a közeljövőben állattartással, elsősorban húsmarha- és birkatenyészéssel is foglalkozni. Gergely a helyi Mester Vadásztársaság vadászmestereként jó hasznát veszi az angol nyelvtudásának, amikor külföldi vendégvadászok érkeznek Mesterszállásra. A fiatalember a vadásztársaság fácántelepén 250 szárnyas vadat nevel a tagsággal. Mészáros Géza
