2014. február 15. - Valóban veszélyben van a fehér akác?
Mindent benő, és kiszorítja az őshonosokat. Mondja az egyik oldal. Mások szerint híres mézünk és mezőgazdaságunk, valamint környezetünk látná kárát, ha - ahogyan egy elfogadásra váró európai törvény előírná - pusztítanunk kellene. Érvek és ellenérvek a ma már szinte hungarikumnak számító özönfajjal, a fehér akáccal kapcsolatban.
Szomorú lenne a mezei nyúl, ha az Európai Parlament elfogadná az idegen honos özönfajok betelepedésének és elterjedésének megelőzéséről és féken tartásáról szóló rendelettervezetet. Ez ugyanis jó eséllyel érintené a fehér akácot is. Már pedig a mezei nyúl télen, ha már sem lóherét, sem lucernát, sem káposztát nem talál, a faiskolákba is behúzódik, ahol a fehér akác fiatal csemetéit rágja előszeretettel. Ám korántsem a nyúl az egyetlen élőlény, amelyet érzékenyen érintene egy ilyen döntés. Ott van például az ember.
Azon belül is az Európában messze legnagyobb akácállomány társaságában élő magyar ember (a kontinens akácpopulációjának fele nálunk található, hazánk erdeinek majd egynegyedét, mintegy 460 ezer hektárt a fehér akác teszi ki). Aki, ha megfosztanák ettől a több mint háromszáz éve vele élő fafajtól, komoly bajba kerülne. Magyarországon az akác rendkívül fontos növény gazdasági szempontból, méhészeink nem lennének meg nélküle, ahogyan a fával fűtő háztartások tüzelőellátása is igencsak megsínylené eltűnését.
Ám itt még nem tartunk. A rendelettervezet általában foglalkozik a nem őshonos, agresszíven terjedő és jelentős gazdasági, természeti és társadalmi károkat okozó özönfajokkal, az ellenük való védekezés uniós szintű összehangolásával. De hogy ezek pontosan melyek, még nem dőlt el: a rendelethez, ha elfogadják, várhatóan ötven tételből álló listát mellékelnek a tagállamok javaslatai alapján. Erre minden bizonnyal felkerülnek olyan fajok, mint a parlagfű, a krumplibogár, a vándorpatkány, amelyek egyetlen európai országban sem szívesen látott vendégek. És nem kizárt, hogy - leginkább környezetvédői oldalról érkező ajánlás révén - a fehér akác is helyet kap rajta.
- Az akác sajnos ma idegen honos özönfajként van nyilvántartva, így fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy felkerül erre a listára - tudjuk meg Glattfelder Béla fideszes európai parlamenti képviselőtől, miért kongatta meg a vészharangot múlt héten az elfogadásra váró rendelet miatt. - Az akác környezetileg nem káros, sőt nagyon hasznos. Azokon a területeken, ahol a szárazodás és elsivatagosodás miatt más fafaj nem élne meg, megtelepszik, sőt szaporodik. Megköti a futóhomokot, ellenáll a szél- és vízeróziónak, biodiverzitást biztosít főleg a madarak számára. Az, akác hatékonyan köti meg a szén-dioxidot. Gazdaságilag nélkülözhetetlen a méhészek számára, olcsó és tartós faanyagot szolgáltat számos fából készült termékhez. Az előbbiek állandó hangoztatásával fel kell világosítanunk az uniós döntéshozókat arról, hogy az akác érdemes a védelemre. Nem az eredet, hanem az érdem alapján kell megítélni az akácot. Ezért kezdeményeztük, hogy az akác legyen hungarikum. Magyarországon értékként és ne veszélyes fajként könyveljük el.
A számos hazai agrárszervezet részvételével sebtében „akáckoalíciót" is gründoló Glattfelder arról tájékoztat, hogy már ma is számos korlátozást szenved el az akác abból adódóan, hogy az idegen honos özönfajok közé sorolták be. Korlátozni szándékozták a telepítését és az újratelepítését, energiaültetvényként való hasznosítását; a korlátozást előíró jogszabályok még az előző kormány alatt születtek meg. Márpedig a leendő uniós lista a tagállamok jelenlegi gyakorlatából merít majd, hívja fel figyelmünket a Fidesz EP-képviselője.
- A nemzetközi és magyar környezetvédő szervezetek sajnos az akác betiltása mellett törnek lándzsát - magyarázza Glattfelder Béla. —. Egy multinacionális szervezet nemrégiben olyan közleményt tett közzé, mely szerint az akác „veszélyes faj". Az idegen honos özönfajok elleni védekezésről szóló EU-rendelettervezet a lista felállítása és frissítése során sajnos kötelezővé tenné a bizottság számára a civil szervezetekkel - ez főként a környezetvédő szervezeteket fogja jelenteni - történő konzultációt, tehát főként az ő véleményük érvényesülne, ha nem teszünk ez ellen semmit.
Az akác, vagyis a Robinia pseudoacacia (a latin nevében szereplő Robin európai elterjesztőjére, Jean Robin párizsi botanikusra, királyi főkertészre utal, aki 1601-ben importálta Észak-Amerikából az ott őshonos fajt, hogy díszfaként ékesítse az uralkodói kerteket) gazdasági hasznáról szinte még vitatkozni is fölösleges. Magyarország méztermelésben például épp az akác elterjedtségének köszönhetően lehet konkurense a jóval nagyobb területen tevékenykedő spanyol és francia méhészeknek.
