2013. november 22. - "Már legendát gyártottak a faluban a kastélyról."
Valahol Európában egy hegyi faluban élt egy postás, aki minden egyes kézbesítéskor felszedett az útról egy nagyobb kavicsot vagy kisebb követ, amit aztán hazavitt a táskájában. A felhalmozott kövekből később, nyugdíjas korában épített egy kastélyt, amelynek nemcsak a környékbeliek, de a messzi vidékről érkezők is a csodájára jártak. Ha megfeszülök se tudom megmondani, hol áll ez a kastély, csak haloványan rémlik, hogy talán Franciaországban. Ott élnek ilyen bohém emberek, legyenek bár azok egyszerű postások.
Guller Istvánról jutott eszembe a francia postás, mert az ásotthalmi férfinak is a kastélyok a gyengéje. Már gyermekkorában elhatározta, hogy egyszer épít magának egy várat tornyokkal, lovagteremmel, halastóval.
Megvalósította az álmát.
A kastély az ásotthalmi kerek erdő közepén áll, messze a kíváncsi tekintetektől. A helyiek a titokzatos alagútrendszerrel már legendát gyártottak róla a faluban. Elvarázsolt kastélyként beszélnek az épületről, amelyet a tulajdonos bontott téglából épített fel évek alatt. Mindent elárul az építkezés dinamikájáról, hogy csak az alapozás három évig tartott. A csodabogár ásotthalmi férfi minden percét kiélvezte az erdei birodalomépítésnek, amely nemcsak kastélyépítésből, hanem fatelepítésből is állt. Guller Istvánnak ez a másik gyengéje – a növények. Az ágak illatáról, a levelek suhogásáról megismeri a fáit. Portáján annyi fa van, hogy elmondása szerint három óra is kevés ahhoz, hogy mindet megmutassa. Mondanom sem kell, hogy a saját arborétum is gyermekkori álom volt.
Most eladó a birtok.
Hogy miért törtek széjjel az álmok, titok. A választ talán a kastély úrnője mondhatná meg. Ahogy a francia postás mondaná, Cherchez la femme! Szabó C. Szilárd
