2013. december 17. - A visszaszámlálás elkezdődött.
Még hét nap van hátra, a gépezet azonban megállíthatatlanul dübörög. Olyannak tűnik, mintha az apokalipszis lovasai vágtatnának felénk, arra ösztönözve mindenkit, hogy mielőbb áldozzunk a világgazdaság motorjának számító kereskedelem oltárán. Közeleg a szeretet ünnepe, készülj fel rá, és vásárolj csak, vásárolj! A nagy ünnepi készülődésben sokan viszont elfeledjük, hogy a lélek vall színt karácsonykor.
A kellékek adottak. Karácsonyi vásárokon csillogó-villogó butikok közt megrészegülve tébláboló sokadalom, forralt bor, disznótoros, színes karácsonyfadíszek, mézeskalács, hatalmas karácsonyfa előtt fényképezkedő családok, karácsonyi díszkivilágításban úszó városközpontok, karácsonyi akciókat kínáló pszichodelikus terminálokként működő bevásárlóközpontok és vásárlási tanácsokról cikkező sajtó jellemzi manapság az adventi időszakot. Mindenki a maga módján készül fel a karácsonyra, legyen a szeretet ünnepe számára álom vagy éppen rémálom.
Néhol a nagy napnak olyannak kell lennie, mint amilyennek a nagy könyvben megírták. Naiv, a fényes csomagolópapírba rejtett ajándékokon meglepődő ártatlan gyermekek, pirospozsgás nagymama, egymást szemérmesen szerető, dolgos házaspár, sziporkázó hatalmas karácsonyfa, dió, alma, csillagszóró, Jézuska, csengettyű, O Tannenbaum, Jingle Bells jellemzi, az ünnep spiritualitását pedig az éjféli mise adja meg. Az előkészületek óriási munkát igényelnek a család egyes tagjaitól, a karácsonyi nagytakarítás, a sütés-főzés és a családi viszályok kis időre való elnyomása olykor fegyelmezett idegösszeomlást eredményeznek.
Mások pedig keresztes hadjáratot indítanak a karácsony ellen, és lélekrombolásba kezdenek, mert a karácsony antropológiai kutatások szerint a pogány téli napforduló megkeresztelése, a kis Jézus nem is december 25-én született, különben is a karácsonyfa fölösleges, mert az csak az erdők kiirtását szorgalmazza, a karácsonyhangulat nyálas édelgés, az ajándékozás pedig pénzkidobás.
Van, aki nem lélekrombolásba, hanem testrombolásba kezd. Számára minden ünnep újabb ürügy, hogy pukkadásig egye és igya magát. A család és a társaság valójában a dőzsölés kulisszája számára. A család jóvoltából pár nap alatt több kilót meghízik, napokig gyomorbántalmakkal küszködik, ha pedig az oly divatos egyedülálló életmódot követi, akkor a hajnalig tartó dorbézolás következtében végetlen hosszú másnaposságot ajándékoz magának karácsonyra.
Akinek a tudattalanjában végleg beleégett a tévéreklámok gerjesztette komplexusok hálózata, az az ajándékozásban éli ki az ünnepet. Számára a készülődés nem más, mint a legjobb és a legdrágább ajándék megvásárlása, a szeretet mércéje pedig, hogy ki mennyit kap és ki mennyit ad. A karácsony csupán egyfajta üzleti terv, hogy ki mennyit ér, kire mennyit kell költeni, és mekkora ajándékkal lehet a másikat lepipálni.
A nemtörődöm, szeretettelen embereknek a család nyűg, az otthon melege túl fülledt, a gyerekek zsivaja idegtépő. A munka, a Párt szolgálata, a sörözőbeli haverok mindennél fontosabbak, az ajándékvásárlást pedig a legutolsó napra halasztják, már ha kötelességeik mellett egyáltalán marad idejük a vásárlásra.
A kiegyensúlyozott személyeknél a karácsony jó alkalom a szeretet kifejezésére, és a család valóban örül az együttlétnek. Nem vetik el a tradíciókat, de nem is fojtják meg giccsparádéval, ha hívők, reggel is elmennek misére. Ha kell ajándékot készítenek, de ha kell, vesznek is, olyat, amire a másik tényleg vágyott, és bár nem vetik meg a finom falatokat, italokat, nem kötnek ki a kórházban.
Az elmondottaktól függetlenül a karácsony világunkban mára valóban a szeretet ünnepévé vált. A családon belüli ajándékozáson felül, a szeretet nevében sokan jótékonykodnak és az elesetteknek is igyekeznek örömöt szerezni. Eredeti, vallásos szempontból a karácsony a szó valós értelmében csak akkor a szeretet ünnepe, ha az ünneplő számára a szeretet, nem más, mint Jézus Krisztus, aki az irántunk való szeretetből lett emberré, vállalta az emberség minden terhét és szenvedését, egészen a kereszthalálig. Megtestesülésének egyetlen oka a szeretet volt, hiszen a Fiúnak, aki a változatlan, boldog és örök lét birtokosa, az emberi létre, korlátaira és szenvedéseire nem volt szüksége. Ezeket egyedül az irántuk érzett szeretetből vette magára, testesült meg az ige által, és született a Boldogságos Szűz Máriától Betlehemben. E megfoghatatlan szeretet erejében bízom, hogy a karácsony melegsége egyszer majd minden embert átjár, legyen az családos, szingli, árva, megözvegyült, gazdag, nélkülöző, haragos, jótékony, hívő vagy hitetlen egyaránt. Diósi Árpád