- Európában az első háromban vagyunk - válaszolja Takács Ferenc, az Aranynektár Kft. vezetője, a magyar kistermelői méz negyven százalékának felvásárlója és exportőre, amikor arról kérdezzük, hol helyezkedünk el a kontinens méztérképén. - Az akác visszaszorítása a hazai mézüzletág végét jelentené. Éves méztermelésünk nagyjából fele az akácból származik, ha ez a szegmens kiesik, csupán hobbiszinten lehetünk jelen ezen a területen, és azon országok közé kerülünk, amelyek szinte még a saját szükségletüket sem állítják elő, míg ma termelésünk nyolcvan-kilencven százalékát exportálni tudjuk.
Minden méz jó Takács szerint, amelyet valóban méhek gyűjtenek virágról, ám az akác további előnnyel is bír: mivel az általa alkotott méhlegelők nem mezőgazdasági területek, vagyis nem kezelik őket vegyszerekkel, az innen nyert nektár jóval tisztább az átlagosnál.
Az akác erényei azonban korántsem korlátozódnak csupán erre a területre.
- Rendkívül szívós fa, különösen magas a rugalmassági modulusa, a tíkfa után a második legjobb kültéri építőanyag, de speciális sejtszerkezete révén víz alatt is akár több száz évig elvan - sorolja a faj nem mindennapi tulajdonságait Pauló Tamás, a budapesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola mérnök tanára. - Kopásállóság tekintetében olyan, mint a tölgy, fűtőértéke magas, ráadásul majdnem olyan gyorsan nő, mint a nyárfélék. Esztétikus, gőzölve gyönyörű mélybarna színt kap.
A faipari szempontból feltétlenül akácpártinak tűnő Pauló azonban nem hallgatja el a faj hátrányait sem: göcsös, nehéz megmunkálni, hosszú deszkák nem készíthetőek belőle. Ráadásul lényegében kiirthatatlan, gyökérmaradványai évtizedekig tovább élnek, és a kisarjadó akác a betont is áttöri.
Épp ez a vehemencia az, amiért a környezetvédők haragszanak rá. Az akácerdő, illetve -ültetvény, véli Gálhidy László biológus, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője, nem képes megfelelő élőhelyet nyújtani a hazai növény- és állatfajok többségének.
- Az akác káros hatásait fokozza, hogy nitrogént és különféle, más növények számára növekedést gátló anyagot juttat a talajba, ezáltal hosszú időre megváltoztatja a termőhely tulajdonságait - mondja a szakember. - Ráadásul nemcsak ott idézi elő ezt a hatást, ahová telepítették, hanem olyan területeken is, ahol spontán módon terjedt el. Védett területeken kockázatos, illetve nemkívánatos a jelenléte, hiszen terjedésével és termőhely-átalakító tulajdonságával a nemzeti örökségünket is képező élővilág fennmaradását veszélyezteti. Kisebb mennyiségben az akác kézben tartható problémát jelent, jelenleg azonban idegen honos létére a leggyakoribb hazai fafajjá vált, ami példátlan Európában.
De vajon lehet-e egy több mint háromszáz éve jelen lévő fajjal kapcsolatban környezetvédelmi kockázatokról beszélni? Honnan, mikortól tekintünk egy növényt, élőlényt idetartozónak? Hiszen az első akácfát Magyarországon 1710-ben ültették Pozsonyban, legnagyobb hazai terjesztője Tessedik Sámuel volt, akinek szarvasi parókiája kertjében 1768-ban jelent meg az első példány. (Tessedik, akire ma a honi akácinvázió elindítójaként tekintünk, egyébként is élen járt a mezőgazdasági fejlesztésekben: a korábban kihasználatlan alföldi sziken például háromszáz facsemetefajtát nevelt, gazdaságában ő alkalmazott először mezővédő erdősávot.)
- Az akác káros hatásait nem csökkenti, hogy már egy ideje jelen van a hazai tájakon - mondja Gálhidy. - Háromszáz év az erdők életében épp csak „közelmúltnak" felel meg. Őshonosnak azokat a fajokat tekintjük, amelyek nem az ember közreműködésével kerültek a Kárpát-medencébe, hanem természetes módon, évezredek óta a természeti táj részei.
Az akác terjedését, jelenlétét egyébként a legtöbb magyar erdőgazdaságban már most is szabályozzák, a fokozottan védett területeken folyamatosan visszaszorítják. Ezért is véli úgy Glattfelder Béla, hogy hazánknak ezen a területen nincs szüksége EU-s „segítségre".
- A magyar hatóságok az Európai Unió nélkül is képesek az özönfajok visszaszorítására - ott, ahol erre tényleg szükség van. Új EU-hatáskörök létrehozása ezen a területen sem biztosítana semmilyen előnyt, viszont óriási kockázatokkal járna.
A képviselőtől azt is megtudjuk, hogy az esetleg kitörő „akácháborút" nem kell feltétlenül szövetségesek nélkül megvívnunk. Glattfelder szerint a tagállamok közül Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Csehország, Románia, Horvátország és Görögország is felismerte az akác értékét, ezért intenzív akáckutatásba kezdtek, szakértőik gyakran Magyarországra jönnek tanulni és tapasztalatokat szerezni. Az akác ugyanis, és ezt senki sem vitatja el ettől az agresszív pillangósvirágútól, a klímaváltozás negatív hatásainak leginkább ellenállni képes fafajok közé tartozik. Wekerle Szabolcs