2014. február 24. - Zalaegerszeg - A Csácsi-hegy legszebb részén, a kápolna kertje mögötti területen, több éve vívják harcukat a telekszomszédok.
Az történt itt, hogy egy szűk, hosszú parcellát a tulajdonosa akáccal telepített be.
Tehette ezt, mert a faültetésre vonatkozó jogi szabályozás meglehetősen zavaros Magyarországon, amióta, vagy másfél évtizede, hatályon kívül helyzetek a MÉM erre vonatkozó rendeletét. Ennek pótlása azóta is várat magára. Annak szabályozására, hogy mit lehet és mit nem lehet ültetni, illetve, hogy amit lehet, az önkormányzatok sok településen saját rendeletet alkottak. Ez Egerszegen nem történt meg. Azok az önkormányzatok amelyek már léptek, az említett, megszűnt rendeletet tekintették alapnak, kisebb-nagyobb változtatásokkal azt vették át.
Az interneten gyorsan találtunk is néhány ilyen rendeletet, például az albertirsait, ahol a cseresznyefa, a dió és gesztenyefa, valamint a fűz, az akác, és a fenyő telekhatártól való ültetési távolsága 6 méter. A kaposméröi önkormányzat képviselő-testületének rendelete, a nyár, a fűz, és az akác, valamint a fenyő esetében minimum hét méter betartását teszi kötelezővé, a budakeszié pedig nyolc métert.
Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az akác a gyökeréről tíz, vagy akár tizenöt méterre az anyafától képes sarjat hozni, indokolt is ez a minimális óvatosság. Az akác, bármennyire is szeretik például Magyarországon, kiszorítja, eltünteti az őshonos erdei élővilágot. Csaknem kiirthatatlan, s idővel mérgező vegyületek halmozódnak fel az általa elfoglalt talajban. Ezért kellett esetünk környezetében is megszüntetni például a szőlőoltvány iskolát, mert az akác közelében nevelt oltványokat nem szabad a piacon értékesíteni.
De van itt másmilyen méreg is! Az ember életében igen fontos szerepet játszik a szomszédja. A szomszéd olyan, mint a rokon, nem lehet megválasztani, de akár egy életre is egymás mellett kell élnünk vele. Ezért törekedni kell a jó viszonyra, mert egy gondozatlan sövény, vagy egy terebélyes diófa évekre megmérgezheti a kapcsolatokat. Aki pedig az emberemlékezet óta kerti művelésű környezetbe akácost telepít, megmérgezi a környezetét a fizikai valóságban is és lelkileg is.
Az akácültetés ellen azonnal felléptek a szomszédok, elkezdődött a lelket mérgező harc, a hatóságoktól való segítségkérés, a följelentések sorozata. Sőt mivel a hivatalokban nem született hathatós, gyors intézkedés, valaki méreggel permetezte le az ültetvényt, s az akác elkezdett sárgulni, pusztulni. Ekkor meg a telepítő fenyegetőzött feljelentéssel.
Az akác azonban erősebbnek bizonyult, újra kihajtott, s erősödni kezdett. Közben újabb panaszokkal kerestek meg, egy másik egerszegi hegyháton is akác telepítésébe kezdett egy tulajdonos a zártkertben, mondván így oldja meg néhány év múlva a tűzifa beszerzését. De átok ez az elhagyott zártkerteknél is, mert ott meg a gondozatlanság miatt foglal helyet magának az akác, s miután elérte a gondozott földeket, megkeseríti tulajdonosaik életét.
A kormány nemrég szigorította a fás szárú növények telepítését, és nem kegyelmez az agresszíven terjedő fajtáknak. Ez érinti az akác telepítését, illetve kivágását is (Tekintsünk most el Brüsszel akácellenességétől, hiszen tisztában vagyunk az akác Magyarországon belüli fontosságával, történetünk ugyanis nem erről szól, sokkal inkább az emberi meggondolatlanság okozta állapotokról, károkról.)
Mit lehet tenni, ha valaki meg akarja védeni a jogos érdekeit? A földhivatal álláspontjának lényege: a föld legyen megművelve, a művelési ágat pedig annak a tulajdonosa határozza meg. Ezt azonban úgy kell megválasztania, hogy minden szabályt betartson, a műveléssel másnak kárt ne okozzon. A jogszabályok az erdőtelepítés rendelkezéseinek betartását az erdészeti igazgatóságok hatáskörébe rendelte, de mivel itt nem erdőről, inkább birtokvédelemről van sző, ez az ügy önkormányzati hatáskörbe is tartozik.
Az erdészeti igazgatóság álláspontja szerint, telepíthető volna akác ebbe a zártkertbe, ha kétszáz méteren belül nincs erdő (nincsen), de akkor is meg kell nézni, hogy más szabályok nem tiltják-e. Például miként szabályozza ezt a kérdést a hegyközség? Sérti-e ez a telepítés a szőlőtermelők érdekeit? És kértek-e az akácültetéshez engedélyt, mert azt kellett volna. És miként érvényesülnek más, például a faültetési szabályok? Mert, ha törvényt sértett a gazda, elrendelik a fák kényszer felszámolását, nemrég az egyik faluban hoztak is ilyen döntést, megszüntettek zártkertben egy akácost.
Nos, Zalaegerszegen nincs hegyközség, nincs faültetési jogi szabályozás sem. Ha volna, az ilyen próbálkozásokba bele sem kezdhetett volna ez a gazda, hiszen a telke mindössze nyolc lépés széles. Még egy sor fát sem ültethetett volna el, hiszen még a hat métert sem tudta volna elhagyni sem jobbról, sem balról. Az eset nem csak néhány gazda perlekedéséről szól, mint látjuk, egy sor egyéb rendezetlenséget is felvet.
A sértett gazdák ügye ott volt a hivatalokban, az erdészeti igazgatóságon is, az önkormányzatnál is. Egyelőre azonban a méreg, no meg az akác nő rendületlenül. Úgy tűnik, megoldást a bíróság hozhat, helyi jogszabályi hiányosságok miatt ez a birtokvédelmi lépes sem kihagyható.
De miért kell egy ilyen ügyben éveket várni? A károkozás nyilvánvaló, mindenki elcsodálkozik, aki arra jár, a két gazda (még) művelt földje között ott virít a nadrágszíj parcellányi akácos. Györffy István